technofeed

De most tényleg, dobjuk ki a tévénket 2014-ben? Keressük meg együtt a választ!

Miért is gondolom ezt? Néhány évvel ezelőtt még sokkal nagyobb port kavart volna, hogy már szinte minden üzletben lehet kapni Ultra HD kijelzős tévéket. Itt jegyezném meg, hogy jelenleg kifejezetten érdekes luxus az UHD tévé, ugyanis nincs semmilyen valós tartalom, amit le lehetne játszani vele. Vannak már UHD-képes készülékek, de azok vagy kevesebb képkockával vesznek fel, vagy olyan áruk van, hogy hozzá képest maga a tévé 500 forintos sorsjegy.  Pedig smart tévé, brutál képe van, meg minden. Miért is van ez? Hogyan változnak meg a tévézési szokások az orrunk előtt, erről szól a mai poszt.

Két évvel ezelőtt, amikor megvettem a csilivili okostévémet, 3d-vel, ahogyan kell, arra gondoltam, hogy igen, megvan az új irány, egy tévé, amiben van egy jó oprendszer, briliáns kép, csak ezt fogom használni. Aztán elkezdtem felfedezni a smart opciókat és úgy éreztem magam mint a kilencvenes években: Atyaúristen! Mi ez? Valami vicc? Komolyan ennyit tudnak 2014-ben is? Így azóta egy dolgát használom ki a tévének, a média kliens (smart hub) funkcióját összekötve a Synology NAS-ommal. De így a tévé sima médialejátszóvá változik, és semmilyen smart funkcióját nem használom ki. Amit még észrevettem, hogy egyre több tartalmat nézek a telefonomon vagy a tabomon. Egyre több tartalom oda kerül ki először. A tévéműsorokat már régóta nem nézem, előfizetésem csak a gyerekeim miatt van. Hova is változhat ez a jól bejáratott ökoszisztéma?

Nézzük meg a dolgot máshonnan. Ha valaki egy kicsit is foglalkozott médiaköltésekkel, akkor régebben tudta, hogy a legtöbb célcsoport esetében a televízió a leghatékonyabb hirdetési forma, persze a legdrágább is. Ez a dolog szépen változik. A költések vándorolnak az online média és a szociális hálók felé. Ha friss kutatásokat nézünk, akkor azt látjuk, hogy már háromnegyed annyit költenek az online médiára, mint tévéreklámra. A tendencia pedig az, hogy míg a tévéreklám költés nagyjából stagnál, addig az online költés 20 százalékkel nő évente. Ez azért van, mert az emberek szokásai változnak. A friss kutatások szerint jelenleg a legkedveltebb pihenési forma a tévé előtt ülni és közben egy másik eszközt nyomkodni. Már aki néz tévét, mert aki nem, az csak simán nyomkod valamit. És szerintem ez a tendencia. A Z generáció ugyan még néz tévét, de legfontosabb információ forrása vagy egy okostelefon vagy valamilyen tab.

És elérkeztünk 2014-be, ahol az egyik fő trend az OTT, az over-the-top, ami nem szó szerint fordításban megszokotton túli televíziózást jelent, azaz internetről lejátszott tartalmakat. Ezen a pályán versenyez a Google a Chormecastjával, de megemlíteném itt az Apple TV-t is, vagy a Rokut . Én Chromecastot használok. Ennek jelenleg sajnos Magyarországon, sőt Európába is elég kevés a felhasználási lehetősége. A Chromecast egy HDMI portba rakható mini számítógép, ami a wifire kapcsolva és valamilyen okos készülékről vezérelve internet alapú médialejátszóként működik. Jelenleg főleg online tartalmakat játszik le. Miért izgalmas ez? Mert az Egyesült Államokban például lehet kapni HBO GO előfizetést, aminek az a lényege, hogy akárhova mész, bedugod a Chromecastodat és nézed az ugyanazt az előfizetésed bármilyen eszközödön. Egyszerűen, HD minőségben. Annak, aki sokat utazik, ez nagyon vonzó fícsör. Én jelenleg főleg youtube-ot nézek rajta, meg Google Play-ről játszom le zenét. Ez utóbbit mindenkinek csak ajánlani tudom, 1600 Ft havonta, és több millió zenét hallgathatok, teljesen legálisan, bármilyen eszközről, bárhonnan. Bár azért lehetne fent több magyar zene.

