technofeed

Milyen telefont válasszak?

A különböző elektronikai cégek minden évben gondoskodnak róla, hogy ezt a kérdést feltehessem magamnak. Mondhatnám édes e teher, de igazából nem az, mert az ember soha nem választhat olyan telefont, amit tökéletesnek tart, mindig hoznia kell valamilyen kompromisszumot. Na, ez az a rész, amit nem szeretek. Viszont az a bizsergető érzés, amikor az ember ezeket a leendő készülékeket a kezébe veszi, megnyomogatja, kipróbálgatja, felemelő. Aki hasonlóan kütyümán mint én, át tudja érezni ezt az érzést.

Jelenleg, 2014 februárjában 3 telefon között vacillálok. A Samsung Galaxy Note 3, az LG Nexus 5 és a LG G2 között. Korábban még bent volt a szelekcióban a Samsung S4 is, de az két dolog miatt kiesett: A Samsung átugorva a 4.2-es verziót, majd egy év elteltével adott ki frissítést a korábbi Samsung S3-amhoz, ami egy csúcsmodell esetén számomra nem megbocsátható, másrészt szinte mindenkinek S4-e van, tudom, ez nem igazi indok, de mégis. Én szeretem az egyedi dolgokat, bár mondjuk lehet, az is segítene ezen, ha egy lemoshatatlan filccel kis rakétákat rajzolnék a telefon kijelzőjére, de félek, ez rontana a használhatóságán.  Így kizártam ezt az egyébként műszaki tartalma alapján kitűnő készüléket, túl kommersz lett. A Sonynál nem tetszik a Xperia modellek formaterve, teljesen olyanok, mint egy fél tégla, pedig jó kis készülékek azok is.

Szóval, maradt két LG és egy Samsung. Soha nem gondoltam volna két-három éve, hogy a végső 3-as választásomban két LG modell is lesz. De így lett, innen is látszik, mennyire változik a piac, milyen könnyű fel- és eltűnni egy-két év alatt. Nézzük először a hasonlóságokat, mindegyik (itt a Note 3 európai modelljére gondolok) ugyanarra a chipsetre, a Qualcomm Snapdragon 800-as lapkájára épül, tehát az alapszámítási képesség megegyezik: 4 magos architektúra, 2,3 GHz-en. A GPU is azonos, az Adreno 330-as felel a grafikai megjelentés zökkenőmentességéért. Az alap tulajdonságokat a telefonok memóriája zárja, egyedül a Note3 rendelkezik 3GB-os RAM-mal, a többiek megelégszenek 2GB-tal. Az idei csúcsmodellekről azt rebesgetik, hogy egyre többen 3 GB jönnek majd ki, de a jelenlegi Nexus 4-esem is boldogan el van 2 GB belső memóriával, ezzel soha nem volt probléma. Ha már a memóriánál tartunk, nekem nagyon szimpatikus az, hogy a Note 3-ba még mindig lehet tenni külső memóriakártyát. Gondolom, nemcsak én szereztem be rohadt nagy kapacitású kártyát aranyárban, amivel jelenleg legfeljebb az öt húrosra fogyatkozott gitáromat pengethetem, persze csak akkor, ha beleteszem a normál nagyságú SD kártya bölcsőjébe. A jelenlegi okostelefonok átalogos egy napnyi járástartalékát tudja mindhárom készülék.

