technofeed

Kivel ne fordult volna elő, hogy egy, a telefonján lévő információt szeretett volna átadni a mellette ülőnek, családtagjának a telefonjára? Néhány évvel ezelőtt ez az egyszerű telefonok korában kimerült abban, hogy bediktáltuk a másiknak a nevet és telefonszámot. Ha sajátunkat kellett megadni, az „erősebb” felhívatta magát a másikkal, így mindkettejüknek meg volt a másik száma. Az „okosabb” telefonnal rendelkezők már tudtak sms-ben névjegyet átküldeni. (ami igyekezett gyakran mms-ként átmenni, nehogy a másik fogadni tudja…)

Aztán ahogy elterjedtek a multimédiás, „színes kijelzős” (fényképezős, mp3 lejátszós) telefonok, már nem csak névjegyet hanem képet vagy zenét is szerettünk volna közvetlenül átadni. (Nem, nem, akkoriban lassú és megfizethetetlen volt a gprs-es mobil net, senki nem áldozott volna pénzben mérhető megabájtokat és időt még egy csengőhang átküldésére sem). Így maradt a szegény ember net-je, a bluetooth-os (BT) átküldés. Ami nem egy esetben fulladt egy viszonylag körülményes küzdelembe a telefonokkal, ahol több időt vitt el a telefonok egymással való párosítása, felismertetése, mint a viszonylag kis sávszélességgel rendelkező bluetooth-on a fájlok áttöltése.

Az okos telefonok megjelenésével ez a küzdelem egyenesen kilátástalan harccá változott a hétköznapi ember számára, mert a kor követelményeihez híven a gyártók megemelték a bluetooth biztonsági szintet, a láthatóság ideje korlátossá vált, a BT-on elérhető szolgáltatások is korlátozásra kerültek nem egy készülékben. Onnantól kezdve csak a guruk tudtak BT kapcsolatot létrehozni más telefonnal.

Ezen változtatott cseppet a mobilnet olcsóbbá válása. Bár a megoldások is szánalmasabbak lettek, mert mindent feltöltöttünk valahova ahonnan a másik letöltötte, vagy elküldtük neki e-mailben. Azért, mert csak a mazochisták akartak bluetooth-os párosítási harcba bonyolódni, bénázni az új menő telefonjukkal… ..Ami még annyit se tudott ilyenkor, mint egy „régi nokia”. Végül életünk részéve vált, hogy megosztani úgy kell, hogy a neten elküldjük…

 Pedig ebben az időben már régen volt valami, ami erre hozott gyógyírt. Hozott? Nem, valójában nem hozott, mert ma is csak egy-két elvetemültnek jut eszébe használni, hiába tették bele a telefonjába, zsigerből a netes átküldés jön.

Hogy mi is ez?

 1996-ban szabadalmaztatták az NFC technológiát. Az NFC egy rövid hatótávú kommunikációs szabvány, amellyel az NFC –képes eszközöket egymáshoz érintve(!) tudunk azok között kapcsolatot létrehozni. Még izgalmasabb most a mi szempontunkból, hogy (adat) kapcsolat hozható létre energiatáplálást nem igénylő eszközzel is. Ezek az úgynevezett NFC „tag”-ek.

Néhány száz bájtot tudnak tárolni csak, de az aktív eszköz (pl: az NFC-képes telefon) segítségével ezek kiolvashatóak, mindössze hozzá kell érinteni. Ez az adat lehet egy url, névjegy, vagy bármilyen a memóriában elférő információ.

2006-ban jelent meg a Nokiának egy NFC-vel szerelt telefonja, amely a technikai demonstráción túl semmire nem volt alkalmas. 2010-ben a Google kiadta a Nexus S androidos telefonját, amiben már volt NFC. Ez egy akkoriban kevés darabszámban legyártott telefon volt, kevéssé terjedt el, így kicsi volt az esély hogy két Nexus S tulajdonos egymás közelébe kerülhetett. Így ez sem segítette az elterjedését.

Persze a Google-nek az NFC- beépítésével na nem a mi fájlmegosztási törekvésünk megkönnyítése volt a célja, hanem hogy a Google Wallet, az elektronikus pénztárca programjukhoz kényelmes (érintéses) és biztonságos fizetési módszert biztosítsanak.

Ám akkoriban még Amerikában is idegenkedéssel fogadták ezt a dolgot, és a Google Wallet (akkor még) nem teljesítette az elvárásokat.

 Szerencsére az Android elterjedése hozzájárult, hogy az NFC más célokra is alkalmazható legyen. Maga a Google is felhasználta ezt, az egyik konferenciájához az odavezető utat és a konferencia programjainak látogatásához szükséges információkat NFC tag-ek segítség lehetett kiolvasni.

És hogy miért izgalmas még ez az egész? Jöjjön egy mondat az NFC-ről a wikipédiából: „Alkalmazási területe a kommunikációs kapcsolatok létrehozásához szükséges adatcsere (például bonyolultabb, magasabb szintű kapcsolatok, WiFi, Bluetooth, beállítási adatai) gyorsítása, valamint az eszközök közötti azonosítási folyamat (pl. mobiltelefon - headset) gyorsítása, elvégzése.”

Hát ezért! Valóban így van. Régen a BT kapcsolatok számára biztonsági veszélyt jelentett a gyakori gyárilag 0000 és 1234 párosítási jelszó, amivel ha a BT bekapcsolva maradt, bizony telefonon tárolt adataink védtelenné váltak. Ám az NFC segítségével csak a valóban egymással érintkező eszközök között alakul ki „bizalmi” viszony, és el lehet hagyni a párosítási szenvedést.