A másik érdekes téma a gyerekek bevonzása a témában. Az most egy külön poszt témája lenne, hogy ez mennyire etikus, vagy sem, ezzel most nem foglalkozom. A Samsung tavaly kihozott egy külön a gyerekeknek szánt Tab 3 modellt, a Samgsung Tab 3 Kidst. Ez egy kifejezetten gyerekeknek fejlesztett eszköz, ami többek között képes online videotartalmak lejátszására, ráadásul ellenőrizhető módon is. Nem rossz koncepció. Főleg, ha mellé tesszük, hogy sok gyerek fő eszköze már réges-rég nem a tévé, hanem valamilyen okos eszköz, amit jellemzőn 6 és 8 éves kor között kapnak meg. Nem véletlen, hogy a hagyományos tévécsatornák elkezdtek kifejezetten online tartalmakat készíteni. Pl. a Disney csak online eszközökön vetít először egy új sorozatot, ami csak később kerül ki a tévécsatornára. De az MTV is beszállt ebbe a trendbe, mert az aktuális sorozatukat az USÁ-ban egy héttel korábban nézhetik meg az online előfizetők. Mi még ettől messze vagyunk, de a trend egyértelműen ebbe az irányba mozog.

Nézzük a másik oldalról is, hogy mi történik. Nem véletlenül fektetett be nemrég egy nagyobb összeget a Google a YouTube-ba, olyan központi megkerülhetetlen csomópont lett belőle, amire azért nem sokan gondoltak, amikor az üzlet létrejött. Jelenleg a YouTube tele van olyan csatornákkal, amelyeknek a nézettsége millió felett van. Ezekben a cégek egyre több potenciált látnak. Tavaly a DreamWorks megvett egy YouTube csatornát, az AwesomenessTV-t, ami kifejezetten fiataloknak készített klipeket, sorozatokat ad. De egyre több tartalom kerül föl videobolggerektől, pl. személyes kedvencemtől Marques Brownlee-tól, aki 21 éves, mégis szerte a világon elismerik, mint az egyik legjobb technológiai szakembert és olyan cégek vezetői adnak neki online interjút, mint a Motorola vagy a Google. A YouTube-on kívül egy csomó egyéb videomegosztó hálózat is működik és a nézhető tartalmak száma szinte végtelen. Ugyan csak kicsit kapcsolódik ide, de szinte minden okos tévén, vagy mondjuk eszközzel okosított tévén lehet podcastokat, internetes rádiókat hallgatni, de ez lényegesen kényelmesebb valamilyen hordozható eszközön, és ezeknek a népszerűsége ugrásszerűen növekszik.

A tévéket még ne dobjuk ki szerintem, de pár éven belül új szerepet fognak betölteni: ők lesznek a szobában található megjelenítők között a legnagyobbak. A tévégyártók vagy beletörődnek ebbe és megtesznek mindent, hogy az ő eszközük legyen a legkönnyebben használható megjelenítő, vagy elveszítik a versenyt, mert az Apple TV típusú eszközöknek csak egy jó minőségű megjelenítő kell, a többit már szolgáltatják. Mi lesz a sorsa a hagyományos tévéadásnak? Szerintem a mi gyerekeink majd úgy mesélnek róla, mint mi arról, hogy gyerekkorunkban hétfőnként nem volt műsor.

Gondolatolvasás és közlés… A Star Trekben a telepaták kedvelt kommunikációs eszköze, de Charles Xaviernek sem kell lemennie ilyen kapszuláért a CBA-ba. És talán nem bántó, de gyakran introvertált ismerőseink is ezen az úton próbálkoznak velünk érintkezni.

Szóval látszik, egy népszerű dologról van szó, így nem lehet elkerülni ennek alkalmazását a telefonoknál sem. Persze, eggyel lejjebb szintre ereszkedve, és elégedjünk meg azzal, hogy a telefonunk csinálja azt, amit ilyenkor szoktunk gondolni.

Hiszen legtöbben kiszámíthatóak vagyunk, és egy bizonyos kor után egyre több önállóan felvett napi rutin kerül bele hétköznapjainkba. Gyorsan szaladjunk végig mi is ezeken.

Felébredünk reggel, és ha nem a lottónyertesek első napjait éljük, bizony meghatározott időben. Sokan ilyenkor kávéznak, elolvassák a reggeli híreket, autóba ülve vagy tömegközlekedési eszközre szállva elindulnak munkahelyükre, vagy ahol a munkájuk van. Dolgoz(gat)nak napközben, esetleg ez helyváltoztatással is jár, találkozókat jelenthet emberekkel. Majd elindul visszafelé az esemény sorozat. Vissza kell közlekedni a kiindulási helyre (legtöbbször az otthonunkba), fel kell venni megint a távollétünkben történt események fonalát. Egyes napokon ezt valamilyen kiruccanás színesítheti ezeket. Majd jön a megérdemelt alvás, amelyet nyugodtan szeretnénk eltölteni, hogy másnap kipihenten kezdhessük ezt a roppant izgalmas ciklust elölről.

