technofeed

Gondolatolvasás és közlés… A Star Trekben a telepaták kedvelt kommunikációs eszköze, de Charles Xaviernek sem kell lemennie ilyen kapszuláért a CBA-ba. És talán nem bántó, de gyakran introvertált ismerőseink is ezen az úton próbálkoznak velünk érintkezni.

Szóval látszik, egy népszerű dologról van szó, így nem lehet elkerülni ennek alkalmazását a telefonoknál sem. Persze, eggyel lejjebb szintre ereszkedve, és elégedjünk meg azzal, hogy a telefonunk csinálja azt, amit ilyenkor szoktunk gondolni.

Hiszen legtöbben kiszámíthatóak vagyunk, és egy bizonyos kor után egyre több önállóan felvett napi rutin kerül bele hétköznapjainkba. Gyorsan szaladjunk végig mi is ezeken.

Felébredünk reggel, és ha nem a lottónyertesek első napjait éljük, bizony meghatározott időben. Sokan ilyenkor kávéznak, elolvassák a reggeli híreket, autóba ülve vagy tömegközlekedési eszközre szállva elindulnak munkahelyükre, vagy ahol a munkájuk van. Dolgoz(gat)nak napközben, esetleg ez helyváltoztatással is jár, találkozókat jelenthet emberekkel. Majd elindul visszafelé az esemény sorozat. Vissza kell közlekedni a kiindulási helyre (legtöbbször az otthonunkba), fel kell venni megint a távollétünkben történt események fonalát. Egyes napokon ezt valamilyen kiruccanás színesítheti ezeket. Majd jön a megérdemelt alvás, amelyet nyugodtan szeretnénk eltölteni, hogy másnap kipihenten kezdhessük ezt a roppant izgalmas ciklust elölről.

Tapasztalatom szerint akkor lehet ebből kitörni és minél több időt biztosítani magunknak másra, ha az előző „kötelező” feladatokat a végtelenségig próbáljuk tökéletesíteni és időrendjét betartani. Talán mindenkinek megvan, hogy egy reggeli megcsúszás hogyan teszi rohanássá az egész napot, ha a lemaradásunkat nem tudjuk ledolgozni…

Ilyenkor hű társunk, a drágán megvásárolt telefonunk ha megvadul vagy megnyekken, nem hogy segítőtárssá, de kifejezetten ellenségünkké tud válni. Egyszerű a példa, de reggel kivárni a váratlanul lemerült telefon feltöltését akár otthon, akár a munkahelyen nem lehet, napközben pedig mindenütt megpróbálva tölteni egy kicsit igen „érdekes” emberré tehet mások szemében.

A hibát ne a telefonban keressük, már írtam, szegény mindig azt teszi, amit kérnek tőle, és csak rajtunk múlnak ennek következményei. Ha pedig nem kérünk semmit tőle, nem tanítunk meg neki semmit, ne csodálkozzuk, ha önálló életre kell valamilyen ázsiai kreatív mérnök fejéből kipattant ötletsorozat alapján.

Ne szeretnék messzire menni az eddig leírtaktól, és aki már beruházott az előző írások alapján fellelkesülve a Taskerre, nem lesz bajban mert ahol kell ismét őt vesszük elő. Teljesen alkalmas a tanítómester és egyben az őrmester szerepre is.

Reggel

Az ébresztő funkció ma már szerencsére a legtöbb telefonon elérhető funkció, ehhez nem kell Tasker. Sőt, szerintem a telefonnal rendelkezők 99%-a a telefonját használja ébresztéshez. Mondom, a vágy hogy a telefon legyen a segítőtársunk a napi ügyek intézése során, szinte mindannyiunkban megvan. Ne hagyjuk ennyiben, vigyük ezt tovább!

Hozzunk létre egy időzített (time) profilt, amely a lefekvésünk ideje és az ébresztés között leveszi az értesítő hangot. Ez megóvja álmunkat részeg barátaink éjjeli jaj-de-berúgtunk-jól-érezzük-magunkat-sajnálhatod-nem-vagy-itt sms-einek/postjainak értesítésétől.

A wifi lekapcsolását nem javaslom, mert a szinkronizálás kevesebb energiát emészt fel wifin, mint 3g-n. De a szinkronizálás lekapcsolása erre az időszakra is jelentős energiákat takarít meg. Figyelem, ez nem óv meg minket az sms-ek értesítésétől!