 Így nem kellett sokat várni, és néhány androidos fájlkezelő program ezt a fajta megosztást is ismerni kezdte, és két NFC-képes telefon összeérintésével szempillantás alatt összejött a BT párosítás és már indult is a fájlátvitel.

 Ez löketet adott az android világon belül az NFC-vel felépített kapcsolaton keresztüli adatátadás számára. Számos Google alkalmazás is már képes az által használt és/vagy mutatott információt átadni.

 Például a böngésző az aktuális webhelyet, a Térkép a mutatott helyet, a Youtube az éppen nézett videót, egy játék közben a másik telefonon megnyitja a Play áruházat hogy mi is letölthessük a játékot a telefonukra. És az egyik rejtett tudás, hogy a Galéria a mutatott képet szépen át tudja küldeni a másik eszközre mindenféle hókuszpókusz nélkül. Az új funkcionalitás az Android Beam nevet kapta.

 Sajnos az egyéb fájlok - főleg amelyek amúgy pénzért kaphatóak a Play Áruházban (zene, programfájlok) – azokat ilyen, „beépített” módon nem lehet átküldeni, arra még mindig a fájlkezelőket ajánlom.

 Két rövid kitérőt itt a végén engedjetek meg.

Az egyik az automatizálás, hiszen itt a blogon volt már szó róla. Az NFC tag-ek erre is jók. Jó pár program képes őket olvasni, kezelni. A különböző NFC-taghez különböző profilokat rendelhetünk. Például ha beleragasztunk egyet kocsink telefontartójának a hátába, már a telefon oda belehelyezve azonnal hozzá is ér, és veheti az „adást”, azt a néhány bájtot, hogy a kocsiban vagyunk. És elindulhat az automatizmus, amely bekapcsolja a bluetooth-t hogy menjen a kihangosító.

Vagy egy az éjjeli kisasztalra ragasztott NFC tag, amelyre este ha letesszük a telefont, megadja a jelzést, hogy be kell izzítani az ébresztőt, és hogy le kell venni a hangot. (Profiknak 2 tag is lehet ott, mikor akar ébredni!)

 A másik, hogy közben Magyarországon is megalakult a Mobil Tárca Egyesület (sokak számára PayPass szó lehet ismerős) több mobilszolgáltató és bank közreműködésével, amelynek alapja szintén az NFC.

 Száz szónak is egy a vége, az NFC jó móka, kényelmes és olcsó is. Egy NFC tag mindössze 1-2 dollárba kerül. Ennek ellenére még mindig alig elterjedt a használata. És tudom, a Google Nexus telefonjai nem a legelterjedtebbek – de bizony a (Magyarországon is) elterjedt Samsung Galaxy S sorozat is már egy ideje tartalmazza az NFC chipet. Sőt, a Samsung kifejlesztette a saját, ún. S-Beam-jét is.

Ha kedvet kaptál a fentiektől hogy te is kipróbáld ezeket, itt meg tudod nézni (ha nem tudnád) vajon a te telefonod NFC- képes-e: http://www.nfcworld.com/nfc-phones-list/

Kevés olyan dolog van, ami jobban idegesíti az embert, mint amikor, pont a legszükségesebb pillanatban merül le a telefonja, notebookja. És ez sajnos előfordul az emberrel nap mint nap. 10 évvel ez nem volt még így, mármint a telefonoknál. Anyukám szinte még mindig ugyan azt a Nokia készüléket használja, mint régen, és panaszkodik rá, hogy már gyengébben működik, három nap után töltőre kell rakni. Én meg örülök, hogy a nap végéig kibírom, ha esetleg még el is megyek este valahova, akkor már nagyon necces a dolog. Eléggé idegesített, ezért egy kicsit utánajártam, mit lehet tenni. Van szoftveres megoldás és van néhány tanács, amit érdemes megfogadni. akit jobban érdekel a téma, érdemes ellátogatnia például a http://batteryuniversity.com/-ra           , itt aztán kellően elmélyedhet benne.

Kezdjük néhány alapinformációval. Jelenleg szinte minden készülékben Li-ion (lítiumion) alapú aksi van. Annak idején, amikor valaki megvett egy új telefont, az volt a tanács, hogy merítsük le teljesen és utána csordultig töltsük fel. Na, ezt sose tegyük most, ha veszünk egy új telefont, vagy akkumulátort. Ezeket a készülékeket nem szabad engedni lemerülni, tegyük rá napközben is többször inkább töltőre. Az akkumulátorok egyik legfontosabb tulajdonsága a kapacitása, azaz, mekkora árammennyiséget képes eltárolni és milyen hosszú időre, ennek a mértékegysége mAh (milli Amper óránként), az én  Samsung Galaxy S4-esemben egy 2600-as telep van. 

Természetesen az akkumulátor kapacitása egy dolog, a másik, hogy mennyire energiatakarékosra tervezték a  magát a telefont. Az a kapacitás, amit az akkumulátoron olvasunk az a névleges, vagy maximális kapacitás. Zárójelesen jegyzem meg, hogy a legtöbb esetben a kapacitás a mutatott felett van valamennyivel, hogy elkerüljék az esetleges reklamációkat. Elméletileg a gyártók a telepekre egy év garanciát adnak, de ez inkább az esetleges meghibásodásra vonatkozik, nem a kapacitásveszteségre. Egy év alatt egy átlagos okostelefon-felhasználó kb. 300-szor tölti a telefonját. Minden egyes lemerítési, feltöltési ciklus csökkenti az akkumulátor élettartamát. Átlagosan az első év végére kb. 80 százalékos kapacitáson működik az aksi az eredeti gyári adatokhoz képest.