Tapasztalatom szerint akkor lehet ebből kitörni és minél több időt biztosítani magunknak másra, ha az előző „kötelező” feladatokat a végtelenségig próbáljuk tökéletesíteni és időrendjét betartani. Talán mindenkinek megvan, hogy egy reggeli megcsúszás hogyan teszi rohanássá az egész napot, ha a lemaradásunkat nem tudjuk ledolgozni…

Ilyenkor hű társunk, a drágán megvásárolt telefonunk ha megvadul vagy megnyekken, nem hogy segítőtárssá, de kifejezetten ellenségünkké tud válni. Egyszerű a példa, de reggel kivárni a váratlanul lemerült telefon feltöltését akár otthon, akár a munkahelyen nem lehet, napközben pedig mindenütt megpróbálva tölteni egy kicsit igen „érdekes” emberré tehet mások szemében.

A hibát ne a telefonban keressük, már írtam, szegény mindig azt teszi, amit kérnek tőle, és csak rajtunk múlnak ennek következményei. Ha pedig nem kérünk semmit tőle, nem tanítunk meg neki semmit, ne csodálkozzuk, ha önálló életre kell valamilyen ázsiai kreatív mérnök fejéből kipattant ötletsorozat alapján.

Ne szeretnék messzire menni az eddig leírtaktól, és aki már beruházott az előző írások alapján fellelkesülve a Taskerre, nem lesz bajban mert ahol kell ismét őt vesszük elő. Teljesen alkalmas a tanítómester és egyben az őrmester szerepre is.

Reggel

Az ébresztő funkció ma már szerencsére a legtöbb telefonon elérhető funkció, ehhez nem kell Tasker. Sőt, szerintem a telefonnal rendelkezők 99%-a a telefonját használja ébresztéshez. Mondom, a vágy hogy a telefon legyen a segítőtársunk a napi ügyek intézése során, szinte mindannyiunkban megvan. Ne hagyjuk ennyiben, vigyük ezt tovább!

Hozzunk létre egy időzített (time) profilt, amely a lefekvésünk ideje és az ébresztés között leveszi az értesítő hangot. Ez megóvja álmunkat részeg barátaink éjjeli jaj-de-berúgtunk-jól-érezzük-magunkat-sajnálhatod-nem-vagy-itt sms-einek/postjainak értesítésétől.

A wifi lekapcsolását nem javaslom, mert a szinkronizálás kevesebb energiát emészt fel wifin, mint 3g-n. De a szinkronizálás lekapcsolása erre az időszakra is jelentős energiákat takarít meg. Figyelem, ez nem óv meg minket az sms-ek értesítésétől!

A telefon gsm részének lekapcsolása biztonsági okokból csak root-olt telefonon lehetséges a gyári android romok esetében, de ha ezt tennénk az végképp kizárná hogy esetleg egy családi segélykérő hívás eljusson hozzánk. Javaslom, inkább csökkentsük a csengőhang erejét, vagy állítsuk rezgőre, hogy ha már hívnak, legalább a családunk többi tagja békén aludasson tovább. (Ez nagyon hasznos, én múltkor egy éjfélkor végződő koncert és pár sör után a taxi helyett véletlenül a telefonkönyvben következő helyen szereplő IBM-es kollégát hívtam pár pillanatig. Elnézést ezúton is tőle!)

Útközben

Ha autóval megyünk, ha tömegközlekedési eszközzel, a telefonunkra ott is szükség lehet.Ha autóval a bluetooth-os kihangosítóhoz való csatlakozás lehet feladat, a tömegközlekedésen a csengőhang felerősítése (halljuk ha hívnak) vagy a fényerő csökkentése, hogy mások ne a mi rss-híreinket olvassák velünk együtt. De mikor vagyunk útközben?

Hogy mikor (nem) vagyunk otthon, arra ha van routerünk a wifink SSID-ja a legjobb jelzés, ha nincs akkor pedig a gsm cellák által behatárolt terület.

Hozzunk létre egy helyalapú (location) profilt a fenti kettő közül valamelyikre. Belépő feladatsorként állítsuk be az otthon kívánatos értékeket, és kilépő feladatsorként amelyeket otthonunkból kilépve tartunk jónak. Például kilépéskor bluetooth-on, és az autóban ezzel már nem kell foglalkoznunk.

Munkahely

A munkahely hasonló otthonunkhoz, ott is kialakíthatunk szabályokat. Szintén állítsunk be helyalapú profilt, és állítsuk be hangerőket, kapcsoljuk le (vagy éppen be) a wifit. Vagy ha már nem kell, kapcsoljuk le a bluetooth-t.

Olyat nem merek írni hogy kapcsoljuk le a szinkronizációt is, talán ma már a legtöbb helyen megengedett a privát email-ek, a szociális dolgok, értesítések napközbeni követése. Ha magunkon akarunk önuralmat gyakorolni, ha szív- vagy agysebészek vagyunk, akkor érdemes megtenni.

