technofeed

Kivel ne fordult volna elő, hogy egy, a telefonján lévő információt szeretett volna átadni a mellette ülőnek, családtagjának a telefonjára? Néhány évvel ezelőtt ez az egyszerű telefonok korában kimerült abban, hogy bediktáltuk a másiknak a nevet és telefonszámot. Ha sajátunkat kellett megadni, az „erősebb” felhívatta magát a másikkal, így mindkettejüknek meg volt a másik száma. Az „okosabb” telefonnal rendelkezők már tudtak sms-ben névjegyet átküldeni. (ami igyekezett gyakran mms-ként átmenni, nehogy a másik fogadni tudja…)

Aztán ahogy elterjedtek a multimédiás, „színes kijelzős” (fényképezős, mp3 lejátszós) telefonok, már nem csak névjegyet hanem képet vagy zenét is szerettünk volna közvetlenül átadni. (Nem, nem, akkoriban lassú és megfizethetetlen volt a gprs-es mobil net, senki nem áldozott volna pénzben mérhető megabájtokat és időt még egy csengőhang átküldésére sem). Így maradt a szegény ember net-je, a bluetooth-os (BT) átküldés. Ami nem egy esetben fulladt egy viszonylag körülményes küzdelembe a telefonokkal, ahol több időt vitt el a telefonok egymással való párosítása, felismertetése, mint a viszonylag kis sávszélességgel rendelkező bluetooth-on a fájlok áttöltése.

Az okos telefonok megjelenésével ez a küzdelem egyenesen kilátástalan harccá változott a hétköznapi ember számára, mert a kor követelményeihez híven a gyártók megemelték a bluetooth biztonsági szintet, a láthatóság ideje korlátossá vált, a BT-on elérhető szolgáltatások is korlátozásra kerültek nem egy készülékben. Onnantól kezdve csak a guruk tudtak BT kapcsolatot létrehozni más telefonnal.

Ezen változtatott cseppet a mobilnet olcsóbbá válása. Bár a megoldások is szánalmasabbak lettek, mert mindent feltöltöttünk valahova ahonnan a másik letöltötte, vagy elküldtük neki e-mailben. Azért, mert csak a mazochisták akartak bluetooth-os párosítási harcba bonyolódni, bénázni az új menő telefonjukkal… ..Ami még annyit se tudott ilyenkor, mint egy „régi nokia”. Végül életünk részéve vált, hogy megosztani úgy kell, hogy a neten elküldjük…

 Pedig ebben az időben már régen volt valami, ami erre hozott gyógyírt. Hozott? Nem, valójában nem hozott, mert ma is csak egy-két elvetemültnek jut eszébe használni, hiába tették bele a telefonjába, zsigerből a netes átküldés jön.

Hogy mi is ez?

 1996-ban szabadalmaztatták az NFC technológiát. Az NFC egy rövid hatótávú kommunikációs szabvány, amellyel az NFC –képes eszközöket egymáshoz érintve(!) tudunk azok között kapcsolatot létrehozni. Még izgalmasabb most a mi szempontunkból, hogy (adat) kapcsolat hozható létre energiatáplálást nem igénylő eszközzel is. Ezek az úgynevezett NFC „tag”-ek.

Néhány száz bájtot tudnak tárolni csak, de az aktív eszköz (pl: az NFC-képes telefon) segítségével ezek kiolvashatóak, mindössze hozzá kell érinteni. Ez az adat lehet egy url, névjegy, vagy bármilyen a memóriában elférő információ.

2006-ban jelent meg a Nokiának egy NFC-vel szerelt telefonja, amely a technikai demonstráción túl semmire nem volt alkalmas. 2010-ben a Google kiadta a Nexus S androidos telefonját, amiben már volt NFC. Ez egy akkoriban kevés darabszámban legyártott telefon volt, kevéssé terjedt el, így kicsi volt az esély hogy két Nexus S tulajdonos egymás közelébe kerülhetett. Így ez sem segítette az elterjedését.

Persze a Google-nek az NFC- beépítésével na nem a mi fájlmegosztási törekvésünk megkönnyítése volt a célja, hanem hogy a Google Wallet, az elektronikus pénztárca programjukhoz kényelmes (érintéses) és biztonságos fizetési módszert biztosítsanak.

Ám akkoriban még Amerikában is idegenkedéssel fogadták ezt a dolgot, és a Google Wallet (akkor még) nem teljesítette az elvárásokat.

 Szerencsére az Android elterjedése hozzájárult, hogy az NFC más célokra is alkalmazható legyen. Maga a Google is felhasználta ezt, az egyik konferenciájához az odavezető utat és a konferencia programjainak látogatásához szükséges információkat NFC tag-ek segítség lehetett kiolvasni.

És hogy miért izgalmas még ez az egész? Jöjjön egy mondat az NFC-ről a wikipédiából: „Alkalmazási területe a kommunikációs kapcsolatok létrehozásához szükséges adatcsere (például bonyolultabb, magasabb szintű kapcsolatok, WiFi, Bluetooth, beállítási adatai) gyorsítása, valamint az eszközök közötti azonosítási folyamat (pl. mobiltelefon - headset) gyorsítása, elvégzése.”