A telefon gsm részének lekapcsolása biztonsági okokból csak root-olt telefonon lehetséges a gyári android romok esetében, de ha ezt tennénk az végképp kizárná hogy esetleg egy családi segélykérő hívás eljusson hozzánk. Javaslom, inkább csökkentsük a csengőhang erejét, vagy állítsuk rezgőre, hogy ha már hívnak, legalább a családunk többi tagja békén aludasson tovább. (Ez nagyon hasznos, én múltkor egy éjfélkor végződő koncert és pár sör után a taxi helyett véletlenül a telefonkönyvben következő helyen szereplő IBM-es kollégát hívtam pár pillanatig. Elnézést ezúton is tőle!)

Útközben

Ha autóval megyünk, ha tömegközlekedési eszközzel, a telefonunkra ott is szükség lehet.Ha autóval a bluetooth-os kihangosítóhoz való csatlakozás lehet feladat, a tömegközlekedésen a csengőhang felerősítése (halljuk ha hívnak) vagy a fényerő csökkentése, hogy mások ne a mi rss-híreinket olvassák velünk együtt. De mikor vagyunk útközben?

Hogy mikor (nem) vagyunk otthon, arra ha van routerünk a wifink SSID-ja a legjobb jelzés, ha nincs akkor pedig a gsm cellák által behatárolt terület.

Hozzunk létre egy helyalapú (location) profilt a fenti kettő közül valamelyikre. Belépő feladatsorként állítsuk be az otthon kívánatos értékeket, és kilépő feladatsorként amelyeket otthonunkból kilépve tartunk jónak. Például kilépéskor bluetooth-on, és az autóban ezzel már nem kell foglalkoznunk.

Munkahely

A munkahely hasonló otthonunkhoz, ott is kialakíthatunk szabályokat. Szintén állítsunk be helyalapú profilt, és állítsuk be hangerőket, kapcsoljuk le (vagy éppen be) a wifit. Vagy ha már nem kell, kapcsoljuk le a bluetooth-t.

Olyat nem merek írni hogy kapcsoljuk le a szinkronizációt is, talán ma már a legtöbb helyen megengedett a privát email-ek, a szociális dolgok, értesítések napközbeni követése. Ha magunkon akarunk önuralmat gyakorolni, ha szív- vagy agysebészek vagyunk, akkor érdemes megtenni.

Autóban

Ha autóban ülünk sokat, akkor erre is érdemes profilokat csinálni. Hogy mikor ülünk autóban? Egyszerű, mikor a bluetooth kihangosítóhoz csatlakoztunk. (Mielőtt feddést kapnék, a közlekedő autóban való telefonálás tiltott hazánkban, kihangosítóval megengedett, ezért merek erre hivatkozni.)

Hozzunk létre egy hálózati alapú profilt (Net / Bluetooth Connected) és pakoljunk hozzá feladatokat. Például a csengő hang felerősítése, media hangerő beállítása a Google Map, indításához, fényerő növelése

Kiruccanáshoz

Ma már az éttermekben, sörözőben mindenki előtt ott van a telefonja. (Mert az sokkal jobb társ, mint aki velünk szemben ül?)

Szóval, ha a társaságban egyedül érezzük magunkat azért fogjuk nyomogatni, ha pedig nagy a party akkor meg azért mert percenként rakunk fel akkor éppen viccesnek tűnő fotókat nyomorultul kinéző pajtásainkról.

Figyeljünk arra, hogy ha az ott eltöltött idő átfedésbe kerül a lefekvéshez használt némító és szolgáltatáscsökkentő profilunkkal, hamar ott találhatjuk magunkat egy félig leállított telefonnal! És olyan későn esetleg az alkohol hatása alatt az lesz az egyetlen racionális magyarázat, hogy a telefon a hibás. Tovább nem is folytatom.

Ezért javaslom, akit ilyen veszély fenyeget, az éjszakai profilt kösse helyhez is(!). Legyen ez az otthonunk az egyszerűség kedvéért...

A természetben

A túlélési versenyekhez, vagy egy egyszerű kiránduláshoz csak a telefonunk klasszikus telefonrészére van szükségünk. És főleg akkor ha sokáig tart, hiszen nagyon nehéz lesz fából ,fűből és földből energiát nyerni a lemerült telefon feltöltéséhez. Persze mondhatjuk, a térerő nélkül mit sem érünk, de higgyük el csak az amerikai horrorfilmekbe nagyobb probléma ez.