Autóban

Ha autóban ülünk sokat, akkor erre is érdemes profilokat csinálni. Hogy mikor ülünk autóban? Egyszerű, mikor a bluetooth kihangosítóhoz csatlakoztunk. (Mielőtt feddést kapnék, a közlekedő autóban való telefonálás tiltott hazánkban, kihangosítóval megengedett, ezért merek erre hivatkozni.)

Hozzunk létre egy hálózati alapú profilt (Net / Bluetooth Connected) és pakoljunk hozzá feladatokat. Például a csengő hang felerősítése, media hangerő beállítása a Google Map, indításához, fényerő növelése

Kiruccanáshoz

Ma már az éttermekben, sörözőben mindenki előtt ott van a telefonja. (Mert az sokkal jobb társ, mint aki velünk szemben ül?)

Szóval, ha a társaságban egyedül érezzük magunkat azért fogjuk nyomogatni, ha pedig nagy a party akkor meg azért mert percenként rakunk fel akkor éppen viccesnek tűnő fotókat nyomorultul kinéző pajtásainkról.

Figyeljünk arra, hogy ha az ott eltöltött idő átfedésbe kerül a lefekvéshez használt némító és szolgáltatáscsökkentő profilunkkal, hamar ott találhatjuk magunkat egy félig leállított telefonnal! És olyan későn esetleg az alkohol hatása alatt az lesz az egyetlen racionális magyarázat, hogy a telefon a hibás. Tovább nem is folytatom.

Ezért javaslom, akit ilyen veszély fenyeget, az éjszakai profilt kösse helyhez is(!). Legyen ez az otthonunk az egyszerűség kedvéért...

A természetben

A túlélési versenyekhez, vagy egy egyszerű kiránduláshoz csak a telefonunk klasszikus telefonrészére van szükségünk. És főleg akkor ha sokáig tart, hiszen nagyon nehéz lesz fából ,fűből és földből energiát nyerni a lemerült telefon feltöltéséhez. Persze mondhatjuk, a térerő nélkül mit sem érünk, de higgyük el csak az amerikai horrorfilmekbe nagyobb probléma ez.

Hozzunk létre csak egy feladatsort, nem kell profil, kézzel fogjuk majd indítani. Kapcsoljunk le minden kommunikációs csatornát benne, állítsuk le a szinkronizációt, cseréljük le izgő-mozgó élőháttérképünket fix (LED-es kijelzőjű telefon esetén fekete) háttérképre és vegyünk minden hangot teljes erőre, és a fényerőt minimumra. Ha készen vagyunk, akkor hozzunk létre egy Task shortcut widgetet a képernyőn és rendeljük az így létrehozott feladathoz. 

Hazaérve

Akinek az eddig beállított profilok nem segítenek, annak legyen egy kis visszatekintés az okos otthonra, hátha onnan tud még egy-kettőt alkalmazani. De alapvetően ha eddig mindent ügyesen állítottunk be, hazaérve már a profiljaink működni fognak, hiszen van helyalapú profilunk otthonra már. És ezentúl a telefonunk mindig pontosan azt fogja csinálni amit várunk tőle, amire gondolunk. E megnyugtató gondolat mellett térhetünk álomra, anélkül hogy ezért 10 percig nyomogatnánk a telefonunkat.

Szép álmokat!

Az előző két poszt sikere után remélem, újabb érdekes témával tudunk foglalkozni ma: a digitális fizetőeszközökkel. A téma most igen csak aktuális, mert az Mt Gox bitcoin-tőzsde pont a napokban küzdött némi informatikai problémával, aminek következtében nem elérhető az oldal, ami nagyon megrendítette a bitcoin árfolyamát. De mi is az a bitcoin? Miért gondolják egyesek, hogy nem biztonságos? Miért biztonságos mégis?

Ahhoz, hogy megértsük az alapproblémát a digitális pénzekkel, néhány közgazdasági alapfogalmat kell tisztázni, ígérem, nem lesz unalmas. A pénzt, valamikor az ie. 7. században a lüdiaiak találták fel és négy alapvető funkciója van: csereeszköz, fizetési eszköz, értékmegőrző és elszámolási funkció.

A csereeszköz jelen esetben azt jelenti, hogy ha van 1000 forintom, akkor azt jó esetben el tudom cserélni egy hatalmas úritökre, és fordítva is működik, ha van egy jókora arany vízilovam, azt el tudom adni jó magyar forintért.

Ha a pénz fizetési eszközként működik, akkor a zöldséges Joci, aki tele van, mint a déli busz, alig 50% kamatra ad kölcsön a tesóknak, akik később visszaadják, és kifizetik az idő értékét, vagy ha nem, hát a szart is kiverik belőlük.

Az értékmegőrző funkció lényege az, hogy az emberek pénzt tartanak, őriznek meg, mert nagyjából biztosak benne, hogy egy kiló libahájat ma is 300 forintért, meg jövőre is nagyjából ugyanannyiért kapnak. A pénzek egymás közötti viszonya rendezett és szabályozott.