Hát ezért! Valóban így van. Régen a BT kapcsolatok számára biztonsági veszélyt jelentett a gyakori gyárilag 0000 és 1234 párosítási jelszó, amivel ha a BT bekapcsolva maradt, bizony telefonon tárolt adataink védtelenné váltak. Ám az NFC segítségével csak a valóban egymással érintkező eszközök között alakul ki „bizalmi” viszony, és el lehet hagyni a párosítási szenvedést.

 Így nem kellett sokat várni, és néhány androidos fájlkezelő program ezt a fajta megosztást is ismerni kezdte, és két NFC-képes telefon összeérintésével szempillantás alatt összejött a BT párosítás és már indult is a fájlátvitel.

 Ez löketet adott az android világon belül az NFC-vel felépített kapcsolaton keresztüli adatátadás számára. Számos Google alkalmazás is már képes az által használt és/vagy mutatott információt átadni.

 Például a böngésző az aktuális webhelyet, a Térkép a mutatott helyet, a Youtube az éppen nézett videót, egy játék közben a másik telefonon megnyitja a Play áruházat hogy mi is letölthessük a játékot a telefonukra. És az egyik rejtett tudás, hogy a Galéria a mutatott képet szépen át tudja küldeni a másik eszközre mindenféle hókuszpókusz nélkül. Az új funkcionalitás az Android Beam nevet kapta.

 Sajnos az egyéb fájlok - főleg amelyek amúgy pénzért kaphatóak a Play Áruházban (zene, programfájlok) – azokat ilyen, „beépített” módon nem lehet átküldeni, arra még mindig a fájlkezelőket ajánlom.

 Két rövid kitérőt itt a végén engedjetek meg.

Az egyik az automatizálás, hiszen itt a blogon volt már szó róla. Az NFC tag-ek erre is jók. Jó pár program képes őket olvasni, kezelni. A különböző NFC-taghez különböző profilokat rendelhetünk. Például ha beleragasztunk egyet kocsink telefontartójának a hátába, már a telefon oda belehelyezve azonnal hozzá is ér, és veheti az „adást”, azt a néhány bájtot, hogy a kocsiban vagyunk. És elindulhat az automatizmus, amely bekapcsolja a bluetooth-t hogy menjen a kihangosító.

Vagy egy az éjjeli kisasztalra ragasztott NFC tag, amelyre este ha letesszük a telefont, megadja a jelzést, hogy be kell izzítani az ébresztőt, és hogy le kell venni a hangot. (Profiknak 2 tag is lehet ott, mikor akar ébredni!)

 A másik, hogy közben Magyarországon is megalakult a Mobil Tárca Egyesület (sokak számára PayPass szó lehet ismerős) több mobilszolgáltató és bank közreműködésével, amelynek alapja szintén az NFC.

 Száz szónak is egy a vége, az NFC jó móka, kényelmes és olcsó is. Egy NFC tag mindössze 1-2 dollárba kerül. Ennek ellenére még mindig alig elterjedt a használata. És tudom, a Google Nexus telefonjai nem a legelterjedtebbek – de bizony a (Magyarországon is) elterjedt Samsung Galaxy S sorozat is már egy ideje tartalmazza az NFC chipet. Sőt, a Samsung kifejlesztette a saját, ún. S-Beam-jét is.

Ha kedvet kaptál a fentiektől hogy te is kipróbáld ezeket, itt meg tudod nézni (ha nem tudnád) vajon a te telefonod NFC- képes-e: http://www.nfcworld.com/nfc-phones-list/

Kifejezett örömmel vettem múltkor, hogy Gergő az egyik előző postjában az okos (külön!) telefon  kifejezést a Google alkalmazásaival kötötte össze először. Magam is vallom, hogy egy androidos telefon ezen applikációk segítségével kielégíti az alapigényeket, sőt akár annál többet is. A Google által igen ügyesen megtervezett integráció ennek alapköve, amely ezeket az applikációkat összekapcsolva még erősebbé teszi azokat.

Az ilyen technikai blogbejegyzésekhez általában kevés komment érkezik. Ezért különösen értetlenül álltam az ehhez érkezetthez először, amely nem is a bejegyzést hanem ezeket az alkalmazásokat tüntette fel kevéssé fényes színben erős általánosításokat felütve. Elgondolkodtam milyen választ lehet erre adni, és rájöttem – talán a magunk által már természetes előnynek vett ismeretek miatt – lehet nem adtunk elég bizonyítékot arra, miért is jók ezek az alkalmazások. Ezért azt gondolom, egy ilyen új post jó lehetőség és válasz arra, hogy ezeknek az applikációknak megvilágítsa 1-1 olyan hétköznap is jól alkalmazható funkcióját, amely őket kiemeli a tömegből és amelyeknek mindenki hasznát veheti.

