A 2014-es trendeket elemző posztsorozat befejező részéhez érkezett, eddig volt szó a hordozható készülékekről, megnéztük, mire képesek a 3D nyomtatók, elámultunk hova fejlődtek a digitális pénzek és végül elgondolkodtunk róla, hogy kidobjuk-e a tv-nket. Mára több kisebb témát gyűjtöttem össze, remélem, mindegyik érdekes lesz.

A Samsung Galaxy S5 bemutatójakor már felfigyeltem az egyik újdonságra, a szívverés-figyelésre, ami szépen belesimul az első trendbe, amivel foglalkozni szeretnék. Nálunk is egyre fontosabb, de tőlünk nyugatra szinte a legfontosabb az emberek egészsége. Ezért nagyon népszerűek a mobileszközökre telepített egészségügyi monitorok, akár külön eszközök, mint az Apple telefonokra szerelhető BG star egészségügyi eszközcsalád, vagy appok, mint MyBreath és a Peek. A téma hatalmas fejlődésnek indult az utóbbi években, és most a Samsung gyárilag belerakott egy ilyen eszközt a csúcstelefonjába, ami jól jelzi, hogy mennyire gondolják komolyan a gyártók ezt a kérdést. Találunk olyan alkalmazást, amely bizonyos betegségeket meg tud állapítani a légzésünkből, és van olyan, amely a kamerával felvett bőrkép alapján diagnosztizál. A legrégebbi ilyen alkalmazás a kamerát próbálta használni, hogy mérje a pulzusunkat. Saját tapasztalatom alapján, nem túl sok sikerrel. Ezen eszközök, alkalmazások viszont egyre jobban fejlődnek, főleg ha célhardvereket tesznek hozzájuk.

A következő téma az IT biztonság körébe tartozik, amely szó említése kapcsán, heveny álomkór szokott az egyszeri felhasználóra rátörni, de ez esetben tényleg érdekes témáról van szó. Ha egy kicsit visszaemlékezünk a közelmúltban kirobban Amerikai Nagytestvér botrányra , azaz az államok felhatalmazzák magukat, hogy minden elektronikus lábnyomunkat nyilvántartsák és az adatok között összefüggéseket elemezzenek, a magánélet szentsége erősen sérül. A szaknyelv ezt metaadatnak nevezi, ez egy digitális lenyomat rólunk, a hívásaink, sms-eink, emailjeink és pl. facebook jelenlétünk alapján, ami azért több, mint elgondolkodtató. És természetesen nem csak az államok készítenek rólunk ilyen lenyomatokat, akik legalább azzal takarózhatnak, hogy ezt a biztonságunk érdekében gyűjtik, hanem a vállalatok is: a Google-nak például ez a legfőbb vonzereje a hirdetők szempontjából, mert szokásaink alapján olyan reklámot tud adni nekünk, ami a valódi célcsoportnak szól.

Ezért egyre nagyobb keletje van a Privacy by design megközelítésnek, amit Ann Cavoukianost foglalt össze hét alapelvben. Ezek felsorolásától most eltekintenék, mielőtt a notebook tetején koppan az olvasó feje. A lényege az, hogy olyan rendszereket, oldalakat kell építeni, amelyek lehetővé teszi a felhasználóknak azt, hogy csak a szolgáltatáshoz tényleges szüksége adatokat gyűjtsék, és aki ilyen oldalnak hirdeti magát, az valamilyen szinten auditálható legyen utána. Azaz, ha szeretnék venni egy wc-deszkát, akkor ne kérdezzenek az iskolai végezettségemről. Nekem tetszik ez a kezdeményezés, de szerintem olyan gazdasági érdekek és pénz van a másik oldalon, hogy nehéz lesz életben tartani. Azt érdemes látni, hogy sok embert zavar a róluk tárolt adatmennyiség, ezért elkezdtek olyan szolgáltatásokat használni, mint Cryptocat , vagy a PixelKnit, amik titkosított kommunikációt tesznek lehetővé, vagy a nyílt forráskódú Locker Project, ami azt tűzte ki célul, hogy egy szoftvereszköz segítségével kontrollálja a rólunk tárolt adatokat.

