technofeed

Kevés olyan dolog van, ami jobban idegesíti az embert, mint amikor, pont a legszükségesebb pillanatban merül le a telefonja, notebookja. És ez sajnos előfordul az emberrel nap mint nap. 10 évvel ez nem volt még így, mármint a telefonoknál. Anyukám szinte még mindig ugyan azt a Nokia készüléket használja, mint régen, és panaszkodik rá, hogy már gyengébben működik, három nap után töltőre kell rakni. Én meg örülök, hogy a nap végéig kibírom, ha esetleg még el is megyek este valahova, akkor már nagyon necces a dolog. Eléggé idegesített, ezért egy kicsit utánajártam, mit lehet tenni. Van szoftveres megoldás és van néhány tanács, amit érdemes megfogadni. akit jobban érdekel a téma, érdemes ellátogatnia például a http://batteryuniversity.com/-ra           , itt aztán kellően elmélyedhet benne.

Kezdjük néhány alapinformációval. Jelenleg szinte minden készülékben Li-ion (lítiumion) alapú aksi van. Annak idején, amikor valaki megvett egy új telefont, az volt a tanács, hogy merítsük le teljesen és utána csordultig töltsük fel. Na, ezt sose tegyük most, ha veszünk egy új telefont, vagy akkumulátort. Ezeket a készülékeket nem szabad engedni lemerülni, tegyük rá napközben is többször inkább töltőre. Az akkumulátorok egyik legfontosabb tulajdonsága a kapacitása, azaz, mekkora árammennyiséget képes eltárolni és milyen hosszú időre, ennek a mértékegysége mAh (milli Amper óránként), az én  Samsung Galaxy S4-esemben egy 2600-as telep van. 

Természetesen az akkumulátor kapacitása egy dolog, a másik, hogy mennyire energiatakarékosra tervezték a  magát a telefont. Az a kapacitás, amit az akkumulátoron olvasunk az a névleges, vagy maximális kapacitás. Zárójelesen jegyzem meg, hogy a legtöbb esetben a kapacitás a mutatott felett van valamennyivel, hogy elkerüljék az esetleges reklamációkat. Elméletileg a gyártók a telepekre egy év garanciát adnak, de ez inkább az esetleges meghibásodásra vonatkozik, nem a kapacitásveszteségre. Egy év alatt egy átlagos okostelefon-felhasználó kb. 300-szor tölti a telefonját. Minden egyes lemerítési, feltöltési ciklus csökkenti az akkumulátor élettartamát. Átlagosan az első év végére kb. 80 százalékos kapacitáson működik az aksi az eredeti gyári adatokhoz képest.

Ez az optimális érték, ezt csak lefele változtathatják meg a felhasználók. A Li-ion akkumulátor legnagyobb ellensége a meleg. Minél magasabb az átlagos hőmérséklet, annál gyorsabban veszíti el az kapacitását. Lehetőség szerint soha ne hagyjuk a telefont nyáron autóban, vagy tűző napon, rossz esetben fel is robbanhat a telefonunk. Egy mérés szerint, ha egy telefon átlagosan 30 fok felett van egy évig, akkor nem 80 százalékra, hanem 60-ra megy vissza a kapacitása egy év alatt. Ha egy akkumulátort (pl. fényképezőgépbe) nem használunk, tegyük száraz, hideg helyre, valahol 40%-os töltöttség körül. De azt is figyelembe kell venni, hogy a Li-ion akksik öregszenek, átlagosan 2 évre tervezik a használatukat. Ezért is nem szeretem azokat a megoldásokat, mint pl. Iphone, Nexus, ahol a telefon még tökéletesen működne, de két év után már nem bír egy fél napot se az akkumulátor, ezért le kell cserélni. Egy li-ionos akkumulátor maximum élettartama 5 év, akkor is, ha nem használjuk.