Fussunk ezeken végig és nézzünk egy-két hasznos trükköt ezekhez.

GMail

A GMail annyira alap alkalmazás egy androidos telefonon, hogy tulajdonképpen ez és a hozzátartozó account adja az egész telefon működésének alapját. Ráadásul olyan népszerű levelezőrendszer a Gmail, hogy ezt az alkalmazást nagy valószínűséggel mindenki használja és jól ismeri. Ezért nem is ennek használatára mutatnék jó példát, hanem egy olyan lehetőségről, amely kiegészíti a tudását. Ugyanis a GMail nem csak emailjeinket képes tárolni, de egy ügyes programmal, az SMS Backup+ segítségével rávehetjük, hogy a kapott és elküldött sms-einket is tárolja és később visszakereshetővé tegye. Nincs más feladatunk, mint felinstalláljuk ezt a programot, hozzárendeljük GMail-es accountunkat, és attól a pillanattól minden beérkező és elküldött sms-ünket szépen feltölti a GMail SMS címkéje alá, sőt képes azokat vissza is tölteni szükség esetén. Véget érhet a rettegés egy gyári alapbeállítástól, hogy elveszhetnek hőn szeretett sms-eink. Az ügyesebbek időzítési szabályokat is beállíthatnak, vagy akár még a hívásnaplót is elmenhetik hogy visszakereshetővé váljon akár asztali gépünkön is.

Persze mindenki mondhatja, tessék ezt se a Google segítségével tesszük teljesen, hiszen kell ez a kis segédprogram. Ennek mindössze egy oka van, a Google nem ebbe a GMail irányba képzelte el az sms integrációt.

Hangouts

A Hangouts a GTalk utódja, amely teljesen átvette annak funkcionalitását, új feature-ökkel kiegészítve azt. Ezek közé tartozik, hogy a 4.4-es Android verziótól ez a chat alkalmazás veszi át az sms-ek kezelését, ezáltal egy közös kommunikációs csatornára hozva az sms, a chat és a videobeszélgetést. Mivel azonban erre csak az említett verziótól lehetőség, szerintem még hasznos lehet sokak számára az előzőekben említett kis trükk. Így a Hangouts használata kapcsán nem is erre, hanem egy másik kényelmes dologra mutatnék rá.

Legtöbbünk számára a közösségi médiák vagy a levelezés az, ahol szívesen osztjuk meg több emberrel élményeinket, hangulatunkat, képeinket. Ám aki próbálkozott már egy ilyen élményfolyamot csak egy szűk körnek megosztani és azt egységes egészként végigvinni, hamar szembesül ezek gyengeségeivel. Sajnos a Google+ és a Facebook sem képes több képet fogadni egy bejegyzés bármely pontján, mert ők ezeket a képeket egy-egy szálként kezelik. Ha összevárjuk az élményeinket és egyszerre osztjuk meg akkor pedig oda az „online” közvetítés élménye. A GMail lehetne még megoldás, de sajnos egy idő után annyi a válasz a válaszra üzenet lesz egybefonva, hogy már csak a hardcore guruk képesek kiolvasni ki és mire válaszolt.

Itt jó fegyver a Hangouts. Amint úgy érezzük, hogy egy huzamosabb időn keresztül folyamatosan szeretnénk élményeinket megosztani, nyissunk itt egy új beszélgetést kiválasztva a szűk rokoni és/vagy baráti kört. Egy hangoutba nem csak üzenetet, de (akár több) képet is lehet a „beszélgetés” során hozzáfűzni, így akár egy születésnap a távolmaradóknak is „élőben” átadható. Sőt, mivel térképpel ellátva pozíciónkat is megoszthatjuk egy hangoutba, egy városnézés vagy kirándulás igazi interaktív közvetítéssé válhat ahol a partnereink akár az internet segítségével maguk is körbeböngészhetik a helyet ahol mi járunk.

Google Maps

Két szó: navigáció és utcakép. Talán nem mindenki tudja, de Magyarországon már 2 éve elérhető az útvonaltervezés és hangos navigáció a célig a Google Térképben. Mindössze elég a megadni a címet vagy ujjal ráböknünk a térképen, és máris a következő képernyőn a legoptimálisabb útvonallal a célig a navigáció rendelkezésünkre áll. Mára nem csak, hogy az alkalmazás levetkőzte gyermekbetegségeit, de kiegészült forgalmi adatokkal is. Sőt miután a Google bevásárolta magát a Wazze-ba, akár egyéb a közösség által megosztott közlekedési események is részévé válnak a tervezésnek, ezáltal segítve a leggyorsabb célhoz érést.

Mindezt azt gondolom különösen izgalmassá teszi, hogy a navigációt indító képernyőn a célállomás utcaképe is megjelenik, amelyre tappintva 360° fokban körbejárható a cél, így előre megkereshetjük és megnézhetjük a kívánt bejáratot, a közeli parkolóhelyet és automatát vagy helyet ahova igyekszünk, anélkül hogy még ott lennénk.

