technofeed

Korábbi posztjaimban egy kicsit általánosabban, a főbb technológiai trendek közeljövőjét fürkésztem. Most szűkebb területre evezünk, viszont időben egy kicsit tágítjuk távcsövünk látóterét. A Gartner kiadott egy rövid tanulmányt, hogy miként látja a mobiltechnológia középtávú, 3 éves jövőjét, ebből kiindulva elmélkednék azon, hogy merrefelé tart az út, amire éppen csak ráléptünk pár éve.

Kezdjük a nyers hardverrel. A telefonok számítási kapacitása ugrásszerűen növekszik: az Apple egyelőre még szinte indokolatlanul tett bele az 5S-be egy 64 bites architektúrát, de ezzel új fejezetet nyitott az erős hardverek küzdelmében. A telefonok hardvere már az androidos középkategóriától felfelé viszonylag könnyen mozgatja az operációs rendszert. Főleg a 4.4-től felfelé, ahol rengeteg optimalizáláson esett keresztül az az Android rendszer. Az Iphone-nál ez igazából sosem volt probléma.

Kérdezhetnénk, hogy mi végre kellenek az egyre nagyobb erőművek a telefonok alá akkor. Lehetne erre mondani, hogy ez csak marketingfogás. De a válasz azért nem ennyire egyszerű. A telefonokba egyre több szenzor kerül, az Samsung Galaxy S4-be pl. 9 db, amik azért eszegetik a processzoridőt, másrészről az egyre nagyobb felbontású kijelzők egyre nagyobb számítási kapacitást igényelnek. De még mindig marad felesleges. Mire is kell ez? A felhasználók egyre csicsásabb felületeket igényelnek, itt ússzon be ez, forogjon be az, az alkalmazás dolgozzon a kezünk alá. Képzeljük el mindezt kétszer akkora felbontásban, mint amekkora egy átlagos HD tévének van. A telefonok hálózati moduljai is nagy fejlődés előtt állnak. Egyre több készülék kapja meg a szuper gyors LTE hálózatokat használó chipet, és szép lassan elkezdődik az LTE-A képes telefonok gyártása is, amelyek megfelelő sávszélesség mellett képesek lesznek online tv-adásokat, filmek lejátszani. Ide azért kell a kraft.

Természetesen ott van a másik véglet, a fennhéjázó körökben, csak feature phone-nak aposztrofált egyszerű telefonok, a Nokia és Samsung készülékek, amelyek egy hetet bírnak töltés nélkül, bár pont akkora kijelzőjük van, mint volt 10 évvel ezelőtt. Olcsók és megbízhatóak. És halottak. Nem részei az ökoszisztémának, nem lehet hirdetést eladni rájuk, nem lehet plusz bevételt beszedni az alkalmazásokra. Le velük. Erre született a Firefox OS. A cél olcsó tömegtelefonokat árulni, kevesebb funkcióval, de elérni a felhasználót szolgáltatással és reklámokkal.

Miért is van szükség okos telefonra? Olyan jól el lehet élni nélküle, egyelőre. A Gartner szerint 2020-ra az okostelefonon keresztül irányítjuk majd az életünket: vezéreljük az otthonunkat, de az autónkat is felfűthetjük vele, vagy akár az okos ruházatunk is folyamatosan visszajelzi, hogy lehet, hogy lázasak vagyunk. És minden ugyanabba az eszközbe, az okostelefonba jelez vissza. Majd meglátjuk, hogy így lesz-e, de már sorra tervezik a gyártók a játékokat, mosógépeket és mindenféle földi jót, amik csak arra várnak, hogy irányítsd őket a kezedben lévő telefonnal. Ehhez nem jók a feature phone-ok, ehhez akármilyen, de okos telefon kell. Szép jövőkép?