Ez az optimális érték, ezt csak lefele változtathatják meg a felhasználók. A Li-ion akkumulátor legnagyobb ellensége a meleg. Minél magasabb az átlagos hőmérséklet, annál gyorsabban veszíti el az kapacitását. Lehetőség szerint soha ne hagyjuk a telefont nyáron autóban, vagy tűző napon, rossz esetben fel is robbanhat a telefonunk. Egy mérés szerint, ha egy telefon átlagosan 30 fok felett van egy évig, akkor nem 80 százalékra, hanem 60-ra megy vissza a kapacitása egy év alatt. Ha egy akkumulátort (pl. fényképezőgépbe) nem használunk, tegyük száraz, hideg helyre, valahol 40%-os töltöttség körül. De azt is figyelembe kell venni, hogy a Li-ion akksik öregszenek, átlagosan 2 évre tervezik a használatukat. Ezért is nem szeretem azokat a megoldásokat, mint pl. Iphone, Nexus, ahol a telefon még tökéletesen működne, de két év után már nem bír egy fél napot se az akkumulátor, ezért le kell cserélni. Egy li-ionos akkumulátor maximum élettartama 5 év, akkor is, ha nem használjuk.

A másik aksigyilkos a szupergyors töltő. Ez persze a használhatóságot nagyban növeli, viszont fordított arányos az akkumulátor élettartamával. Természetesen a készülékek gyári töltője a készülékhez igazodik, de figyeljünk oda, hogy milyen esetleges másodlagos töltőt veszünk hozzá, mert ha ez nem megfelelő, akkor szépen legyilkolhatjuk vele az aksit. Nézzük meg, hogy milyen kimenete van a gyári töltőnek (ez az én esetemben 5 V/2A), és ha mondjuk egy utazótöltőt veszünk hozzá, vegyünk lehetőleg gyárim azonos töltős, ha erre nincsen lehetőség, akkor inkább kisebbet vegyünk, de nagyobbat semmiképpen se. Ez lassabban fogja feltölteni a készüléket, de nem roncsolja az akkumulátort. Egy rosszul megválasztott töltő akár 20-30 százalékkal is csökkentheti egy éven belüli a kapacitást.

Ha egy telefonban működik az akkumulátor, akkor természetesen a telefon belső felépítése és a rajta futó szoftverek használata is befolyásolja, hogy meddig működik. A belső összeszerelést nem tudjuk megváltoztatni, viszont a szoftveres dolgokat igen. Egy okos telefonban a legfőbb merítési forrás a képernyő. A LCD technológia alapja az, hogy a háttérből apró kis pontokat világít meg a panel. Ha sok képpont van és az fényesen világit, akkor az sokat fogyaszt. Tehát a legfontosabb, ha van automatikus fényerőszabályozás, akkor kapcsoljuk be, az esetek nagy részében ez megfelelő fényerőt ad, és egy mozdulattal ki tudjuk kapcsolni. A másik fő energiazabáló az adatforgalom a GSM hálózaton keresztül, azaz ha az adatok frissítése állandóra van kapcsolva, pl. a leveleinknél. Ezt már problémásabb folyton állítgatni. De ha nincsen szükségünk állandó szinkronizálásra, és ha jól belegondolunk, szerintem nincsen, akkor lehet választani pl. 10 perces sűrűségű frissítést, ezzel is lehet nyerni 5-10 százalékot. A beállítások között választhatunk alacsonyabb átviteli sebbeséget is (csak 2G), ekkor növekszik az üzemidő, viszont egyes alkalmazások erősen lelassulhatnak.

Az android készülékek készenléti állapotban szinte alig fogyasztanak valamit. Ezt deep sleepnek nevezzük. Ilyenkor a processzor vagy kisebb órajelen jár, vagy néhány magot lekapcsol a telefon. De ez sajnos nem mindig történik így. Néhány rosszul megírt program, alkalmazások, játékok nyitva hagynak szálakat a deep sleep alatt is, ami szükségtelen energiavesztést eredményez. Ezeket nem könnyű megtalálni. Szerencsére most már elég sok alkalmazás tölthető le a Google Play-ről: Wakelock Detector (fizetős), BetterBatteryStats, vagy a CPU Spy.

Egy időben a GPS-t is érdemes volt ki-be kapcsolgatni, de a 4-es android óta ezt már az operációs rendszer szépen elvégzi helyettünk. Más a helyzet a Bluetooth-szal, amíg nem jelennek meg az új a alacsony fogyasztású csipek a telefonokban (idén fognak), addig kapcsoljuk ki őket, amikor nem kell, vagy használjuk az NFC tageket. A Wifit is érdemes lekapcsolni és csak akkor bekapcsolni, ha ténylegesen van lehetőség hálózatra, de ezeknek az energia felhasználása sokat javult mostanában. Én már csak akkor kapcsolom le, ha valóban nincsen esély arra, hogy találjak egy hot spotot.

Érdemes ezekkel a szoftverekkel egy kicsit átfésülni a telefonokat, tabokat. Érdekes dolgokat találhatunk, pl. egy játék a háttérben óránként 1000 értesítést küld, de nem jelenik meg, csak zabálja a háttérben az aksit. Megéri körültekintően megnézni, mit töltünk le. Nézzünk bele az értékelésekbe, ott ha sokan panaszkodnak a merülés miatt, ne töltsük le. A legtöbb helyen vagy van magyar kommentelő is, vagy a Google automatikusan lefordítja nekünk, ami időnként elég vicces, de az értelmet ki lehet venni belőle.

Szóval, a felesleges, rosszul működő alkalmazásokat törölni, a képernyő-fényerőt  automatikusra kapcsolni, az adatszinkronizálást 10-15 percre beállítani, ezek az alapok, amiket javaslok megtenni. Már a középkategóriás telefonokban is elérhetőek energiatakarékos beállítások, használjuk őket. Kerüljük a meleget és az ismeretlen töltőket. Kevesebb bosszúságunk lesz, garantálom.