Akit még ez nem győz meg mert nincs autója, annak érdemes tudnia, Budapest elsők között csatlakozott Európában ahhoz a szolgáltatáshoz, melynek keretén belül az útvonal tervezéshez a gyalogosok számára a budapesti tömegközlekedési eszközök és azok menetrendje is a rendelkezésünkre áll.

Google+

Ez az applikáció a Facebook google-ös párja. Nem is vesztegetnék erre szót, ennek használata sokak számára egyértelmű. Ám azt talán megint kevesen tudják, hogy az anno Google Latitude nevén ismert szolgáltatás ide költözött. Ez a funkció volt arra hivatott, hogy az arra érdemes körnek online megoszthassuk pozíciónkat, merre is járunk éppen. Ez ma itt érhető el, a bal felső „hamburger” menüre kattintva a Helyek alatt oszthatjuk meg pozíciónkat és láthatunk másokat a térképen, akik ezt számunkra szintén elérhetővé tették.

A félénkebbek akár csak városszintű megosztást is megadhatnak (ez Budapesten a null-kilométerkő), a bátrabbak pontos helyet is megoszthatnak. Higgye el mindenki, a városban egy több autóból álló közös társaság számára az egymásra találás egyik leghasznosabb eszköze, de nem elvetendő, ha a kedvesünk látja merre járunk, lehet-e már készíteni a vacsorát hogy mire betoppanunk otthon, az éppen frissen és melegen gőzölögve várjon minket.

Chrome

Ez a böngésző a mobilmegjelenítés performanciabajnoka. Ám sokan szembesülhetnek 1-2 weboldal esetén a mobilmegjelenítás korlátaival, átkozva a pillanatot hogy nem asztali böngészőben nézik a weboldalt. Erre a megoldás a menüben az Asztali webhely kérése, amely egy az egyben mintha az asztali Chrome-t használnák mutatja onnantól a weboldalt. Próbáljátok ki!

Keep

A Keep-et sokan egy nagyon egyszerű jegyzetelő applikációnak tartják. Ám az integráció itt is borzasztó erős funkciókkal tudja felturbózni ezt a kis alkalmazást. Mert a Keep képes akár weblapokat is tárolni, nem csak szöveget, és képes az emlékeztetőt nem csak időponthoz, de az előzőekben tárgyalt helyi pozícióhoz is kötni. Az én példám, amikor kinézek egy terméket valahol az interneten, el szoktam azt menteni Keep-be a Megosztás funkcióval, és megadom az üzletet, hogy mikor ott leszek, értesítsen. Hihetelenül okosnak érezhetjük telefonunkat és magunkat, mikor mondjuk hetekkel később arra járunk egyszer csak értesít a telefon, és mutatja mit kell vennünk holott mi már régen el is felejtettük azt és egészen másért mentünk oda.

Google Drive

A teljesen papírmentes iroda néhány jogszabály miatt még álom, de otthon is törekedhetünk a papírmentességre. Nem kell lefűzögetnünk mindenfélét és olyan papírokat is tárolni, amelyre bár szükségünk lehet de nem kötelező azt papíros formában megőriznünk. Erre ad jó megoldást a Drive, amely képes beszkenneli dokumentumokat (akár több oldalt is) és pdf-ként feltölteni azt a Drive háttértárra. Érdemes tudni, mindenkinek 15 GB tárhely jár ingyenesen. Én amit lehet így beszkennelek, és bizony kidobom, mert nem a papírra, hanem csak az információra van szükségem később, és az ilyen digitalizált, pdf formátumban is tökéletes számomra. Sőt ha nagyon szükséges, újra ki is nyomtathatom…

Youtube

Ma már az okos tévé nem kiváltság, szinte nincs is nem-okos tévé ha új televízió vásárlásra adjuk a fejünket. Talán kevesen tudják, de a Youtube androidos kliense alaptudásként képes kirakni tévére a lejátszani kívánt videókat, hogy ne kelljen „egérmozizni”. Ehhez mindössze csak párosítani kell a tévénket és a Youtube alkalmazást. És indulhat is a nagyképernyős videónézegetés!

Google Play Music

Ide hagy másoljam az eredeti post egy mondatát: „nagyon kényelmes zenelejátszó és havi 1600 forintért legálisan elérek vele többmillió zenét.”. Még egyszer: több millió zene! És valóban, olyan számok, régiek és újak is kiváló minőségben a rendelkezésünkre állnak, amelyre nem is gondolunk amíg rá nem keresünk, ki nem próbáljuk. És ne feledjük: ez egy olyan hatalmas zenetár, amely bárhol ahol van internet a rendelkezésünkre áll, a telefonunk tárolási kapacitásától függetlenül!

Fordító

A Fordító erőssége nem annak önálló használatában rejlik. Nem túl kényelmes különben sem egy idegen nyelvű cikkből kilépve oda átgépelgetni az amúgy sem ismert szavakat. Jelöljük ki a szót, vagy a szövegrészt, és az adott alkalmazásban (a Google által készítettek legtöbbje tudja!) válasszuk a Megosztás funkciót és onnan is a Fordítót! Gyorsan megkapjuk a választ és a visszanyíl segítségével visszaléphetünk az olvasásba és folytathatjuk azt. A gépelés a gyengék fegyvere!