Adjuk hozzá az egyre tökéletesebb, akár zárt térben is működő helymeghatározást, ami egy méteren belüli pontosságot céloz meg. Az alacsony energiájú bluetooth LE modulon keresztül megvalósuló beacons technológiákat, amiken keresztül a telefon odavezet minket valahova, mert a cél szinte odavonzza a telefont. Jelenleg is tesztelnek ilyet, pl. nagy futball stadionokban, hogy megtalálják az emberek a helyüket, vagy nagy bevásárlóközpontokban, ahol egy üzletet keresnek a jónépek. Nem beszélve azokról az árukról, amikhez a telefonunk elvezet a boltban, mert a kereséseink alapján pontosan ismeri az ízlésünket. Ezek olyan funkciók, amiket a telefonokon fogunk elérni, az mondjuk jó kérdés, hogy akarjuk-e.  A tapasztalat az, hogy ha egy funkció kényelemes és könnyű használni, akkor az emberek egy csomó „jogukról” szívesen lemondanak érte és használják.

Kíváncsi lennék, hogy hány embernek van kikapcsolva az androidos készüléken jelenleg is a Google helymeghatározó funkciója, amin keresztül szépen meg lehet állapítani, hogy a telefon bekapcsolása óta merre járt a tulajdonos. Ezt a Google előzékenyen megkérdezi akkor, mikor először bekapcsoljuk a telefont, de akkor ki figyel rá. Gyorsan, gyorsan, használni szeretném mielőbb. Na így működnek ezek a dolgok, szépen felkínálva, ott a jogi szöveg is, de már annyira megcsömörlöttünk ezektől, hogy olvasás nélkül fogadunk el szinte mindent. Az gondolom nem véletlen, hogy egyesek irtóznak az ilyesmitől, és olyan szolgáltatásokat akarnak használni, amik szinte semmit sem tudnak róluk. 

Miután a telefon egyre több dolgot irányít majd, létfontosságú a biztonság. Nem véletlen, hogy egyre tűnnek fel a biometriai eszközök a telefonokon, ezek szép fokozatosan kiváltják majd a jelszavakat. Sokkal megbízhatóbbak és vitathatatlanul csak a jogosultak használják. Ennek a cégek is örülnek, jobban védhetik a telefonokon lévő esetleges titkokat. Ez egyébként is egyre fontosabb téma lesz a következő években. A cégek igyekeznek megvédeni a titkaikat, nem örülnek neki, ha egy átdorbézolt éjszaka után ott hagytuk valahol a telefont, rajta a titkosított levéllel, ami a cég következő öt éves stratégiájáról szól. Erre a rendszerszintű megoldások igencsak gyerekcipőben járnak, de biztos, hogy rengeteget fog fejlődni a következő két-három évben.

Végül egy-két gondolat a platformokról. Aki egy kicsit is foglalkozott mobil fejlesztésékkel, az rögtön az elején beleütközött a következő kérdésekbe: milyen platformokra fejlesszünk? A válasz most úgy tűnik, úgy néz ki: Android, IOS és Windows. Ha egy alkalmazást le kell fejleszteni, akkor azt három eszközzel, lehetőleg azonos funkciókkal kéne megvalósítani. Mivel a három platform teljesen különböző, erre jöttek létre az ún. hibrid platformok, amik azzal az előnnyel kecsegtetnek, hogy csak egy kódot kell írni, amit a hibrid eszköz portol az egyes platformokra. Ezekkel sajnos az a gond, hogy irgalmatlanul lassúak. Néhány éve a Facebook próbálkozott hasonlóval, de annyi kritika érte a mobilos klienst, hogy röviddel utána visszacserélte a natív kliensekre. Természetesen ez is fejlődik, majd meglátjuk, hova jut, plusz a hardverek is egyre erősebbek lesznek. De ne felejtsük, hogy a telefoneladások 80 százalékát a legolcsóbb telefonok adják, amelyek a legtöbb esetben még mindig egymagos processzorral dolgoznak, kevés memóriával. A lehetőség tovább romlik, ha szeretnénk a honlapunkat újra felhasználni egy mobil alkalmazás keretében. Már évek óta a HTML5 szabvány a válasz erre, ami viszont csak nem akar teret hódítani. Azt mondják, annyira széttöredezett, hogy az áttörés sajnos nem jön el a következő két évben sem. Marad az egyetlen megoldás, hogy minden funkciót le kell fejleszteni minden platformra. Sajnos csak így kapjuk meg a legjobb végeredményt. A felhasználó örül, az alkalmazás csillog-villog, pörög a vadonatúj szerzeményén és a kör bezárul.