Az elszámolási funkciót nevezhetjük értékmérő funkciónak is, amely által beárazódnak az egyes termékek, az tudjuk, hogy egy Audi A4 kb. tízszer annyiba kerül, mint egy Suzuki Swift. Még egy utolsó gondolat és rátérhetünk a bitcoinra: a pénzeket általában államok bocsátják ki, azaz az államok vállalnak az értékért garanciát, régebben árufedezete volt, utána arany, most ún. hitelfedezete van a pénznek. Ez utóbbit már józan ésszel nehezebb felfogni, de az aranyfedezet esetén teljesen érthető, ha elméletileg betotyogtam volna a múltban az USA nemzeti bankjába, akkor a dolláromért aranyat adtak volna.

De miért jó ez? Egyrészt azért, mert buli. Lehet a semmiből bitcoint termelni (bár ez már egyre nehezebb), másrészt pedig ez a pénz felette áll az egyes nemzetek politikai, gazdasági érdekein, és nem rontják, vagy erősítik pillanatnyi érdekek. Ez viszont egyben a nagy hátránya is, hiszen miután nem áll mögötte senki, egy olyan bukta esetén, mint a japán Mt Gox bénázása, az árfolyam akár 50 %-ot is eshet egy nap alatt. Gondolhatnánk, hogy miután elektronikus, könnyen lehet hamisítani, azaz játszani azzal, hogy ugyanazt a virtuális összeget többször is elköltöm. A valóságban viszont ez lehetetlen. 10 percenként minden tranzakciót felülvizsgálnak, és az első költés kerül be érvényesnek az ellenőrzők jóváhagyása után. Ahhoz, hogy ezt valaki meg tudja hackelni, a bitcoin-hálózat számítási kapacitásának fele fölött kellene uralmat gyakorolni, ami többmillió felhasználó mellett lehetetlen.

A bitcon megítélése világszerte változó. A lassan mozgó, a valós pénzeket szabályozó testületek a legtöbbször nem is igazán tudnak vele mit kezdeni. Országról országra változik, hogy ki minek tartja: van, ahol kuponként, van, ahol elszámolási egységként tekintenek rá, de egyelőre még nincsen olyan hivatalos határozat, hogy valós pénzként tartanák számon. Egyedül a kaliforniai alsóház hozott a napokban olyan iránymutatést, ami bizakodásra ad okot. Ettől függetlenül rengetegen használják világszerte és fizethetünk vele egyre több helyen. Már hivatalos egyesülete és portálja is van, amelynek a célja, hogy mielőbb hivatalos szabályozási formákat is létrehozzanak a bitcoinnal történő kereskedésre.

Lássuk, mire is lehet használni manapság ezt a fizetőeszközt. Az mindenki számára világos, hogy az ember tud vele fizetni, ha izgalmas sárga gumikacsát nézett ki valamelyik webshopban. De világszerte egyre több valós étteremben is elfogadják, sőt elkezdődött olyan ATM-ek felszerelése, amivel a BTC-ket valós ország valutájára, az készpénzre válthatjuk. Léteznek már olyan autókereskedések, ahol elfogadnak bitcoinokat is és akár repülőjegyet is vehetünk érte. Tavaly novemberben, az USÁ-ban hálaadás napján volt az eddigi legnagyobb kereskedés a bitcoinnal, és ez egyértelművé tette, hogy ha nem is lépett még felnőtt korba a pénz, de kilépett a kuriózum szerepköréből. Természetesen a sikeres működés azonnal riválisokat hív a piacra. Ezek közül a legsikeresebb a litecoin, amely tanulva a bitcoin gyengeségéből, egy jobban átlátható és a törvénykezők számára jobban elfogadható eszközt teremtett. De több követő is akad, akik próbálnak hozzáadni valamit az eredeti koncepcióhoz: peercoin, ripple, namecoin, worldcoin és anoncoin. Szerintem idén eldől, hogy ki él túl, melyik lesz sikeres, veheti át a bitcoin szerepét. 

Azt, hogy életben marad-e a bitcoin, vagy a rendszer gyengeségeiből tanulva fél év múlva már egy egészen más eszközről szólnak majd a híradások, még nem lehet tudni. De arra nagy tételben fogadnék, hogy valami hasonló eszköz rohamosan teret fog hódítani, mert kényelmes és izgalmas. Aki korán beszáll, nagyot tud szakítani, mert egy kicsit úgy működnek ezek, mint a piramis játékok, csak azt kéne jól kitalálni, hogy melyik lesz a végső befutó.

A következő cikkünkben a televíziózási szokások gyökeres átalakulását fogjuk kivesézni.

Tegnap este eljött az idő (?), hogy a Samsung elhozza közénk a híres Galaxy S soroztat legújabb tagját. Az „5. elemnél” járunk, nézzük érdemes-e érte rohanni a boltba?