A másik aksigyilkos a szupergyors töltő. Ez persze a használhatóságot nagyban növeli, viszont fordított arányos az akkumulátor élettartamával. Természetesen a készülékek gyári töltője a készülékhez igazodik, de figyeljünk oda, hogy milyen esetleges másodlagos töltőt veszünk hozzá, mert ha ez nem megfelelő, akkor szépen legyilkolhatjuk vele az aksit. Nézzük meg, hogy milyen kimenete van a gyári töltőnek (ez az én esetemben 5 V/2A), és ha mondjuk egy utazótöltőt veszünk hozzá, vegyünk lehetőleg gyárim azonos töltős, ha erre nincsen lehetőség, akkor inkább kisebbet vegyünk, de nagyobbat semmiképpen se. Ez lassabban fogja feltölteni a készüléket, de nem roncsolja az akkumulátort. Egy rosszul megválasztott töltő akár 20-30 százalékkal is csökkentheti egy éven belüli a kapacitást.

Ha egy telefonban működik az akkumulátor, akkor természetesen a telefon belső felépítése és a rajta futó szoftverek használata is befolyásolja, hogy meddig működik. A belső összeszerelést nem tudjuk megváltoztatni, viszont a szoftveres dolgokat igen. Egy okos telefonban a legfőbb merítési forrás a képernyő. A LCD technológia alapja az, hogy a háttérből apró kis pontokat világít meg a panel. Ha sok képpont van és az fényesen világit, akkor az sokat fogyaszt. Tehát a legfontosabb, ha van automatikus fényerőszabályozás, akkor kapcsoljuk be, az esetek nagy részében ez megfelelő fényerőt ad, és egy mozdulattal ki tudjuk kapcsolni. A másik fő energiazabáló az adatforgalom a GSM hálózaton keresztül, azaz ha az adatok frissítése állandóra van kapcsolva, pl. a leveleinknél. Ezt már problémásabb folyton állítgatni. De ha nincsen szükségünk állandó szinkronizálásra, és ha jól belegondolunk, szerintem nincsen, akkor lehet választani pl. 10 perces sűrűségű frissítést, ezzel is lehet nyerni 5-10 százalékot. A beállítások között választhatunk alacsonyabb átviteli sebbeséget is (csak 2G), ekkor növekszik az üzemidő, viszont egyes alkalmazások erősen lelassulhatnak.

Az android készülékek készenléti állapotban szinte alig fogyasztanak valamit. Ezt deep sleepnek nevezzük. Ilyenkor a processzor vagy kisebb órajelen jár, vagy néhány magot lekapcsol a telefon. De ez sajnos nem mindig történik így. Néhány rosszul megírt program, alkalmazások, játékok nyitva hagynak szálakat a deep sleep alatt is, ami szükségtelen energiavesztést eredményez. Ezeket nem könnyű megtalálni. Szerencsére most már elég sok alkalmazás tölthető le a Google Play-ről: Wakelock Detector (fizetős), BetterBatteryStats, vagy a CPU Spy.

Egy időben a GPS-t is érdemes volt ki-be kapcsolgatni, de a 4-es android óta ezt már az operációs rendszer szépen elvégzi helyettünk. Más a helyzet a Bluetooth-szal, amíg nem jelennek meg az új a alacsony fogyasztású csipek a telefonokban (idén fognak), addig kapcsoljuk ki őket, amikor nem kell, vagy használjuk az NFC tageket. A Wifit is érdemes lekapcsolni és csak akkor bekapcsolni, ha ténylegesen van lehetőség hálózatra, de ezeknek az energia felhasználása sokat javult mostanában. Én már csak akkor kapcsolom le, ha valóban nincsen esély arra, hogy találjak egy hot spotot.

Érdemes ezekkel a szoftverekkel egy kicsit átfésülni a telefonokat, tabokat. Érdekes dolgokat találhatunk, pl. egy játék a háttérben óránként 1000 értesítést küld, de nem jelenik meg, csak zabálja a háttérben az aksit. Megéri körültekintően megnézni, mit töltünk le. Nézzünk bele az értékelésekbe, ott ha sokan panaszkodnak a merülés miatt, ne töltsük le. A legtöbb helyen vagy van magyar kommentelő is, vagy a Google automatikusan lefordítja nekünk, ami időnként elég vicces, de az értelmet ki lehet venni belőle.

Szóval, a felesleges, rosszul működő alkalmazásokat törölni, a képernyő-fényerőt  automatikusra kapcsolni, az adatszinkronizálást 10-15 percre beállítani, ezek az alapok, amiket javaslok megtenni. Már a középkategóriás telefonokban is elérhetőek energiatakarékos beállítások, használjuk őket. Kerüljük a meleget és az ismeretlen töltőket. Kevesebb bosszúságunk lesz, garantálom.