Kifejezett örömmel vettem múltkor, hogy Gergő az egyik előző postjában az okos (külön!) telefon  kifejezést a Google alkalmazásaival kötötte össze először. Magam is vallom, hogy egy androidos telefon ezen applikációk segítségével kielégíti az alapigényeket, sőt akár annál többet is. A Google által igen ügyesen megtervezett integráció ennek alapköve, amely ezeket az applikációkat összekapcsolva még erősebbé teszi azokat.

Az ilyen technikai blogbejegyzésekhez általában kevés komment érkezik. Ezért különösen értetlenül álltam az ehhez érkezetthez először, amely nem is a bejegyzést hanem ezeket az alkalmazásokat tüntette fel kevéssé fényes színben erős általánosításokat felütve. Elgondolkodtam milyen választ lehet erre adni, és rájöttem – talán a magunk által már természetes előnynek vett ismeretek miatt – lehet nem adtunk elég bizonyítékot arra, miért is jók ezek az alkalmazások. Ezért azt gondolom, egy ilyen új post jó lehetőség és válasz arra, hogy ezeknek az applikációknak megvilágítsa 1-1 olyan hétköznap is jól alkalmazható funkcióját, amely őket kiemeli a tömegből és amelyeknek mindenki hasznát veheti.

Fussunk ezeken végig és nézzünk egy-két hasznos trükköt ezekhez.

GMail

A GMail annyira alap alkalmazás egy androidos telefonon, hogy tulajdonképpen ez és a hozzátartozó account adja az egész telefon működésének alapját. Ráadásul olyan népszerű levelezőrendszer a Gmail, hogy ezt az alkalmazást nagy valószínűséggel mindenki használja és jól ismeri. Ezért nem is ennek használatára mutatnék jó példát, hanem egy olyan lehetőségről, amely kiegészíti a tudását. Ugyanis a GMail nem csak emailjeinket képes tárolni, de egy ügyes programmal, az SMS Backup+ segítségével rávehetjük, hogy a kapott és elküldött sms-einket is tárolja és később visszakereshetővé tegye. Nincs más feladatunk, mint felinstalláljuk ezt a programot, hozzárendeljük GMail-es accountunkat, és attól a pillanattól minden beérkező és elküldött sms-ünket szépen feltölti a GMail SMS címkéje alá, sőt képes azokat vissza is tölteni szükség esetén. Véget érhet a rettegés egy gyári alapbeállítástól, hogy elveszhetnek hőn szeretett sms-eink. Az ügyesebbek időzítési szabályokat is beállíthatnak, vagy akár még a hívásnaplót is elmenhetik hogy visszakereshetővé váljon akár asztali gépünkön is.

Persze mindenki mondhatja, tessék ezt se a Google segítségével tesszük teljesen, hiszen kell ez a kis segédprogram. Ennek mindössze egy oka van, a Google nem ebbe a GMail irányba képzelte el az sms integrációt.

Hangouts

A Hangouts a GTalk utódja, amely teljesen átvette annak funkcionalitását, új feature-ökkel kiegészítve azt. Ezek közé tartozik, hogy a 4.4-es Android verziótól ez a chat alkalmazás veszi át az sms-ek kezelését, ezáltal egy közös kommunikációs csatornára hozva az sms, a chat és a videobeszélgetést. Mivel azonban erre csak az említett verziótól lehetőség, szerintem még hasznos lehet sokak számára az előzőekben említett kis trükk. Így a Hangouts használata kapcsán nem is erre, hanem egy másik kényelmes dologra mutatnék rá.

Legtöbbünk számára a közösségi médiák vagy a levelezés az, ahol szívesen osztjuk meg több emberrel élményeinket, hangulatunkat, képeinket. Ám aki próbálkozott már egy ilyen élményfolyamot csak egy szűk körnek megosztani és azt egységes egészként végigvinni, hamar szembesül ezek gyengeségeivel. Sajnos a Google+ és a Facebook sem képes több képet fogadni egy bejegyzés bármely pontján, mert ők ezeket a képeket egy-egy szálként kezelik. Ha összevárjuk az élményeinket és egyszerre osztjuk meg akkor pedig oda az „online” közvetítés élménye. A GMail lehetne még megoldás, de sajnos egy idő után annyi a válasz a válaszra üzenet lesz egybefonva, hogy már csak a hardcore guruk képesek kiolvasni ki és mire válaszolt.

Itt jó fegyver a Hangouts. Amint úgy érezzük, hogy egy huzamosabb időn keresztül folyamatosan szeretnénk élményeinket megosztani, nyissunk itt egy új beszélgetést kiválasztva a szűk rokoni és/vagy baráti kört. Egy hangoutba nem csak üzenetet, de (akár több) képet is lehet a „beszélgetés” során hozzáfűzni, így akár egy születésnap a távolmaradóknak is „élőben” átadható. Sőt, mivel térképpel ellátva pozíciónkat is megoszthatjuk egy hangoutba, egy városnézés vagy kirándulás igazi interaktív közvetítéssé válhat ahol a partnereink akár az internet segítségével maguk is körbeböngészhetik a helyet ahol mi járunk.

Google Maps

Két szó: navigáció és utcakép. Talán nem mindenki tudja, de Magyarországon már 2 éve elérhető az útvonaltervezés és hangos navigáció a célig a Google Térképben. Mindössze elég a megadni a címet vagy ujjal ráböknünk a térképen, és máris a következő képernyőn a legoptimálisabb útvonallal a célig a navigáció rendelkezésünkre áll. Mára nem csak, hogy az alkalmazás levetkőzte gyermekbetegségeit, de kiegészült forgalmi adatokkal is. Sőt miután a Google bevásárolta magát a Wazze-ba, akár egyéb a közösség által megosztott közlekedési események is részévé válnak a tervezésnek, ezáltal segítve a leggyorsabb célhoz érést.