Nézzük egyesével a telefonokat, talán először az LG G2-t. Amikor ezt a telefont először láttam, nagyon meglepett a nagysága. Azt lehet hallani, hogy az utód modell még nagyobb lesz, hát nem tudom. Múltkor egymás mellé tettem a Note 3-mal, alig volt köztük méretbeli különbség. Tudom, hogy ez kezd lenni az új standard, de akkor is legalább 6 pogácsát ki lehetne sütni rajta, akkora tepsi. A kijelzője sokkal jobb, mint a Nexus 4-esé. Karesszal elemezgettük ezt a készüléket, ő a kameráját dicsérte nagyon, láttam néhány tesztfotót egy két oldalon, tényleg nagyon meggyőző. A 13 MP-s kamerája magában nem elég, de az optikai kép stabilizátorral együtt a Nokiák mellett a legjobb képeket csinálja, főleg fénygazdag környezetben. Ez nekem fontos szempont, a másik blogom számára sok képet kell csinálnom, amihez kézenfekvő a telefon. A Nexus 4 nagyon gyenge képeket csinál, annál talán csak a céges S3 minim gyengébb fotózás területén, ahol kevés fény esetén mindenki olyan kék, mintha az Avatar második részére rendeznénk szereplőválogatást.  A kijelző sokkal jobb, mint a Nexus 4-é, de a Samsung III mini kijelzőjének fényereje még mindig lealázza. Kicsit még mindig idegenkedek a LG saját android-értelmezésétől, de logikusnak tűnt, ahogy végigmentem rajta. A végére hagytam, ami nem tetszik, a gombokat hátrarakták a kamera köré, nagyon kényelmetlen, de talán megszokható, olyan, mintha egy nőnek az orra helyén lenne a füle, bár ha jobban belegondolok, könnyebb lenne súgni neki valamit. De azért mégsem az igazi.

Az LG Nexus 5, nagyon jó kis telefon, szinte tökéletes. A mostani, Nexus 4-esemet is nagyon szeretem a formája miatt, szebb, mint a Samsungok szappantartó alakú telói. Az 5-ös egy kicsit karcsúbb, de ugyanazt a formát viszi tovább kevesebb üveggel, kevesebb aggodalommal, hogy pókhálósra törik. Ez a telefon az egyetlen, ami megkapta a Google-től az új gyári launchert, és egy évig biztosan kap központi frissítést. A 4-es két legnagyobb gyengeségét, a kameráját és az aksiját továbbfejlesztették, a kijelző is megnőtt 5 collosra, szerintem a fényereje is jobb lett, ahogy múltkor Kareszéval egymás mellé raktuk őket. Amiről elég sokat cikkeztek, hogy hiába lett hardveresen jobb a kamera, a szoftver sajnos még mindig nem tudja azt hozni, amit kellene a kiadott javítás után se (4.4.2). Meg is érkeztünk ahhoz, ami miatt nem ugrok egyértelműen rá: ez a kamera. Az LG-nek valahol húznia kellett a költségeken. A G2 alapspecifikáció szinte megegyezik a Nexus 5-ével (a G2 kijelzője egy picivel nagyobb, 6 mm nagyobb átmérőjű), de a G2-ben mind az érzékelő, mind az optika fejlettebbek. A képminőség a 4.4.2 óta sokat javult, de még mindig elmarad mind a G2, mind a Note 3 mögött. Egyébként a telefon többi része nagyon egyben van, talán a kijelző marad el valamelyest, ha a Note 3-hoz hasonlítom.