Android Device Manager

Biztos megengedtetik annyi szabadság nekem így a post végén, hogy a Sky Map helyett - amelyet bár anno a Google indított útjára de már nem áll a fennhatósága alatt – egy másik Google alkalmazást válasszak. Ez pedig legyen az Eszközkezelő. Ez egy biztonsági alkalmazás, amelyet akkor fogunk megbecsülni, ha hőn szeretett telefonunk (talán) elveszett. Ennek az alkalmazásnak a segítségével folyamatosan sugározhatjuk a telefonunk pozícióját a neten, így az asztali gépünkről rákereshetünk, térképen láthatjuk merre van. Ha nem ott van ahol szeretnénk (pl: nem otthon) akkor lezárhatjuk azt, sőt (ha menthetetlennek véljük) távolról törölhetjük tartalmát, hogy legalább privát adataink ne legyenek mások kezében, ha már a telefonunkat megszerezték.

Ha mégis otthon van, csak nem találjuk, hasznos lehet a Csörgetés funkció, amellyel még a lehalkított de elkallódott telefonunkat is megcsörgethetjük annak megtalálása érdekében.

A végére értünk a megemlített Google alkalmazásoknak. Lehet elfogult vagyok, de talán tényleg sikerült megmutatni, hogy ezek az ingyenes Google alkalmazások hogyan tehetik a mindennapjainkat „okossá” és  könnyebbé. És hogy jó alkalmazások ezek…

Ha valaki androidos telefont használ, könnyen bővítheti a telefonon található alkalmazások körét, ha felmegy a Google Play internetes áruházába. A Google Play-en természetesen nem csak alkalmazások és telefonos játékok vannak, hanem zene és elektronikus könyvek is, és - ugyan ez sajnos a mi régiónkban még nem elérhető - videók is. Ha valaki először megy fel a  Play áruházra, könnyen zavarba ejtheti az ott található alkalmazások sokasága, hiszen jelenleg több mint 1.100.000 alkalmazás és játék érhető el. Nem tisztem és nem is tervezem, hogy összeszedjem, mik a legjobb alkalmazások az áruházban, erre számos lehetőség van a felületen.

Néhányan a rokonságból, ismeretségi körből kérdezték, hogy mennyire biztonságos ez az áruház, miért kell fizetni és miért nem. Ugyan a Google csak egy alapvető vizsgálatot végez el, amikor valamilyen alkalmazást fel szeretne tenni valaki az áruházba, de a használók 10 milliói hamar kiszűrik és jelentik a rendellenes dolgokat. Ezen kívül a csillagokkal jelölt értékelés is elég jól tükrözi, hogy mennyire kiforrott, mennyire használható egy-egy app (az alkalmazás angol rövidített neve.) Tehát ne féljünk használni a Google Play áruházat, mert felhasználók milliói szépen szűrik és ellenőrzik nekünk.

A másik gyakori kérdés felém, hogy biztos alattomban a Google mocskos, pénzhajhász ujjai leemelgetik a pénzeket a gyanútlan felhasználó kártyájáról. Ne felejtsük el, hogy ismét egy olyan ökoszisztémával van dolgunk, ahol 50 milliárd letöltés volt már. Bízzunk a közösségben, ez egy komoly piac, ha valaki ilyen trükkre vetemedne, akkor egy pillanat alatt elveszítené a hitelét, és ez nem olyan, mint a magyar politika, hogy holnap ismét felkel, megrázza magát és új dalba kezd. Azok a dollármilliók, amiket belefektetek a Google és a telefongyártók egy pillanat alatt foszlanának semmivé, egyszerűen nem éri meg nekik a blamázs.

Egy kis kitekintő után nézzük, mit is használok a telefonomon. Elöljáróban annyit, hogy jelenleg két telefont használok. Privát célra egy LG Nexus 4-et és egy céges Galaxy SIII Minit. Ez nem befolyásol ugyan sok mindent, mert minden alkalmazás fut általában minden telefonon. Mindkét telefonon szinte teljesen ugyanazt azt alkalmazás-szettet használom, de míg a Nexus-on csak a Google által megálmodott alap Android 4.4 fut, a SIII Minin egy a Samsung által módosított, Touchwizzel megspékelt 4.1-es verziójú Android fut.  Ez utóbbihoz több gyári alkalmazást adnak, ezért kevesebbet töltöttem le a Play-ről.

Természetesen használom a Google által adott Gmailt, kapcsolattartásra, chatelésre és sms-ekre a Hangouts-ot, nagyon lelkes felhasználója vagyok a Mapsnek (link) és a Google+( alkalmazását. Ez utóbbit azért kedvelem, mert könnyen meg tudom osztani a közvetlen családommal és ismerőseimmel a képeimet, mert annyira jól össze van integrálva a telefon kamerájával, a Google+ fotók alkalmazáson keresztül. Ezek a programok minden telefonon megtalálhatóak, de az a tapasztalatom, hogy a felhasználók nagy része nem használja ezeket sem. Természetesen ehhez internet kell, de jelenleg viszonylag elérhető áron lehet alapcsomagokhoz jutni, ami által életre kell az okostelefon.