Mindezt azt gondolom különösen izgalmassá teszi, hogy a navigációt indító képernyőn a célállomás utcaképe is megjelenik, amelyre tappintva 360° fokban körbejárható a cél, így előre megkereshetjük és megnézhetjük a kívánt bejáratot, a közeli parkolóhelyet és automatát vagy helyet ahova igyekszünk, anélkül hogy még ott lennénk.

Akit még ez nem győz meg mert nincs autója, annak érdemes tudnia, Budapest elsők között csatlakozott Európában ahhoz a szolgáltatáshoz, melynek keretén belül az útvonal tervezéshez a gyalogosok számára a budapesti tömegközlekedési eszközök és azok menetrendje is a rendelkezésünkre áll.

Google+

Ez az applikáció a Facebook google-ös párja. Nem is vesztegetnék erre szót, ennek használata sokak számára egyértelmű. Ám azt talán megint kevesen tudják, hogy az anno Google Latitude nevén ismert szolgáltatás ide költözött. Ez a funkció volt arra hivatott, hogy az arra érdemes körnek online megoszthassuk pozíciónkat, merre is járunk éppen. Ez ma itt érhető el, a bal felső „hamburger” menüre kattintva a Helyek alatt oszthatjuk meg pozíciónkat és láthatunk másokat a térképen, akik ezt számunkra szintén elérhetővé tették.

A félénkebbek akár csak városszintű megosztást is megadhatnak (ez Budapesten a null-kilométerkő), a bátrabbak pontos helyet is megoszthatnak. Higgye el mindenki, a városban egy több autóból álló közös társaság számára az egymásra találás egyik leghasznosabb eszköze, de nem elvetendő, ha a kedvesünk látja merre járunk, lehet-e már készíteni a vacsorát hogy mire betoppanunk otthon, az éppen frissen és melegen gőzölögve várjon minket.

Chrome

Ez a böngésző a mobilmegjelenítés performanciabajnoka. Ám sokan szembesülhetnek 1-2 weboldal esetén a mobilmegjelenítás korlátaival, átkozva a pillanatot hogy nem asztali böngészőben nézik a weboldalt. Erre a megoldás a menüben az Asztali webhely kérése, amely egy az egyben mintha az asztali Chrome-t használnák mutatja onnantól a weboldalt. Próbáljátok ki!

Keep

A Keep-et sokan egy nagyon egyszerű jegyzetelő applikációnak tartják. Ám az integráció itt is borzasztó erős funkciókkal tudja felturbózni ezt a kis alkalmazást. Mert a Keep képes akár weblapokat is tárolni, nem csak szöveget, és képes az emlékeztetőt nem csak időponthoz, de az előzőekben tárgyalt helyi pozícióhoz is kötni. Az én példám, amikor kinézek egy terméket valahol az interneten, el szoktam azt menteni Keep-be a Megosztás funkcióval, és megadom az üzletet, hogy mikor ott leszek, értesítsen. Hihetelenül okosnak érezhetjük telefonunkat és magunkat, mikor mondjuk hetekkel később arra járunk egyszer csak értesít a telefon, és mutatja mit kell vennünk holott mi már régen el is felejtettük azt és egészen másért mentünk oda.

Google Drive

A teljesen papírmentes iroda néhány jogszabály miatt még álom, de otthon is törekedhetünk a papírmentességre. Nem kell lefűzögetnünk mindenfélét és olyan papírokat is tárolni, amelyre bár szükségünk lehet de nem kötelező azt papíros formában megőriznünk. Erre ad jó megoldást a Drive, amely képes beszkenneli dokumentumokat (akár több oldalt is) és pdf-ként feltölteni azt a Drive háttértárra. Érdemes tudni, mindenkinek 15 GB tárhely jár ingyenesen. Én amit lehet így beszkennelek, és bizony kidobom, mert nem a papírra, hanem csak az információra van szükségem később, és az ilyen digitalizált, pdf formátumban is tökéletes számomra. Sőt ha nagyon szükséges, újra ki is nyomtathatom…

Youtube

Ma már az okos tévé nem kiváltság, szinte nincs is nem-okos tévé ha új televízió vásárlásra adjuk a fejünket. Talán kevesen tudják, de a Youtube androidos kliense alaptudásként képes kirakni tévére a lejátszani kívánt videókat, hogy ne kelljen „egérmozizni”. Ehhez mindössze csak párosítani kell a tévénket és a Youtube alkalmazást. És indulhat is a nagyképernyős videónézegetés!

Google Play Music

Ide hagy másoljam az eredeti post egy mondatát: „nagyon kényelmes zenelejátszó és havi 1600 forintért legálisan elérek vele többmillió zenét.”. Még egyszer: több millió zene! És valóban, olyan számok, régiek és újak is kiváló minőségben a rendelkezésünkre állnak, amelyre nem is gondolunk amíg rá nem keresünk, ki nem próbáljuk. És ne feledjük: ez egy olyan hatalmas zenetár, amely bárhol ahol van internet a rendelkezésünkre áll, a telefonunk tárolási kapacitásától függetlenül!

Fordító

A Fordító erőssége nem annak önálló használatában rejlik. Nem túl kényelmes különben sem egy idegen nyelvű cikkből kilépve oda átgépelgetni az amúgy sem ismert szavakat. Jelöljük ki a szót, vagy a szövegrészt, és az adott alkalmazásban (a Google által készítettek legtöbbje tudja!) válasszuk a Megosztás funkciót és onnan is a Fordítót! Gyorsan megkapjuk a választ és a visszanyíl segítségével visszaléphetünk az olvasásba és folytathatjuk azt. A gépelés a gyengék fegyvere!