Korábbi posztjaimban egy kicsit általánosabban, a főbb technológiai trendek közeljövőjét fürkésztem. Most szűkebb területre evezünk, viszont időben egy kicsit tágítjuk távcsövünk látóterét. A Gartner kiadott egy rövid tanulmányt, hogy miként látja a mobiltechnológia középtávú, 3 éves jövőjét, ebből kiindulva elmélkednék azon, hogy merrefelé tart az út, amire éppen csak ráléptünk pár éve.

Kezdjük a nyers hardverrel. A telefonok számítási kapacitása ugrásszerűen növekszik: az Apple egyelőre még szinte indokolatlanul tett bele az 5S-be egy 64 bites architektúrát, de ezzel új fejezetet nyitott az erős hardverek küzdelmében. A telefonok hardvere már az androidos középkategóriától felfelé viszonylag könnyen mozgatja az operációs rendszert. Főleg a 4.4-től felfelé, ahol rengeteg optimalizáláson esett keresztül az az Android rendszer. Az Iphone-nál ez igazából sosem volt probléma.

Kérdezhetnénk, hogy mi végre kellenek az egyre nagyobb erőművek a telefonok alá akkor. Lehetne erre mondani, hogy ez csak marketingfogás. De a válasz azért nem ennyire egyszerű. A telefonokba egyre több szenzor kerül, az Samsung Galaxy S4-be pl. 9 db, amik azért eszegetik a processzoridőt, másrészről az egyre nagyobb felbontású kijelzők egyre nagyobb számítási kapacitást igényelnek. De még mindig marad felesleges. Mire is kell ez? A felhasználók egyre csicsásabb felületeket igényelnek, itt ússzon be ez, forogjon be az, az alkalmazás dolgozzon a kezünk alá. Képzeljük el mindezt kétszer akkora felbontásban, mint amekkora egy átlagos HD tévének van. A telefonok hálózati moduljai is nagy fejlődés előtt állnak. Egyre több készülék kapja meg a szuper gyors LTE hálózatokat használó chipet, és szép lassan elkezdődik az LTE-A képes telefonok gyártása is, amelyek megfelelő sávszélesség mellett képesek lesznek online tv-adásokat, filmek lejátszani. Ide azért kell a kraft.

Természetesen ott van a másik véglet, a fennhéjázó körökben, csak feature phone-nak aposztrofált egyszerű telefonok, a Nokia és Samsung készülékek, amelyek egy hetet bírnak töltés nélkül, bár pont akkora kijelzőjük van, mint volt 10 évvel ezelőtt. Olcsók és megbízhatóak. És halottak. Nem részei az ökoszisztémának, nem lehet hirdetést eladni rájuk, nem lehet plusz bevételt beszedni az alkalmazásokra. Le velük. Erre született a Firefox OS. A cél olcsó tömegtelefonokat árulni, kevesebb funkcióval, de elérni a felhasználót szolgáltatással és reklámokkal.

Miért is van szükség okos telefonra? Olyan jól el lehet élni nélküle, egyelőre. A Gartner szerint 2020-ra az okostelefonon keresztül irányítjuk majd az életünket: vezéreljük az otthonunkat, de az autónkat is felfűthetjük vele, vagy akár az okos ruházatunk is folyamatosan visszajelzi, hogy lehet, hogy lázasak vagyunk. És minden ugyanabba az eszközbe, az okostelefonba jelez vissza. Majd meglátjuk, hogy így lesz-e, de már sorra tervezik a gyártók a játékokat, mosógépeket és mindenféle földi jót, amik csak arra várnak, hogy irányítsd őket a kezedben lévő telefonnal. Ehhez nem jók a feature phone-ok, ehhez akármilyen, de okos telefon kell. Szép jövőkép?