A böngészők közül én a Chrome-ot használom. Próbálgattam többet, Firefoxot, Opera minit, de a kevésbé ismertek közül a Dolphint és a Maxthont is. Nekem a Chrome esik legjobban kézre ezek közül. Nagyon jó a felülete, képes több ablakot kezelni, amik között a váltás gyerekjáték. A szolgáltatásai között olyanok is megtalálhatóak, hogy asztali webhely kérése, ami arra jó, hogy egy oldalnak ne a lebutított, mobilos verziót érjük el, hanem az igazi, számítógépen elérhető verzióját. Lehet belőle nyomtatni, ha van wifis nyomtatónk, és támogatja az inkognitó böngészést. Ez utóbbiról már jó sok hülyeséget hallottam. Ez igazából egyet tud, ha valaki így nyit meg egy oldalt, az nem kerül be a készülék oldaltörténeti listájába. Miután a Chrome képes összekapcsolni a különböző eszközeinken használatos Chrome-okat, az nem kerül bele az összesített történeti listába sem. Természetesen ez nem fed el az internet felől figyelő szemek elől, tehát onnan pont ugyanúgy látszik, mintha egy sima oldalt nyitottunk volna meg.

A Chrome képes a kedvenceinket az eszközeink között szinkronizálni, ami azt jelenti, hogy a számítógépről elérem a telefonon tárolt kedvenceket, és a telefonról a gépen használtakat. Ez szerintem egy nagyon kényelmes szolgáltatás. Flash-t viszont ne keressünk, mert azt nem támogatja.  Én a Chrome-ból a Béta verziót használom, amit csak hasonló kísérletező embereknek ajánlok, mert itt új, de még nem stabil szolgáltatásokat lehet kipróbálni. Például itt kísérletezek a Chromecastom és a böngészőm összekapcsolására, hogy képes legyek a böngészett tartalom egy mozdulattal történő megosztására a tv-mre.

Kevéssé ismert, de nagyon hasznos alkalmazás a Google Keep, ami jegyzetek készítésére kiválóan alkalmas. A piacon jelenleg ebben a témában az Evernote (link) a legbefutottabb, de ott nekem gondom volt, mert a munkahelyi gépemen nem tudtam feltenni a windowsos kliensét, a webes meg béna volt. Adja magát még a Microsoft OneNote-ja, de ahhoz egy viszonylag körülményes procedúrán kell keresztülverekednie magát az embernek, hogy szinkronizáljon, és sok esetben ekkor sem működik a céges gépemen, mert nem engedélyezett a szinkronizálás biztonsági okok miatt. A Keep egyszerű, a Google Drive szolgáltatásán keresztül könnyen elérhető és pont annyit tud, amennyire egy egyszerű felhasználónak szüksége van. Ha már Google Drive, az is fent van a telefonomon és lelkesen használom, pl. ott van fent az edzéstervem egy táblázatban, és online tudom szerkeszteni, hogy mennyit fejlődtem a súlyokkal.

Lelkes felhasználója vagyok az ugyancsak a Google által működtetett YouTube-nak, amit azt gondolom, nem kell bemutatnom. Itt már működik a castolás, tehát a telefonomon kikeresett videókat a Chromecaston keresztül egy mozdulattal kiteszem a tévére, ezt a szolgáltatást gyakran használom, tegnap így néztünk például Surdát.

Most már szinte csak a Google Play Zenét használom, mert nagyon kényelmes zenelejátszó és havi 1600 forintért legálisan elérek vele többmillió zenét. Tudom, hogy ez kis hazánkban nem érdekel senkit, de én, ha lehet és nem kerül sokkal többe, mint egy nagy Big Mac menü, támogatom a kedvenc zenészeimet.

Nagyon hasznos eszköz még a Google fordító, ami nemcsak az élő vagy felvett beszélgetést képes lefordítani, de egy lefényképezett dolgon is be tudunk jelölni szövegeket, amiket szeretnénk, hogy fordítson le nekünk. Tudom, hogy a fordítás hagy kívánni valót maga után, de a lényeget ki lehet venni, akármilyen nyelvről fordítunk és ez néha életeket menthet. Sok nyelven ki is mondja a szavakat, ami még nagyobb segítség, plusz jól el is lehet vele szórakozni. Ha van elég helyünk, akkor le is tölthetünk nyelveket és internetkapcsolat nélkül is működik a fordító.

A végére hagytam a személyes kedvencemet, a Google Sky Map-et, ami egy nagyon érdekes kis alkalmazás. Ha egy nyári estén csillagos felettünk az ég, és elővesszük ezt az alkalmazást, akkor megmutatja, hogy milyen csillagképek vannak, hol bujkálnak a bolygók. Imádom.