Android Device Manager

Biztos megengedtetik annyi szabadság nekem így a post végén, hogy a Sky Map helyett - amelyet bár anno a Google indított útjára de már nem áll a fennhatósága alatt – egy másik Google alkalmazást válasszak. Ez pedig legyen az Eszközkezelő. Ez egy biztonsági alkalmazás, amelyet akkor fogunk megbecsülni, ha hőn szeretett telefonunk (talán) elveszett. Ennek az alkalmazásnak a segítségével folyamatosan sugározhatjuk a telefonunk pozícióját a neten, így az asztali gépünkről rákereshetünk, térképen láthatjuk merre van. Ha nem ott van ahol szeretnénk (pl: nem otthon) akkor lezárhatjuk azt, sőt (ha menthetetlennek véljük) távolról törölhetjük tartalmát, hogy legalább privát adataink ne legyenek mások kezében, ha már a telefonunkat megszerezték.

Ha mégis otthon van, csak nem találjuk, hasznos lehet a Csörgetés funkció, amellyel még a lehalkított de elkallódott telefonunkat is megcsörgethetjük annak megtalálása érdekében.

A végére értünk a megemlített Google alkalmazásoknak. Lehet elfogult vagyok, de talán tényleg sikerült megmutatni, hogy ezek az ingyenes Google alkalmazások hogyan tehetik a mindennapjainkat „okossá” és  könnyebbé. És hogy jó alkalmazások ezek…

Az előző posztban megismerkedtünk néhány alap Google-alkalmazással, amiből úgy tűnhetett, hogy mi csak Google alkalmazást használunk, ami persze messze nem így van. Természetesen, ahol van a Google-nek alkalmazása, érdemes végiggondolni, hogy milyen esetben ad többletet az operációs rendszerből fakadó mély integráció és hol van az, ahol a funkcionalitás több értéket ad számunkra. Ez mindenkinek egyedi döntése, én szeretem, ha az alkalmazások beszélgetnek egymással, ha intelligenciát mutatnak.

Legjobb példa erre, hogy egyik telefonomon se használom a beépített billentyűzeteket, hanem mindenütt a SwiftKey-t használom. Tudom, van még néhány billentyűzet, pl : Thumb Keyboard, Swype, TouchPal X Keyboard. De némi próbálgatás után nekem ez állt a legjobban kézre. Ez, ha engedi az ember, végig olvassa a Facebook hozzászólásait, sms-eit és leveleit, majd a saját szóhasználatával tesz javaslatokat az alapszótáron felül, és szépen tanulgatva fejleszti magát. Ez azért ijesztő perspektívákat adhat, mert egy idő múlva a telefon fogalmaz helyettünk.

Ha egy pár életét nehéz koordinálni, mint mondjuk éppen a mienket, mert sok féle programot kell szinkronizálni,  hasznos kis alkalmazás lehet a Cozi. Ide szépen beírja mindenki, hogy milyen nap milyen lefoglaltsága van és ezáltal el lehet kerülni, hogy miért nem szóltál, hogy neked ez és ez lesz, én már beraktam valamit. A Cozinak van webes interface-e is, bár szerintem a mobilról könnyebb használni. Van még sok egyéb funkciója, amiket én nem használok, például vásárlási lista, közösen használt telefonkönyv és egy kis napló is, hogy mi történt a családdal.

A Foursquare-rel úgy vagyok, hogy mindig elfelejtem használni, hiszen mind a Facebook, mind a Google+ rendelkezik hasonló funkcióval. Aztán időnként eszembe jut és lelkesen csekkolok be különböző helyekről. Ettől függetlenül, ha külföldön vagyunk, meg szoktuk nézni, mit mondanak egy helyről, mielőtt bemegyünk és mi is szoktunk tippet hagyni, akár elégedettek voltunk, akár nem. Erre mondjuk meg a Tripadvisor jobb, ott részletesebb leírásokat lehet találni.

A Facebook szép kis családdá nőtte ki magát a telefonomon. Ott van a fő alkalmazás, amit gondolom, senkinek nem kell bemutatni. Mellette külön alkalmazásként figyel a Messenger, ami jelenleg számomra a legjobban használható chat-program, mert a legtöbb ismerősöm a Facebookon van. Én speciel rühellem ezeket a lebegő fejeket, amilyen gyorsan csak lehet, letiltom. Mióta a blogjaimnak van Facebook oldala, azóta gyakorta használom a Facebook Pages Managert. Ez egy jó kis alkalmazás, ahol figyelemmel kísérheted egy-egy oldalad alakulását, ha esetleg reklámot tettél rá, akkor annak milyen hatékonysága van.

Miután elég sok időt töltök külföldön, ezért a Skype és a Viber két alapvető alkalmazássá nőtte ki magát mostanában. Sajnos a hotelekben a sávszélesség nem túl erős, ezért először a Skype-pal próbálkozom, ami a legtöbb esetben hamar elvérzik, mert szaggat, szétmászik a kép és a hang. Ekkor előveszem a Vibert, ami jobban tűri ezeket, viszont a hang olyan, mintha Darth Vaderrel és családjával társalognék folyton. De a lényeg, hogy működik és sok pénzt tud nekem megspórolni. 

Egy kicsit kilóg a sorból, de valahogy mégis része a közösségi alkalmazásoknak a Soundcloud. Ez egy közösségi alapú zenemegosztó hálózat, ahol jobbára saját mixeket osztanak meg az emberek, de zenekarok is osztanak meg zenéket, hogy ott legyenek a community-ben. Lehet követni embereket, akinek megtetszett a zenei ízlése, és úgy töménytelen jó zenét lehet találni.