Talán érdemes azt is végiggondolni egy pillanatra, hogy eddig csak a gépeinket támadhatták meg a hackerek, de most már a legtöbb eszközünkben wifi-képes, oprendszerrel ellátott számítógép fut, ami új célpontotokat kínál a digitális bűnözésnek. 

Az emberek legszívesebben előre megrágott, rövid, egy-két soros információkat fogyasztanának,  amit mobileszközökről is könnyen megnézhetnek. Erről szólnak a feedek, tweetek, a tagek. Ez utóbbiról az okosok azt mondják, hogy az év vége felé már csak röhögni fogunk rajta. A hagyományos könyvkiadók egyre inkább bajba kerülnek, mert az embereknek nincsen elég idejük egy teljes könyvet elolvasni. Bár erről egy baráti körből származó példa jut eszembe. Az egyik barátom apjának nemrég volt a 70. szülinapja, és a srác, mivel imponálni akart, egy gyönyörű órát készült ajándékozni neki. Meg akarta adni a módját, hatjegyű végösszegben gondolkodott. Aztán a felesége hosszas beszélgetésekben meggyőzte, hogy az apja már otthon van, nyugdíjas, az időnek teljesen mást jelent neki, mint a fiának, aki reggeltől estig pörög, mint egy búgócsiga. Az óra értelme az idő mérése, ami annak fontos, akinek kevés van belőle, akinek rengeteg, annak teljesen értéktelen.

Visszatérve az eredeti témához, természetesen nem mindenki küzd folyamatosan időproblémákkal, de azok a célcsoportok, akik komoly vásárlóerő képviselnek, általában igen. Az online kiadók, mint a Slate vagy a Medium egy-egy olvasandó tartalom mellé odateszi, hogy átlagosan mennyi idő szükséges az elolvasáshoz. Egy-egy író is törekszik arra, hogy az által írt történet 4-5 óra alatt elolvasható legyen. Én ezt a dolgot kicsit visszásnak érzem, de sajnos teljesen jogos helye van a jelenben.

És végül egy kicsit más technikai vizekre evezve, sokan olvashattak a Google lebukásáról, amikor egy közlekedési balesetben kiderült, hogy senki nem vezette az autójukat, hanem csak az anyósülésen volt egy megfigyelő. A Google azóta már engedélyt szerzett néhány területen arra, hogy kísérletezzen vezető nélküli járművekkel, a prognózisok 2020-ra teszik a teljesen automata autók eljövetelét. Majd meglátjuk. Addig is néhány példa a jelenből, ahol igenis van már olyan technológia, ami előrevetíti ezt az irányt. A Nissan főleg Amerikában értékesített Infiniti Q50-ese - megfelelő extra megrendelése esetén - tudja tartani a sávot, a távolságot az előtte haladó autó után, akkor is, ha kanyarba érkezik. Az Volvo XC90-hez már rendelhető olyan elektronika, ami úgy képes a sebesség tartására, hogy automatikusan lefékez, ha gyalogost veszélyeztet az autó, és úgy tudja az úton tartani a kocsit, hogy érzékeli a padkát vagy az út szélét. De a Mercedes Benz új E osztályú autója is hasonló trükköket alkalmaz. Már nagyon közel vagyunk a teljes automatizmushoz. Az már egy másik kérdés, hogy fel akarjuk-e adni a vezetés élményét a kényelmünkért és biztonságunkért.

Remélem, érdekes volt ez a kis kitekintése. Ígérem, az év végén visszatekintünk, mi valósult meg belőle. Lehet, hogy valami egészen más fogja magával ragadni idén az embereket, de ha így lesz, biztos vagyok benne, hogy olvashattok róla majd. Egy utolsó, érdekes infó: a Pebble órájára akkora az érdeklődés, hogy 8-10 hetes megrendelési idővel kell számolni annak, aki rendel (mondjuk nekem), egy Pebble steelt, úgy tűnik, az egyik trend bevált