Ne rohanjunk, még nem lehet kapni, majd csak áprilistól.  A Samsung egyelőre a Barcelonában zajlódó, minden év februárjában megrendezendő Mobile World Congress kiállítást választotta az S5 bemutatására. Nézzük gyorsan a száraz adatokat, a fizikai jellemzőket, összehasonlítva őket az előző S tagokkal:

Látszik, a Samsung megint „ügyesen” választotta meg a konfigurációt az előző sorozathoz képest. Pont akkora előrelépés, amely meg nem rengeti a világot, de a mai kor élvonalába helyezi a telefont, és elgondolkodtathatja a sorozat valamely előző tagjával rendelkezőket, vajon érdemes-e váltani, mert így elsőre nem annyira nyilvánvaló, hol itt az innováció.

Persze, ha megkérdeznénk a Samsungot, kb. fél órát meg tudnának tölteni milyen újdonságok jellemzik a telefont. Ilyeneket mondanának, hogy alapvetően a telefon egy új életstílus képviselője, a vízállósággal, az új divatos és erőt adó hátlappal, a szívverés érzékelővel , a hozzá kapható kiegészítőkkel (óra, fejhallgató, okostok, vezetéknélküli töltő), a továbbfejlesztett kamerával, amely képes az életünk legfontosabb pillanatait elkapni. Mindezeket körbeöleli és igába hajtja a híres TouchWiz továbbfejlesztett verziója, amely segít bennünket, hogy könnyedén kezelhessük ezt a nagyon okos telefont. És hogy a megszerzett értékes pillanatok és az érzése csak a miénk lehessen, a biztonságot ujjlenyomat-olvasóval erősítették meg.

A kérdés azért marad, tényleg érdemes megvenni ezt a telefont?

Szaladjunk végig az előnyökön. A Galaxy S sorozat mindig híres volt és szerintem lesz is. Nem rossz telefonok (sőt, jók) ezek, sokan veszik, nem csak a hype nagy körülötte. Ez már egy fajta biztonságot adhat, nem veszünk butaságot. A Snapdragon 800-as chipkészlet gondoskodik arról , hogy úgy érezzük egy erőgépet vettünk. Tapasztalatom szerint a Snapdragon 600 és 800-as sorozat az, amely már képes adni azt az erőt az android alá, hogy úgy érezzük akadozás és gondolkodás nélkül, folyamatosan tudjuk használni a telefont. Ehhez jön a mindenféle új fícsörrel megerősített kamera, ahol a választható fókusz funkció egész hasznosnak tűnik a nyers erőből (16MP) várható jó minőség mellé. A biztonságért rajongók számára ott van az ujjlenyomat olvasó, a kirándulók és sportolók számára pedig az IP67 certifikált vízállóság. Egyébként szerintem nem elhanyagolható az ebben a felbontásban hihetetlenül szép képet biztosító AMOLED kijelző sem. Még egyszer, aki megveszi, biztosan egy jó és erős telefon birtokosa lesz.

Nézzük a hátrányokat. A Galaxy S sorozat az S2 (vagy a Note-ok megjelenése) után már nem a világ legerősebb telefonjait jelenti, hanem „csak” a világ élvonalát. Ám sosem voltak olcsóak, és szerintem hiába ígéri a Samsung hogy majd most, nem hiszek nekik, megint megkapjuk – legalábbis kis hazánkban biztos – a 150-170 ezer Ft körüli árcédulát. Emellé viszont maradt a megszokott dizájn, ember nem lesz aki megkülönböztesse a régi S3-t az új S5-ösünktől. A képernyő bár nagyobb lett, nem tudták hozni a ház további csökkentését mint az S4-nél, így sajnos nőtt a telefon méretre, így súlyra is. Por- és vizállóság ide vagy oda, az új hátlap szerintem gyűjteni fogja a mocskot, az USB—t takaró gumi pedig hamar a múlté lesz a sok nyitogatásal.

Itt a 16MP-es kamera, de az S4-ben is hiába van 13MP-es kamera, sajnos gyenge fényviszonyok között elég gyengén teljesít, és nem tolerálja ha mozogás van a fotózandó területen. És itt van a hírhedt TouchWiz, amely elrejti előlünk az androidot, cserébe nem is találunk semmit amit nem a Samsung adott a telefonhoz. A szokásos 3 fizikai gomb alul pedig még mindig szembe megy a Google android ajánlásaival.

Akkor most jó ez a telefon vagy sem, megéri megvenni? Ha egy kicsit visszatekintünk a smart home sorozatra, akik ahhoz keresnek telefont, csak ajánlani tudom. Miért? Mert telefonban van infraport és a Samsung háztartási eszközeihez (tévé, légkondícionáló, stb.) van applikáció oldali támogatás is.