Hozzunk létre csak egy feladatsort, nem kell profil, kézzel fogjuk majd indítani. Kapcsoljunk le minden kommunikációs csatornát benne, állítsuk le a szinkronizációt, cseréljük le izgő-mozgó élőháttérképünket fix (LED-es kijelzőjű telefon esetén fekete) háttérképre és vegyünk minden hangot teljes erőre, és a fényerőt minimumra. Ha készen vagyunk, akkor hozzunk létre egy Task shortcut widgetet a képernyőn és rendeljük az így létrehozott feladathoz. 

Hazaérve

Akinek az eddig beállított profilok nem segítenek, annak legyen egy kis visszatekintés az okos otthonra, hátha onnan tud még egy-kettőt alkalmazani. De alapvetően ha eddig mindent ügyesen állítottunk be, hazaérve már a profiljaink működni fognak, hiszen van helyalapú profilunk otthonra már. És ezentúl a telefonunk mindig pontosan azt fogja csinálni amit várunk tőle, amire gondolunk. E megnyugtató gondolat mellett térhetünk álomra, anélkül hogy ezért 10 percig nyomogatnánk a telefonunkat.

Szép álmokat!

Ki ne olvasott volna már statisztikákat az okostelefonok használatáról? Most nem is arra gondolok, hogy mennyi használat után kaphatunk tőle agyrákot, hanem hogy mennyit is használjuk őket, mennyire eluralták a mindennapjainkat. Rémisztőek az erről szóló kimutatások és cikkek, talán szörnyűbbek, mint az agyrákosak.

 Ha túltesszünk magunkat ezeken, és legyintünk rá, egy félelmetes dologgal akkor is szembe kell néznünk gyakori használat esetén. Az akkumulátor vészes fogyásával, a rettegéssel mikor merül le a telefonunk. Pedig egyszerű. A legrosszabbkor.

 Sokan ilyenkor visszavágyódnak az 1 soros, monochrome kijelzős Nokiák korába, ahol akár 4-5 napig is életben maradt a telefon. Na, nem csak azért mert olyan volt a kijelzője, hanem mert annyira lagymatag volt a mobil világ információs sűrűsége. De tény, mai napig is az akkumulátorok legnagyobb ellensége a telefonban a legtöbb energiát használó elem, a kijelző.

Törjük össze a kijelzőt? Nyilván nem, árnyaljuk ezt. Manapság már legtöbb esetben az emberek 2-3 percenként bekapcsolják a telefonjukat, hátha jött vagy történt „valami”. Így aztán ahelyett, hogy a telefonra bíznánk magunkat, valójában mi kezdjük el megoldani helyette a feladatait. Sőt, még akkor egy kicsit nyomogatjuk, kipróbáljuk oda-vissza egy párszor a launchert (nem árt neki egy kis edzés), körbejárjuk az összes social app-ot, hátha a telefon nem értesített minket valamiről, mégis csak mi tudjuk ezt jobban. Tovább víve a gondolatmenetet, valójában így mi vagyunk azok, akik lemerítjük a telefonunkat.

A mai bejegyzés azzal a nem titkolt céllal íródik, hogy egy elinduljunk azon az úton, amivel ez csökkenthető, esetleg megfordítható.

Miért nézzük 2-3 percenként a telefonunkat, miért nyomogatjuk a kelleténél többet?

Most egy kicsit tegyük félre, hogy különben lemaradnánk a Facebook hihetetlenül értékes információáradatáról. Vagy hogy megtudjuk a Twitterről melyik celeb mos éppen fogat.

Legtöbb esetben arról van szó, hogy nem hisszük, hogy időben értesülnénk a valóban fontos dolgokról, illetve ha megszólal az értesítő hang, olyan kevés információt értünk meg abból, hogy a végén mégis csak kézbe vesszük a telefont.

Ha pedig csak egyszerűen be akarunk állítani valamit, annyira nem a mi szokásaink szerint működik a telefon, hogy végül marad a vad nyomogatás.