És végül a Note 3. Már nagyon régóta nézegetem. A Note II nem tetszett, az alakja egy meghízott SIII-ra hasonlított, viszont a Note 3 sokkal szebb, mint a S4, ahogy hallani lehetett, a legtöbben az S5-öt, amit egy bő hét múlva mutatnak be, egy kisebb Note 3-ként képzelik el, annyira jó a design és a bőr utánzatú hátlap. Letisztult, elegáns, és a mérete ellenére sem tűnik annyira téglának. Közhelynek számít, hogy 3 éve, amikor a Samsung kihozta az első Note-ot, új kategóriát teremtett, de ha megnézzük a jelenlegi zászlóshajókat, akkor nem sokkal kisebbek, mint a Note, és évről évre nő a telefonok kijelzőinek mérete, ha így haladunk, nemsokára nem lesz különbség a két kategória között. Csak összehasonlításként: a G2 5.2, a Note 3 5.7 collos kijelzővel rendelkezik. További érdekesség, hogy a Note első szériája 5.3 collos volt. A G2 utódja állítólag megnövelt kijelzővel érkezik, még két-három év és eltűnik a különbség. A Note-széria bebizonyította, hogy széles vásárlói réteg hajlandó ekkora cuccal járkálni. És itt van ennek a készüléknek az Achilles-pontja számomra. Iszonyúan nagy. Nem esik jól kézbe venni, nem tudom milyen érzés lesz zsebre dugni. Attól félek, olyan lesz kicsit, mint amikor gyermekkoromban valami játékot hurcoltam magammal, de a szüleim nem akarták hozni, nekem meg kellettek a kezeim, ezért zsebre vágtam, és nehéz volt, húzta a zsebemet. De ez volt anno az első ellenérzésem az SIII-mal is, és kb. 2 hét alatt megszoktam. A telefon többi része messze túlmutat a két riválisán, a kijelző egyszerűen elképesztő, a kamera benne van az első 5-ben és jelenleg ez az egyetlen készülék, ami képes 4K-s videót rögzíteni, biztos, ami biztos. Hab a tortán, hogy az új Samsung UI nagyon okosan kezeli a kis ceruzát (S-Pen), helyzetérzékeny menüket pakolva ki, ami nagyon felgyorsítja a használatot. De azt is meg kell említeni, hogy a Note 10.1-emet nagyon ritkán használom ceruzával, főleg csak munkánál jegyzetelésre, bár tudom, hogy Karesz intenzíven használja az övét.  

Végül néhány gondolat az árakról. Az LG G2-t már 110.000 forintért el lehet vinni, de ahhoz nagy valószínűség szerint a töltő is extra, a normál ára valahol 120 és 130 ezer Ft körül van a 32GB-s modellnek. A Nexus 5-nek legalább 3 ára van, itthon 180 ezer forint az ára, ha van az embernek német ismerőse, ott 399 euró, ami a mai árfolyam mellett 133.000 forint, és ha valakinek az USÁ- ban van ismerőse, ott ő 399 dollár+áfáért veheti meg, azaz kb. 103.000 forintért a 32 GB-s modellt. A Note 3 32 GB-os készüléke 140.000 forintos induló árával abszolút középmezőny, bár ha nagyon hivatalos boltban veszi az ember, akkor ez is felcsúszik 180.000 forint felé. Tehát egyik sem olcsó. Nexus 5-öt venni otthon szerintem értelmetlen dolog, annyira túl van árazva, hogy az már teljesen érthetetlen.

Egyre jobban a Note 3-hoz húz a szívem, ennek a posztnak a megírása is közelebb hozott a döntéshez. Csak azt a fránya méretet kell majd megszokni, de az tapasztalat alapján nagyon rövid idő lesz. Természetesen ezek az én preferenciáim, másnak más fontos, más eredményt hoz. Ennek a blognak pont az adja a lényegét, hogy szubjektív, ezek a mi véleményeink, a mi tapasztalataink, a mi követelményeink.  Talán érdekes másnak is. 

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mikor először láttam a Star Trek sorozatból egy részt, mélységesen meg voltam döbbenve. Ennyi szedett-vedett marhaságot még életemben nem hallottam 45 percbe összesűrítve. De tudjuk, akik ismerik a Star Trek-et azokat két csoportra lehet osztani. Akik továbbra is marhaságnak tartják, és azok akik rajongói lesznek és minden részt látni akarnak.

Én ma ez utóbbi csoportba sorolom magamat. Ugyan ma sem értem pontosan mi a tachion sugárzás, a szubtér sem dobogtatja meg a szívemet, de ezek nem is érdekelnek.

Amik rabul ejtettek azok sokkal inkább azok a dolgok, amelyek a történetek szempontjából lényegtelenek, ám mégis minden résznek alapelemei. Az elképzelés a jövőről, milyen környezetben is élik akkor az emberek a mindennapjaikat, milyen eszközöket használnak, milyen a környezetük. A mesterséges intelligencia, az ergonómikus tárgyak - amelyek együtt és egyszerre is egészet alkotnak -, az automatizáció, de akár a végletekig letisztult és minimalista dizájn.