Adjuk hozzá az egyre tökéletesebb, akár zárt térben is működő helymeghatározást, ami egy méteren belüli pontosságot céloz meg. Az alacsony energiájú bluetooth LE modulon keresztül megvalósuló beacons technológiákat, amiken keresztül a telefon odavezet minket valahova, mert a cél szinte odavonzza a telefont. Jelenleg is tesztelnek ilyet, pl. nagy futball stadionokban, hogy megtalálják az emberek a helyüket, vagy nagy bevásárlóközpontokban, ahol egy üzletet keresnek a jónépek. Nem beszélve azokról az árukról, amikhez a telefonunk elvezet a boltban, mert a kereséseink alapján pontosan ismeri az ízlésünket. Ezek olyan funkciók, amiket a telefonokon fogunk elérni, az mondjuk jó kérdés, hogy akarjuk-e.  A tapasztalat az, hogy ha egy funkció kényelemes és könnyű használni, akkor az emberek egy csomó „jogukról” szívesen lemondanak érte és használják.

Kíváncsi lennék, hogy hány embernek van kikapcsolva az androidos készüléken jelenleg is a Google helymeghatározó funkciója, amin keresztül szépen meg lehet állapítani, hogy a telefon bekapcsolása óta merre járt a tulajdonos. Ezt a Google előzékenyen megkérdezi akkor, mikor először bekapcsoljuk a telefont, de akkor ki figyel rá. Gyorsan, gyorsan, használni szeretném mielőbb. Na így működnek ezek a dolgok, szépen felkínálva, ott a jogi szöveg is, de már annyira megcsömörlöttünk ezektől, hogy olvasás nélkül fogadunk el szinte mindent. Az gondolom nem véletlen, hogy egyesek irtóznak az ilyesmitől, és olyan szolgáltatásokat akarnak használni, amik szinte semmit sem tudnak róluk. 

Miután a telefon egyre több dolgot irányít majd, létfontosságú a biztonság. Nem véletlen, hogy egyre tűnnek fel a biometriai eszközök a telefonokon, ezek szép fokozatosan kiváltják majd a jelszavakat. Sokkal megbízhatóbbak és vitathatatlanul csak a jogosultak használják. Ennek a cégek is örülnek, jobban védhetik a telefonokon lévő esetleges titkokat. Ez egyébként is egyre fontosabb téma lesz a következő években. A cégek igyekeznek megvédeni a titkaikat, nem örülnek neki, ha egy átdorbézolt éjszaka után ott hagytuk valahol a telefont, rajta a titkosított levéllel, ami a cég következő öt éves stratégiájáról szól. Erre a rendszerszintű megoldások igencsak gyerekcipőben járnak, de biztos, hogy rengeteget fog fejlődni a következő két-három évben.

Végül egy-két gondolat a platformokról. Aki egy kicsit is foglalkozott mobil fejlesztésékkel, az rögtön az elején beleütközött a következő kérdésekbe: milyen platformokra fejlesszünk? A válasz most úgy tűnik, úgy néz ki: Android, IOS és Windows. Ha egy alkalmazást le kell fejleszteni, akkor azt három eszközzel, lehetőleg azonos funkciókkal kéne megvalósítani. Mivel a három platform teljesen különböző, erre jöttek létre az ún. hibrid platformok, amik azzal az előnnyel kecsegtetnek, hogy csak egy kódot kell írni, amit a hibrid eszköz portol az egyes platformokra. Ezekkel sajnos az a gond, hogy irgalmatlanul lassúak. Néhány éve a Facebook próbálkozott hasonlóval, de annyi kritika érte a mobilos klienst, hogy röviddel utána visszacserélte a natív kliensekre. Természetesen ez is fejlődik, majd meglátjuk, hova jut, plusz a hardverek is egyre erősebbek lesznek. De ne felejtsük, hogy a telefoneladások 80 százalékát a legolcsóbb telefonok adják, amelyek a legtöbb esetben még mindig egymagos processzorral dolgoznak, kevés memóriával. A lehetőség tovább romlik, ha szeretnénk a honlapunkat újra felhasználni egy mobil alkalmazás keretében. Már évek óta a HTML5 szabvány a válasz erre, ami viszont csak nem akar teret hódítani. Azt mondják, annyira széttöredezett, hogy az áttörés sajnos nem jön el a következő két évben sem. Marad az egyetlen megoldás, hogy minden funkciót le kell fejleszteni minden platformra. Sajnos csak így kapjuk meg a legjobb végeredményt. A felhasználó örül, az alkalmazás csillog-villog, pörög a vadonatúj szerzeményén és a kör bezárul.