Gondolatolvasás és közlés… A Star Trekben a telepaták kedvelt kommunikációs eszköze, de Charles Xaviernek sem kell lemennie ilyen kapszuláért a CBA-ba. És talán nem bántó, de gyakran introvertált ismerőseink is ezen az úton próbálkoznak velünk érintkezni.

Szóval látszik, egy népszerű dologról van szó, így nem lehet elkerülni ennek alkalmazását a telefonoknál sem. Persze, eggyel lejjebb szintre ereszkedve, és elégedjünk meg azzal, hogy a telefonunk csinálja azt, amit ilyenkor szoktunk gondolni.

Hiszen legtöbben kiszámíthatóak vagyunk, és egy bizonyos kor után egyre több önállóan felvett napi rutin kerül bele hétköznapjainkba. Gyorsan szaladjunk végig mi is ezeken.

Felébredünk reggel, és ha nem a lottónyertesek első napjait éljük, bizony meghatározott időben. Sokan ilyenkor kávéznak, elolvassák a reggeli híreket, autóba ülve vagy tömegközlekedési eszközre szállva elindulnak munkahelyükre, vagy ahol a munkájuk van. Dolgoz(gat)nak napközben, esetleg ez helyváltoztatással is jár, találkozókat jelenthet emberekkel. Majd elindul visszafelé az esemény sorozat. Vissza kell közlekedni a kiindulási helyre (legtöbbször az otthonunkba), fel kell venni megint a távollétünkben történt események fonalát. Egyes napokon ezt valamilyen kiruccanás színesítheti ezeket. Majd jön a megérdemelt alvás, amelyet nyugodtan szeretnénk eltölteni, hogy másnap kipihenten kezdhessük ezt a roppant izgalmas ciklust elölről.

Tapasztalatom szerint akkor lehet ebből kitörni és minél több időt biztosítani magunknak másra, ha az előző „kötelező” feladatokat a végtelenségig próbáljuk tökéletesíteni és időrendjét betartani. Talán mindenkinek megvan, hogy egy reggeli megcsúszás hogyan teszi rohanássá az egész napot, ha a lemaradásunkat nem tudjuk ledolgozni…

Ilyenkor hű társunk, a drágán megvásárolt telefonunk ha megvadul vagy megnyekken, nem hogy segítőtárssá, de kifejezetten ellenségünkké tud válni. Egyszerű a példa, de reggel kivárni a váratlanul lemerült telefon feltöltését akár otthon, akár a munkahelyen nem lehet, napközben pedig mindenütt megpróbálva tölteni egy kicsit igen „érdekes” emberré tehet mások szemében.

A hibát ne a telefonban keressük, már írtam, szegény mindig azt teszi, amit kérnek tőle, és csak rajtunk múlnak ennek következményei. Ha pedig nem kérünk semmit tőle, nem tanítunk meg neki semmit, ne csodálkozzuk, ha önálló életre kell valamilyen ázsiai kreatív mérnök fejéből kipattant ötletsorozat alapján.

Ne szeretnék messzire menni az eddig leírtaktól, és aki már beruházott az előző írások alapján fellelkesülve a Taskerre, nem lesz bajban mert ahol kell ismét őt vesszük elő. Teljesen alkalmas a tanítómester és egyben az őrmester szerepre is.

Reggel

Az ébresztő funkció ma már szerencsére a legtöbb telefonon elérhető funkció, ehhez nem kell Tasker. Sőt, szerintem a telefonnal rendelkezők 99%-a a telefonját használja ébresztéshez. Mondom, a vágy hogy a telefon legyen a segítőtársunk a napi ügyek intézése során, szinte mindannyiunkban megvan. Ne hagyjuk ennyiben, vigyük ezt tovább!

Hozzunk létre egy időzített (time) profilt, amely a lefekvésünk ideje és az ébresztés között leveszi az értesítő hangot. Ez megóvja álmunkat részeg barátaink éjjeli jaj-de-berúgtunk-jól-érezzük-magunkat-sajnálhatod-nem-vagy-itt sms-einek/postjainak értesítésétől.

A wifi lekapcsolását nem javaslom, mert a szinkronizálás kevesebb energiát emészt fel wifin, mint 3g-n. De a szinkronizálás lekapcsolása erre az időszakra is jelentős energiákat takarít meg. Figyelem, ez nem óv meg minket az sms-ek értesítésétől!

A telefon gsm részének lekapcsolása biztonsági okokból csak root-olt telefonon lehetséges a gyári android romok esetében, de ha ezt tennénk az végképp kizárná hogy esetleg egy családi segélykérő hívás eljusson hozzánk. Javaslom, inkább csökkentsük a csengőhang erejét, vagy állítsuk rezgőre, hogy ha már hívnak, legalább a családunk többi tagja békén aludasson tovább. (Ez nagyon hasznos, én múltkor egy éjfélkor végződő koncert és pár sör után a taxi helyett véletlenül a telefonkönyvben következő helyen szereplő IBM-es kollégát hívtam pár pillanatig. Elnézést ezúton is tőle!)