Egyszer olvastam valami olyat, hogy a jövőt tulajdonképpen mi a jelenben „tervezzük”. Gene Roddenberry, a Star Trek szerzője és az a csapat, aki segített neki kézzel foghatóvá varázsolni az elképzelt jövőt, csodát műveltek 40-50 évvel ezelőtt. Tényleg elhozták közénk a jövőt. A mai kütyük ősei – a még csak most divatba jövő „wearables” cuccokat is beleértve – mind megtalálhatók a sorozatban.

Ezért az elmúlt 10-15 év Star Trek-jei arra inspiráltak, hogy üldözzem a jövőt a jelenben. És most itt nem feltétlenül 1-1 eszközre kell gondolni. Itt sem szeretnék írni a legújabb [és helyettesítsd ide amire a legjobban vágysz] típusú elektronikai kütyüről.

Önmagában az újdonságok üldözése és birtoklása nem adja számomra a vágyott életérzést.

A célom megtalálni a részelemeket és összefüggéseiket, amelyeket egymáshoz illesztve úgy érezhetem, kicsit a jövőben élek. Hogy sokkal korábban próbáljak ki dolgokat, mint mások és ezzel egy kicsit előre helyezve magamat időben érzésre. Hogy úgy érezzem, én néhány évvel többet láttam a holnapból és többet éltem benne, mint azok, akik velem egy időben halnak majd.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Még nagyon sok ilyen felfedező és kutató jellem van rajtam kívül. Lehet, nekik is tudok azért újakat mutatni. Ha pedig csak az előző mondatok ragadtak magukkal egy kicsit, akkor tarts Te is velem a jövőbe(n).

Folyt. köv.

Már egy ideje tervezgetem, hogy elkezdek írni ezekről a dolgokról. A gondolat ott lapult, kikukucskált, sőt időnként belém is harapott. Mert ezek a dolgok ott vannak a fejemben, és arra várnak, hogy osszak meg valamit belőle, függetlenül attól, hogy milyen közönségre talál.

Karesszal már régóta ismerjük egymást és az egyik közös témánk azok a technológiai újdonságok, amik mindkettőnket elbűvölnek, amikről úgy tudtunk beszélni órákat, hogy fel se tűnt, hogy repül az idő. Az én személyes célom ezt a flow-élményt megosztani, amikor látod, hogy valami olyan valósul meg, ami váratlan, amire gondolnod kellett volna, de nem gondoltál és pozitív meglepetést okoz. Amikor olyan funkciók kelnek életre, amelyekkel valami olyat tehetsz, amit mindig is szerettél volna, vagy soha nem gondoltad, hogy megéred. És most itt van, megfoghatod, megérintheted, kipróbálhatod.

Szinte mindenféle készülékem volt már, elég széles rálátásom van arra, amit manapság kézbe lehet venni, funkciók vannak rajta és legalább egy apró kijelzővel rendelkezik, amit használni akarnál. Bár olyan sokszínűség van jelenleg, hogy szinte már nem is lehet követni ki kivel van, főleg, hogy már a kínaiak is nagyon korrekt kis dolgokat hoznak össze.

A kedvencem az a folyamat, amikor belakhatok egy új eszközt, vagy appot. Lehetőleg ilyenkor szeretek egyedül lenni, ne zavarjon senki. Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy felfedező, aki egy eleddig fel nem térképezett partszakaszhoz érkezett, ami csak arra vár, hogy valaki végre járjon rajta, nézze meg, milyen gyümölcsöket terem a bokor, milyen madár füttyétől hangos a kis fácska. Azt keresem, amiről nem is tudtam, hogy kerestem, csak mikor megtaláltam. Ha tud ilyet a cucc, akkor szeretni fogom, elnézem a hülyeségeit, mert több lett tőle a világ a szememben.

Ilyen eszközöket keresek, és remélem, ilyen eszközöket, alkalmazásokat tudunk bemutatni Nektek. Már alig várom.