Mostanában ismét megszállt a Lego-őrület.  Amihez még nincsen közösségi alkalmazás, micsoda lehetőség! De mind a Flickren, mind a Pinteresten követek embereket, akik különböző egyedi  Lego- alkotásokat osztanak meg. A családom hölgy tagjai visongva fedeznek fel a Pinteresten újabb és újabb cukibbnál cukibb állatkölyköket. Náluk is kötelező elem a Pinterest.

A múltkori részben azt ígértem, egy huzamosabb használati idő után fogok újra írni a Pebble Steel okosóráról. Most már több mint 1 hete használom, és szerintem elegendő tapasztalat gyűlt össze, hogy megosszam itt a blogon.

Ma annyival merészkedek ennél tovább, hogy a héten a Google által bejelentett androidos okosórákkal is összevetem végül, hogy azokkal versenyezhet-e. Bár teszem hozzá mindezt úgy, hogy nyáron-kora nyáron (még csak) az USA-ban megjelenő órák közül természetesen egyiket sem tartottam kezemben vagy használtam.

A Pebble, mint óra

Nagyon fontos szerintem, hogy egy okosóra legalább azt az alapvető funkcionalitást teljesítse, hogy mutatja az időt. Ebben a Pebble nagyon jól vizsgázik. A pontossághoz nem férhet kétség, hiszen a telefonról szinkronizálja az időt. És ha ott be van állítva, hogy a hálózatról automatikusan mindig frissítse az időt, menthetetlenül teljesíti azt. Sőt, ha elveszíti a bluetooth kapcsolatot is a telefonnal, akkor szépen „számolja” tovább az időt.

Emellett az e-paper kijelző megengedi, hogy mindig látható legyen az idő. És ez két részről is igaz. Az e-papernél ez olyan kevés energiát emészt fel, hogy éjjel-nappal folyamatosan megy a kijelző, amit LCD vagy AMOLED képernyőnél kevéssé tudok elképzelni legalább napi töltés nélkül. A Pebble erős használat és nyomogatás mellett is 2-3 napot simán kibír. És nem fenyegeti a kijelzőt a beégés veszélye. Amit ha valaki használja egy androidos telefonnál a Dreaming funkciónál az óra kijelzést, hamar és szomorúan tapasztalhat.

Szintén ide tartozik, hogy a legvakítóbb napsütés mellett is kiválóan látható a kijelzője, sőt szerintem akkor van igazán elemében. A sötétre pedig egy nagyszerű funkcióval válaszol: ha megrázzuk röviden a csuklónkat, a Shake to light-nak köszönhetően pár másodpercre felkapcsol a kijelző hidegkék háttérvilágítása.

Ja, van olyan óra is hogy ébresztőóra! A Pebble ezt is tudja, lehet neki megadni ébresztési időpontokat. Hogy mi fog történni szerintem értelemszerű, nem ragozom. Végre nem a fejünk mellé kell tenni a telefont, és éjszakára is távol lehet tőlünk, a Pebble átveheti ezt a funkciót.

A szíj

Valahogy idekívánkozik nekem ez a dolog. Ahogy írtam is, bár az óra bőrszíjjal érkezik, én a fémszíjjal szerettem volna hordani. Meg is oldódott a dolog, ahogy kérte a Pebble, elvittem órásmesterhez. A West End-be vittem el óráshoz a szökőkúthoz (konkrétabbat nem írok tényleg, mert nem a reklám a cél), aki nem látott még ilyet de készségesen és ügyesen kicserélte nekem a szíjat és annyi szemet hagyott benne hogy jó legyen rám is, ne csak Hulk-ra.

Kicsit így a ’80-as évek kvarcóráit idézi, de „egységesebb” a kép. Egy „hibát” okozott csak: a vibráció finom kis zümmögése és impulzustovábbítása a bőröm felé megszűnt a bőrszíj eltüntével, helyette vasláncok csörgésével adja tudomásomra a fémszíj, hogy üzenet jött.

Az üzenetközvetítés

Az alapbeállításokkal az óra automatikusan átveszi a telefonról az összes, a Notification Bar-on (értesítési sávon) megjelenő üzenetet, legyen az akár egy képernyőmentés vagy bármilyen push üzenet. A beérkező üzeneteket rövid vibrációval adja tudtunkra. Ezentúl természetesen a beérkezett sms-ek és e-mail-ek (sőt az ismertebb social app-ok üzeneteinek) tartalma is olvasható. Apropó „olvasható”. Sajnos az óra eredeti szoftverezettségével nem tud megküzdeni a hosszú ő betűvel. Helyette egy téglalap jelenik meg jelezve, hogy a magyar nyelv támogatása hiányzik.

Emellé jön, hogy bár képes együtt működni a 4.4-es android verzióban bemutatott és összevont Hangouts sms funkciójával, cserébe viszont minden hangout üzenet kétszer jön meg: egyszer sms-ként, egyszer meg mint Gtalk üzenet. Kifejezetten idegesítő.

A fenti problémákra több szoftver is található a Store-ban. Van, amelyikkel a teljes üzenetközvetítő központ lecserélhető, a speciális ékezetes karakterek helyett megjelenő téglalapok is kicserélhetők más betűre (pl: hosszú ő rövid ö-re). A Hangout-ot is van már olyan app, amelyik jól tudja kezelni.

Telefonhívások kezelése

Itt van az egyik legnagyobb csalódás. Ideig-óráig. Bár egy iPhone-ra csatlakoztatva a Pebble képes a telefonhívás kijelzésre (ki az és honnan hív), a hívásfogadásra, kihangosítani (telefonon keresztül) vagy elutasítani. Ugyanezt az androidnál valamiért nem tudja. Csak elnémítani vagy elutasítani lehet egy bejövő hívást. Ha fogadni akarjuk a hívást, akkor elő kell venni a telefont és a szokásos módon felvenni azt.