Biztos itt kellene kitérni az Apple termékekre, amelyeknél ez valószínűleg nem probléma. Még alig vagyunk túl 1-2 bejegyzésen itt a technofeed-en, már megkaptuk az első feddést, hogy itt csak a zöld robot van középpontban, sehol nincsenek az iOS termékek.

Nos, ez igaz, és az én részemről ez így is fog maradni. Az ok elég prózai. Nekem nincsenek Apple termékeim. Egy sem. Az okokat ne firtassuk, nem akarok belemenni a klasszikus iOS-android vitába, ezért kérem, hogy elégedjetek meg a „zöld robottal az én bejegyzéseimben.

Kaptam valamit?

Az információ szerzésnek/éhségnek több szintje van. Az első, amikor megelégszünk azzal, hogy tudjuk, kaptunk valamit. Erre jó az értesítési hang.

Viszont amint két különböző dolog is küld értesítést, már kezdődik a baj. Mert vajon melyiket kaptuk? Sms-t vagy email-t? Nem mindegy! Rég múlt korok hősei itt kezdik beizzítani a különböző hangzású értesítéseket. Minden üzenettípus kap egyet. Szuper. Azon túl, hogy egy idő után dunsztunk sincs melyik csengő-bongó hang mit jelent, elérkezik a következő szint, vajon fontos-e amit kaptunk? És ott vagyunk, ahol a legelején, elővesszük a telefont.

Vajon fontos amit kaptam?

 Bizony itt az értesítési hang ki fog rajtunk. Ez nem fogja tudni megmondani, fontos-e amit kaptunk. Itt komolyabb fegyvert kell bevetni. Mivel okosabbak vagyunk mint a telefonunk, és az istenért sem bíznánk rá magunkat, ezt a kérdést nekünk kell elbírálni. De hogyan?

Úgy, hogy megnézzük!

Most sokan felhorkannak, na, ez aztán a nagy ötlet, fából vaskarika. Ám mindenki higgye el, van megnyugtató megoldás. Az Android egyik leggyengébb eleme, az értesítési sáv. Vagy egy ikonka jelenik meg, vagy egy pár másodpercre az értesítési sávba kiíródik apró betűkkel mit kaptunk, és láthatjuk. Ha éppen a kezünk be volt a telefon, és rajtunk a szemüveg. Erre a gyengeségre kaphatunk gyógyírt.

A magam részéről jó sok programmal próbálkoztam már, de végül jó ideje és nagy megelégedéssel a Silver Finger Software applikációit használom. Illetve egyet csak, de ezek mind egymás deriváltjai. Így lényegében mindenki saját szája ízlése szerint dönthet, melyiket használja. Az applikáció lényege, hogy be lehet állítani mely progamoktól várunk értesítést. És ha kapunk, azt szép nagyban (illetve ahogy beállítottuk) kijelzi, az adott változattól függően. Majd ha letelik az általunk beállított megjelenítési idő, szépen visszaaltatja a telefont. Ez egy megbeszélésen bőven elegendő, hogy az asztalon pihenő telefont ne kelljen felvenni, lássuk mit kaptunk és eldöntsük fontos-e amit kaptunk.

Ki lát el ilyen messzire?

Igen, igen. Ennek megoldásnak az a korlátja, hogy ez csak akkor működik, ha a közelünkben van a telefon. De Murphy törvénye szerint fontos hívást vagy értesítést akkor kapunk, ha le van némítva a telefonunk, vagy nincs a közelünkben.

Ha le kell mondanunk arról, hogy lássuk a telefont, csak a fülünkre hagyatkozhatunk. De már megbeszéltük, a csengőhang nem megoldás. Jöjjön a (egy?) megoldás, de ezzel sokak számára kilépünk a privát szférából. Ez pedig a jó öreg Tasker barátunk. Viszonylag könnyedén összekattingatható benne egy profil, amely beérkező értesítés esetén felolvassa (Say utasítás) a számunkra fontos információkat (Notification title, Text From, stb..).

Na, itt már megint biztos sokan a fejüket ingatják, és óvatosan néznek körbe. Igen, magam is ültem olyan férfitársaságban mikor meghallották hogy a telefonom felolvasta, hogy a feleségemtől kaptam üzenetet, azonnal jelezték ez számukra milyen veszélyes lenne otthon, lévén barátnőt tartanak.

Persze nem kell mindenkinek barátnőt tartani a feleség mellett, hogy úgy érezze, kényelmetlenné is válhat egy felolvasott üzenet.