Akik pedig csak általában érdeklődnek egy jó és hosszú ideig tartó androidos telefon íránt, de félnek a szokásos Samsung-féle lassú android frissítéstől, szerintem(!) lesz ebből Google Play Edition (GPe) változat bejelentve májusban a Google I|O-n… 

A 3D nyomtatás ötlete 1979-ben bukkant fel először, R. F. Housholder szabadalmaztatott egy rendszert, amely még az akkori technológia színvonal miatt nem került gyártásba. A 80-as évek óta folyamatosan fejlődik a dolog, kezdenek megvalósulni az egyes laboratóriumokban az első prototípusok. Először 1990-ben kezdték gyártani az eszközt, amely az ún. ráolvasztásos módszerrel dolgozik. Aztán a kétezres években rohamos fejlődésnek indult a nyomtatás, egyre gyakrabban használják ipari területeken, főleg a korai, vázlatos, ipar gyártási koncepciók megformálására.

Ahogy a technológia fejlődik, egyre alakulnak az új koncepciók, és ma már szinte minden típusú anyagot képesek előállítani a 3D nyomtatók. Az igazi robbanás az évtized elején indult el, amikor a laboratóriumokból átkerült a mindennapi gyártásba, pl. egyedi telefon-előlapot gyártottak vele, megrendelésre. 2010 óta létezik egy kifejezetten otthoni felhasználásra szánt 3D nyomtató, a RepRap, amit egyébként itthon is lehet kapni, egy Iphone 5-ös áráért. Kicsit menjünk mélyebbre, mi is ez a 3D nyomtatás?

A 3D nyomtatásnak jelenleg nagyon sokféle szabványa van, de nagy általánosságban elmondható, hogy a következő módszerrel működnek. A nyomtató valamilyen négyzet alapú (itt fog elkészülni a nyomtatás) berendezés, ami felett egy robotkar dolgozik, aminek a végén egy pisztoly alakú fúvóka van. Nagyon sokféle anyagból képesek a mai 3D-s nyomtatók is dolgozni. Lehet az alapanyag papír, speciális műanyag, speciális porszerű anyag, de mindenféle fém is. A 3D-s nyomtató, szemben a jelenleg széles körben használt szubtraktív módszerrel, pl. a forgácsolással, nem egy nagyjábóli befoglaló formából faragja ki a végleges formát, hanem rétegenként egy 3 dimenziós számítógépes modell segítségével alkotja meg azt. Ez a réteg jelenleg is nagyon kicsi, 1/10, 1/20 milliméter, de vannak már olyan nyomtatók is, amik még kisebb egységekben dolgoznak, nem sokkal 1 század milliméter felett (link). Miért is fontos ez? Azért, mert minél kisebbek az elemi pontok, annál pontosabb végeredményt kapunk. A kereskedelmi forgalomban leginkább mozgó RepRap is 1/10 milliméter pontossággal dolgozik. Nagyon kíváncsi lennék, hogy pl. a NASA, amely tervez felküldeni egy 3D nyomtatót a világűrbe, milyen felbontással dolgozik. 

Magát az eljárást úgy képzeljük el, mint amikor gyermekkorunkban gyurmagilisztából poharat csináltunk, szépen egyik réteget a másik után. Amire még szükség van, az valamilyen kötő eljárás, a műanyagok esetén pl. hő, ami összeragasztja a rétegeket.

A nyomtató akkor tudja elkészíteni valaminek a 3D-s nyomtatását, ha vagy előzetesen beszkennelték azt egy speciális eszközzel, vagy úgy, hogy elkészítik a 3D-s modelljét, és abból nyomtatnak ki valamit. Nagyon komoly törekvés van arra, hogy folyamatosan legyen olyan nyílt forráskódú szabvány, amire lehet ingyenes szoftvereket készíteni. Jelenleg a legtöbb 3D-s tervező programnak van olyan kimenete, amit a 3D-s nyomtatók tudnak fogadni, és tudnak belőlük dolgozni. Pl. a RepRap legalább 30 fajta open source, illetve fizetős szoftvert ismer el támogatottként. Az egyes modellek apró kis háromszögek sokaságából épülnek fel, lehetnek egyszínűek, de használhatnak színeket is. A folyamat nem nagyon különbözik attól, ahogy már egy ideje a 3D-s grafikusok dolgoznak és megalkották pl. a Hobbitban a sárkányt. Természetesen a végeredmény minőségében egyelőre még a nyomtatók a szűk keresztmetszet, de ez is rohamosan változik.