Mondhatnánk, hogy ez valami Pebble hiba, de akkor iOS esetén miért tudja? Mondhatnánk hogy ez valami androidos hiba, de viszonylag gyorsan megtalálható a Play Store-ban egy app, ami kicseréli a gyári telefonkezelő részt és ugyanúgy, mint iOS-nél, mindhárom funkcionalitás elérhető. Sőt, visszahívási funkció és hívásnapló is.

Ha ezt felrakjuk, ezentúl ha az autóban kihangosítót használunk, elő sem kell venni a táskából a telefont. Az órán kezelhetjük a hívásokat. Roppant kényelmes, higgyétek el!

Testre szabhatóság

Ebben is nagyszerű a Pebble. Számtalan szoftver van, sőt még egy weboldal is ami ha kell generál olyan óraszámlapot (itt úgy hívják watchface) és olyan információkkal amit csak akarunk illetve összekattingatunk magunknak. Itt mindenkinek csak a saját szépérzéke és kitartása szab határt. Mivel ahogy írtam a magyar nyelvi támogatás teljesen hiányzik, gyárilag még a magyar napok neveit sem tudja. Persze aki még kibírja, mondjuk az angol napnevekkel és azok rövidítéseivel is, azokat még térdre kényszerítheti az angolszász típusú dátumkijelzés, ami őket is erre az útra terelhet.

Ettől függetlenül is ajánlom, hiszen nincs egyedibb, mint egy magunk tervezte óraszámlap.

Telepíthető alkalmazások

A Pebble Store-ban számtalan alkalmazás van, amelyekre önállóan nem akarok kitérni, de van itt minden. A teljeség nélkül: pl. időjárásjelentés, árfolyamkijelző, menetrend, naptár, világóra, RSS-olvasó, fitness-programok, iránytű, távirányítók és még (persze egyszerűbb) játékok is. Szóval rengeteg minden, mint egy igazi Store-ban.

A zeneközpont

A Pebble tökéletesen alkalmas a telefonjukat mp3-lejátszóként is használók támogatására. Az óra úgy tűnik az összes lejátszót támogatja, bár gyanítom ez inkább annak köszönhető hogy a lejátszók valamilyen közös API-n keresztül kezelik a zenelejátszást. A lejátszási listára beállított számok között lehet közlekedni, illetve leállítani és lejátszani zenét.

A Pebble alkalmazás

A Pebble bluetooth-on keresztül tartja a kapcsolatot a telefonnal. Azonban minden (pontosabban minden, ami telefonfüggő) funkcionalitást egy a telefonon futó gazda program biztosít számára. Ez az, amit első telepítéskor fel kell tennünk. Ebben érhető el a Pebble Store is, illetve az óra adminsztrációs felülete is érhető el. A programot röviden tudom csak jellemezni: gyalázatosan lassú! Kicsit a legutóbbi verzió javított rajta, de csak az öngyilkosságtól ment minket meg, a várakozástól nem.

Konklúzió

Rettentően megszerettem ezt a kis órát. Hű segítőtársam lett, és tényleg sok esetben nélkülözhetővé tudja tenni a telefont. Én nagyon nyúztam az elmúlt időszakban, rengeteg üzenet érkezett rá, a vibramotor be volt kapcsolva és jó pár óraszámlapot készítettem, ám még csak 3-szor töltöttem fel.

Jött felém kérdés, most hogy megjelentek az Android wear órák, nem sajnálom-e hogy ezt vettem. Persze a színes, érintőképernyős kijelző és az androidos világ csábító. És szépek.

De nem sajnálom, és le is írom, miért nem hiszek (még) azokban:

• nem hiszem, hogy egy 280x280-as színes LCD kijelző egész nap mehetne jelentősebb akkumulátor merülés nélkül *
• ha igen, tuti be fog égni
• hogyan fognak ezek látszani fényes nappal? Akinek van telefonja, sejtheti mennyire nem.
• ha nem jelzi ki az órát, milyen óra az? Persze biztos lesz valamilyen gesztus (itt is csuklórázás?) amivel fel lehet ébreszteni. De én nem szeretném megbeszélésen ülve csuklót rázva megtudni a pontos időt. Főleg ha a partner sejti miért teszem.
• a Pebble vízálló. Gyanítom ezek nem. *
• ja, és hogy csak nyáron fognak megjelenni és csak az USA-ban?
• az Android wear órák alapvetően a Google Now funkcionalitását használják ki. Aki használja az tudja, hogy mennyire korlátozott képességekkel bír a Google Now az USA-n kívül, de hazánkban aztán különösen alig tud valamit. Szerintem ezért is először Amerikára koncentrál a Google a megjelenéskor.
• Sok parancs amit tud az angol nyelvet támogatja. A magyar itt sem az, ahogy még az androidos telefonon sem kezelhetjük magyarul a Google Now-t.

Szóval egyelőre elégedett vagyok a Pebble Steel-el és nincs párja. Jó szívvel ajánlom másoknak is.

* Mondjuk úgy, lapzárta után jött a hír, hogy - mivel lehet ezek a kétségek másokban is felmerülhettek - a Motorola kiadott egy sajtóanyagot arról, hogy az ő androidos órájuk cseppálló és OLED kijelzős lesz. A  LED-es technológia lehetővé teszi, hogy a nem aktív pixelek kikapcsoljanak (local dimming), ne fogyasszanak energiát. Bár ez elnézve a fenti képet nem tudom sokat segít-e. De bíztató, hogy elindult a harc egy használható hardverű óra irányába...