Hallottam hogy kitől kaptam, de vajon fontos?

 Itt jön a következő lépés, és sajnos a személyes szféra tovább gyengítése. Aki a tartalmát is fel akarja olvastatni az értesítésnek, tegye hozzá a tartalom (Body) részt is a felolvasandókhoz. Itt már elszabadulhat a pokol, gondoljunk nagymama gondoskodó sms-étől a bankunk bérátutalási sms-éig.

De tudjuk az előző bejegyzés óta, a Taskerrel feltételeket is adhatunk meg. Így megszabhatjuk, kitől mit olvasson fel. Ez megmenthet minket a teljes bérünk felolvasásától egy megbeszélésén, de asszonykánk pikáns hazacsábító üzenetétől nem, hacsak tőle sem olvastatunk fel semmit. Ezen valamennyit még segíthet a múltkoriakban tárgyalt Get Voice utasítás, ahol a tárgy felolvasása után jelezhetjük hangparanccsal ha tovább akarjuk olvastatni az üzenetet. Persze loholnunk kell a telefon felé, mert sajnos a másik szobából ez nem fog működni.

Marad az értesítési hang?

Bizony, visszaérkez(he)tünk a kiindulási pontra. Aki eddig nem talált magának kényelmes megoldást, annak jöjjön az ultimate megoldás. Napjaink új buzzword-je a wearables. Ezek olyan eszközök (legtöbbször), amelyek a telefonhoz társulnak kiegészítőként. Ezek között van olyan, amely külseje és alapfunkcionalitása miatt mindig nálunk lehet, és képesek arra hogy diszkréten „átadják” nekünk a megkapott üzeneteket. Már itt a technofeed-en is foglalkozott Gergő az okosórákkal , ezért én már nem is mennék ezek mélyére, melyik milyen és mit tud.

Ám ezek megoldhatják a problémánkat. Megóvnak minket az állandó telefonozástól, szuper-energiatakarékos Bluetooth 4.0 LE-n keresztül csatlakoznak a telefonunkhoz vigyázva az akkumulátoridőre, és mégis eljuttatják hozzánk a fontos (és nem fontos) üzeneteket is.

Ezzel az értesítések problematikáját lezárnám, és jöhet a következő terület:

- hogyan csinálja azt a telefon amit akarok?

Ez a következő rész…

Folyt. köv.

Ki az, aki nem szeret parancsolgatni, ugye? Vannak, akik a munkahelyükön élik ki magukat, de otthon szelíd bárányok és vannak, akik otthon változnak dúvaddá. Ez utóbbiak is előbb-utóbb, de akik mindkét helyen nagyon parancsolgatnak, azok általában magányosak lesznek…

Hát nekik lett kitalálva a telefonos hangvezérlés.

Egy biztos, a Google pontosan tudta, hogy mikor útjára eresztette a Google Now funkciót, hogy abban több rejtőzik. Hamarosan piacra került a Moto X telefonjuk, amely külön processzorral gondoskodott arról, hogy bármikor, akár kikapcsolt(!) képernyő mellett is hangparancsokat várjon és adhassunk neki. Természetesen adott a „szótár” , de tény, mi sem kényelmesebb ennél. Véget ért a telefonon való gépelgetés, egyik programból és menüből a másikba való lépegetés, hogy például egy egyszerű ébresztést beállítsunk.

Egy csoport maradt csak szomorú, akik még továbbra is arra vártak, hogy este ne a telefonon indíthassanak el valamit, hanem a lakásukba hazaérve valamilyen más eszközt.

Persze az ember nem azonnal válik valami rabjává. Hosszabb vagy rövidebb, de apró „bűnökkel” kikövezett út vezet oda. Így nem csak a geek-ek, de a smart home rajongók is már általában végtelenségig automatizáltak maguknak mindent a telefonjukon. Ebben nagy segítségükre vannak az ún. profilozó vagy ütemező applikációk. Ezen alkalmazások működése egy nagyon egyszerű elven alapul: a hely (amelyet legtöbb esetben a közeli GSM adótornyok háromszögeléséből vagy a GPS segítségével állapítanak meg) és az idő függvényében az azokhoz társított elemi beállításokat képesek végrehajtani.

Egy-két példa:

ha a pozíció = gyár/munkahely, akkor Teljes hangerő és Wifi kikapcs.