Útközben

Ha autóval megyünk, ha tömegközlekedési eszközzel, a telefonunkra ott is szükség lehet.Ha autóval a bluetooth-os kihangosítóhoz való csatlakozás lehet feladat, a tömegközlekedésen a csengőhang felerősítése (halljuk ha hívnak) vagy a fényerő csökkentése, hogy mások ne a mi rss-híreinket olvassák velünk együtt. De mikor vagyunk útközben?

Hogy mikor (nem) vagyunk otthon, arra ha van routerünk a wifink SSID-ja a legjobb jelzés, ha nincs akkor pedig a gsm cellák által behatárolt terület.

Hozzunk létre egy helyalapú (location) profilt a fenti kettő közül valamelyikre. Belépő feladatsorként állítsuk be az otthon kívánatos értékeket, és kilépő feladatsorként amelyeket otthonunkból kilépve tartunk jónak. Például kilépéskor bluetooth-on, és az autóban ezzel már nem kell foglalkoznunk.

Munkahely

A munkahely hasonló otthonunkhoz, ott is kialakíthatunk szabályokat. Szintén állítsunk be helyalapú profilt, és állítsuk be hangerőket, kapcsoljuk le (vagy éppen be) a wifit. Vagy ha már nem kell, kapcsoljuk le a bluetooth-t.

Olyat nem merek írni hogy kapcsoljuk le a szinkronizációt is, talán ma már a legtöbb helyen megengedett a privát email-ek, a szociális dolgok, értesítések napközbeni követése. Ha magunkon akarunk önuralmat gyakorolni, ha szív- vagy agysebészek vagyunk, akkor érdemes megtenni.

Autóban

Ha autóban ülünk sokat, akkor erre is érdemes profilokat csinálni. Hogy mikor ülünk autóban? Egyszerű, mikor a bluetooth kihangosítóhoz csatlakoztunk. (Mielőtt feddést kapnék, a közlekedő autóban való telefonálás tiltott hazánkban, kihangosítóval megengedett, ezért merek erre hivatkozni.)

Hozzunk létre egy hálózati alapú profilt (Net / Bluetooth Connected) és pakoljunk hozzá feladatokat. Például a csengő hang felerősítése, media hangerő beállítása a Google Map, indításához, fényerő növelése

Kiruccanáshoz

Ma már az éttermekben, sörözőben mindenki előtt ott van a telefonja. (Mert az sokkal jobb társ, mint aki velünk szemben ül?)

Szóval, ha a társaságban egyedül érezzük magunkat azért fogjuk nyomogatni, ha pedig nagy a party akkor meg azért mert percenként rakunk fel akkor éppen viccesnek tűnő fotókat nyomorultul kinéző pajtásainkról.

Figyeljünk arra, hogy ha az ott eltöltött idő átfedésbe kerül a lefekvéshez használt némító és szolgáltatáscsökkentő profilunkkal, hamar ott találhatjuk magunkat egy félig leállított telefonnal! És olyan későn esetleg az alkohol hatása alatt az lesz az egyetlen racionális magyarázat, hogy a telefon a hibás. Tovább nem is folytatom.

Ezért javaslom, akit ilyen veszély fenyeget, az éjszakai profilt kösse helyhez is(!). Legyen ez az otthonunk az egyszerűség kedvéért...

A természetben

A túlélési versenyekhez, vagy egy egyszerű kiránduláshoz csak a telefonunk klasszikus telefonrészére van szükségünk. És főleg akkor ha sokáig tart, hiszen nagyon nehéz lesz fából ,fűből és földből energiát nyerni a lemerült telefon feltöltéséhez. Persze mondhatjuk, a térerő nélkül mit sem érünk, de higgyük el csak az amerikai horrorfilmekbe nagyobb probléma ez.

Hozzunk létre csak egy feladatsort, nem kell profil, kézzel fogjuk majd indítani. Kapcsoljunk le minden kommunikációs csatornát benne, állítsuk le a szinkronizációt, cseréljük le izgő-mozgó élőháttérképünket fix (LED-es kijelzőjű telefon esetén fekete) háttérképre és vegyünk minden hangot teljes erőre, és a fényerőt minimumra. Ha készen vagyunk, akkor hozzunk létre egy Task shortcut widgetet a képernyőn és rendeljük az így létrehozott feladathoz. 

Hazaérve

Akinek az eddig beállított profilok nem segítenek, annak legyen egy kis visszatekintés az okos otthonra, hátha onnan tud még egy-kettőt alkalmazani. De alapvetően ha eddig mindent ügyesen állítottunk be, hazaérve már a profiljaink működni fognak, hiszen van helyalapú profilunk otthonra már. És ezentúl a telefonunk mindig pontosan azt fogja csinálni amit várunk tőle, amire gondolunk. E megnyugtató gondolat mellett térhetünk álomra, anélkül hogy ezért 10 percig nyomogatnánk a telefonunkat.

Szép álmokat!