Hogy mennyire, arra álljon itt néhány példa. Angliában  két szupermarket-lánc is tervezi, hogy 3D-s szkennereket és nyomtatókat fognak üzembe helyezni az áruházakban idén. A nyomtatók a nálunk nem annyira ismert Asda porcelánokat fogják tudni replikálni, míg a Tesco tartalék alkatrészeket szándékozik nyomtatni a boltokban. Jelenleg van olyan kiegészítő is, amivel meglévő okostelefonunkat tudjuk 3D-s szkenerré változtatni. A Occipital 3D-s szkennere például abban tud segíteni, hogy felmérhetünk egy helyiséget, majd ha elmegyünk egy bútorboltba, akkor meg tudjuk nézni, hogy befér-e a Kékes tévé a sarokba és ráfér-e az a szép szarvasszobor, amit a búcsúban vásároltunk. A viccet félretéve, ha szeretnénk megvenni egy kanapét, de nem tudjuk befér-e, elég beszkenneli a helyét és a bútort, és megkapjuk az egzakt választ, úgy hogy a szoftver azt is megmutatja, hogyan nézne ki a szobában a vágyott szófa.

Egy kicsit másik koncepció, a 3Doodler speciális tolla, ami egyfajta olvasztási technikával képes műalkotásokat előállítani 3 dimenzióban, úgy, hogy vonalakat húz, amelyek szobahőmérsékleten megkeményednek, hasonlóan a jelenleg is széles körben használt ragasztópisztolyokhoz. Ha már pisztoly, akkor meg kell említeni azt a témát is, hogy nemrég komoly botrány volt, amikor valaki egy műanyag, de teljesen működőképes fegyver 3D-s modelljét tette fel a honlapjára, amit nagyon sokan néztek meg. Végül a bíróság határozatban szólította fel a honlap üzemeltetőjét, hogy távolítsa el a modellt. Egy másik példa a Solid Concepts cég, amely fémből egy teljesen működőképes pisztolyt rakott össze úgy, hogy minden alkatrészét 3D-s nyomtatóval nyomtatták ki. Az itt található videóban az első éles lövészeti gyakorlatot láthatjuk.

Számtalan felhasználási lehetőség közül egyet emelnék még ki, az ún. szövet 3D-s nyomtatási területet. Itt most nem arra gondolok, hogy ruhákat hogyan lehet nyomtatni, bár volt már olyan divatbemutató, amiben a kifutón 3D-s nyomtatott ruhákban nyomultak a manökenek, hanem az élő szövetek nyomtatását. Ha látta valaki az Elysium című filmet, akkor talán emlékszik arra jelenetre, amikor Kruger arcát egy 3D-s nyomtató újraépítette. Itt még nem tartunk, de az alapokon már nagyon komolyan dolgoznak. Ennek a témának terjedelmes irodalma van a neten, de ez még meghaladják a tudásomat, képességeimet. A lényege azonban az, hogy a nyomtatási alapegységnek a sejtet veszik. Különböző féle alapegységek (sejtek) léteznek, attól függően, hogy mit szeretnének előállítani. A cél az, hogy csontot, izmot, vagy akármilyen élő szövetet képesek legyenek nyomtatni. Az első, kutatási célokra üzembe állított 3D-s szövetnyomtatót a NovoGen készítette, amely ebben látja a rák legyőzésének lehetőségét. Egyszerűen csak lecserélni az elrákosodott szervet olyanra, amiben nincsenek rákos sejtek. Már jelenleg is tudnak mindenféle izmot, pl. szívizmot előállítani, de ezek még nagyon kezdeti kísérleti stádiumban vannak.

Most szeretnék egy kicsit elszabadulni a mából és elképzelni ennek a technológiának a következményeit. Kicsit gondoljunk bele, hogy hol tartott a sima kétdimenziós nyomtatás 30 éve, amikor még mátrix nyomtatók kerregtek és hat pontból állt egy oszlop, és nézzük meg, most mit lehet nyomtatni egy 30.000 Ft-os nyomtatóval. Ha ugyanezt a fejlődési ütemet erre a témára is kivetítjük, akkor 30 éven belül bármit ki lehet majd nyomtatni, bármit. Itt mindig az a kérdés, hogy mennyiért. Jelenleg a hagyományos gyártási eljárás gyorsabban és olcsóbban dolgozik, mint a 3D-s nyomtatás. A NASA viszont már ma olyan minőségben nyomtat, hogy ezzel akarja pótolni a világűrben az űrhajók cserealkatrészeit.

Honnan lehet majd megállapítani, melyik műalkotás az eredeti és melyik a másolat? Erről a témáról már pl. születnek a törvények. Lehet, hogy megszűnnek a gyárak és az üzletek? Ami tetszik, annak letöltjük a 3D modelljét és egyszerűen kinyomtatjuk? Fantasztikusnak tűnik, de szerintem nagyon közel állunk hozzá. A technológia már itt van, csak fejleszteni kell. Az a kérdés továbbá, hogy mit fog érni pl. a készpénz, a bankkártya, ha bárki otthon le tudja pont ugyanolyanra másolni. Na erről fog szólni a következő posztom: az elektronikus pénzekről. 

Megtalálsz minket már a Facebookon is, ha tetszett a cikk, kérlek like-old.