Vagy ha az idő>23:00 óra akkor Némítás.

A dörzsöltebbek beállíthatják,

ha a hely = otthon és idő>23:00 akkor Némítás, különben Teljes hangerő mert még tuti a szórakozóhelyen vannak… (sic!)

A kínálat bármely mobilplatformon széles az ilyen applikációkból. Ám van közülük egy, amely méltán örvendhet népszerűségnek. Az androidos Tasker sikerét elsősorban annak köszönheti, hogy a fentiek mellett még minden szenzorra, telefonos állapotra és eseményre tud reagálni, majd annak bekövetkeztekor lefuttatni feladatokat. 

Sőt, nem hogy egy-egy feladatot, amelyekből több mint 200-at tud, de egész feladatsort, amelyek a matematikai műveletektől a webszervíz (tudom, tudom, mélyvíz) hívásig bármit magukban foglalhatnak. Mindezt úgy, hogy az előre definiált több száz eseményből és feladatból mi magunk kattintgathatjuk össze, amit szeretnénk. (ugye, hogy mégse mélyvíz!)

Ezek után talán nem meglepő, hogy a Tasker ismeri a Get Voice utasítást, amely nem mást hív elő, mint a Google Now mögött levő hangfelismerőt, és annak lefutása után képes visszaadni a felismert hangot szövegként. Innen a következő lépés a feladatsorban a szöveget összehasonlítani a számunkra kívánatos parancsszóval, és ha teljesül a feltétel, akkor jöhet is amit végre szeretnénk hajtatni a telefonnal.

Azért látszik a bevágott példaképen is, és a furmányosabbak észrevehetik, hogy nem ez a módszer az, amelyből akár 100 összetett parancsból is álló szótárat fogunk építeni. Persze szegény ember vízzel főz, és elég lehet neki 5-10 elemi hangparancs is. De ekkor kipróbálás után szembesülhetünk a következő problémával: ja, hogy ha ki van kapcsolva a képernyő, hogyan indítjuk el a mi kis művünket? Hát sehogy. És itt be is fuccsol a dolog.

 Adjuk fel? Nem! Mert ez különbözteti meg a felfedezőket és kutatókat a hétköznapi emberektől! És mert így nem lesz semmi a mi kis okos otthonunkból! De most főleg azért, mert szerencsére nem ismeretlen útnak indulunk.

Joao Dias jóvoltából elérhető egy beépülő modul a Taskerhez, amely felszámolja ezt a problémát. Az AutoVoice plugin szerencsésen egészíti ki a Tasker hiányosságait:

- indítás után képes a memóriában maradva, kikapcsolt képernyő mellett is várni hangparancsainkat, amelyeket a Tasker segítségével feldolgozhatunk. És hogy a kényesebbek kedvében is járjon, képes hangparancs-sorozatokat értelmezni önálló Tasker feladatként, eliminálva az előzőekben tárgyalt szótár problémát.

Aki ügyes, ide juthat:

Azért ne feledjük, az előző részben tárgyalt vezetéknélküli, háztartási elektromos eszközökre szükségünk lesz mindehhez. És hogy nincs ingyenebéd. Sajnos az AutoVoice memóriában tartva, kikapcsolt képernyő mellett nem csak hallgat ránk, de brutálisan meríti az akkumlátort. Szóval ha csajozásra használjuk, gyorsan végezzünk a bemutatóval, aztán titokban kapcsoljuk le és térjünk a lényegre, mert hamar visszájára sül el a dolog. Mert szégyenkezhetünk halott okostelefonunk felett és kézzel kell lekapcsolnunk a villanyt. Ha még lesz ezek után miért…

Elértünk a smart home / home automation téma végére. Nyilván lehetne még boncolgatni, de a célhoz hozzátenni már nem. Hiszen akit eddig sem fogott meg, azt egy új rész sem fogja, akit pedig érdekelt az megkapott mindent, hogy saját felfedezéseket érjen el.

Ám szerintem maradhatott egy kicsiny tömeg, aki most lett éhes. Aki most vett észre valamit, ami eddig elkerülte a figyelmét. Hogy szolgája lett a telefonjának, ahelyett hogy az fordítva történne.

Nekik fog szólni a következő rész: - Hogyan legyünk úrrá a telefonunkon?

Folyt. köv.