A 3D nyomtatás ötlete 1979-ben bukkant fel először, R. F. Housholder szabadalmaztatott egy rendszert, amely még az akkori technológia színvonal miatt nem került gyártásba. A 80-as évek óta folyamatosan fejlődik a dolog, kezdenek megvalósulni az egyes laboratóriumokban az első prototípusok. Először 1990-ben kezdték gyártani az eszközt, amely az ún. ráolvasztásos módszerrel dolgozik. Aztán a kétezres években rohamos fejlődésnek indult a nyomtatás, egyre gyakrabban használják ipari területeken, főleg a korai, vázlatos, ipar gyártási koncepciók megformálására.

Ahogy a technológia fejlődik, egyre alakulnak az új koncepciók, és ma már szinte minden típusú anyagot képesek előállítani a 3D nyomtatók. Az igazi robbanás az évtized elején indult el, amikor a laboratóriumokból átkerült a mindennapi gyártásba, pl. egyedi telefon-előlapot gyártottak vele, megrendelésre. 2010 óta létezik egy kifejezetten otthoni felhasználásra szánt 3D nyomtató, a RepRap, amit egyébként itthon is lehet kapni, egy Iphone 5-ös áráért. Kicsit menjünk mélyebbre, mi is ez a 3D nyomtatás?

A 3D nyomtatásnak jelenleg nagyon sokféle szabványa van, de nagy általánosságban elmondható, hogy a következő módszerrel működnek. A nyomtató valamilyen négyzet alapú (itt fog elkészülni a nyomtatás) berendezés, ami felett egy robotkar dolgozik, aminek a végén egy pisztoly alakú fúvóka van. Nagyon sokféle anyagból képesek a mai 3D-s nyomtatók is dolgozni. Lehet az alapanyag papír, speciális műanyag, speciális porszerű anyag, de mindenféle fém is. A 3D-s nyomtató, szemben a jelenleg széles körben használt szubtraktív módszerrel, pl. a forgácsolással, nem egy nagyjábóli befoglaló formából faragja ki a végleges formát, hanem rétegenként egy 3 dimenziós számítógépes modell segítségével alkotja meg azt. Ez a réteg jelenleg is nagyon kicsi, 1/10, 1/20 milliméter, de vannak már olyan nyomtatók is, amik még kisebb egységekben dolgoznak, nem sokkal 1 század milliméter felett (link). Miért is fontos ez? Azért, mert minél kisebbek az elemi pontok, annál pontosabb végeredményt kapunk. A kereskedelmi forgalomban leginkább mozgó RepRap is 1/10 milliméter pontossággal dolgozik. Nagyon kíváncsi lennék, hogy pl. a NASA, amely tervez felküldeni egy 3D nyomtatót a világűrbe, milyen felbontással dolgozik. 

Magát az eljárást úgy képzeljük el, mint amikor gyermekkorunkban gyurmagilisztából poharat csináltunk, szépen egyik réteget a másik után. Amire még szükség van, az valamilyen kötő eljárás, a műanyagok esetén pl. hő, ami összeragasztja a rétegeket.

A nyomtató akkor tudja elkészíteni valaminek a 3D-s nyomtatását, ha vagy előzetesen beszkennelték azt egy speciális eszközzel, vagy úgy, hogy elkészítik a 3D-s modelljét, és abból nyomtatnak ki valamit. Nagyon komoly törekvés van arra, hogy folyamatosan legyen olyan nyílt forráskódú szabvány, amire lehet ingyenes szoftvereket készíteni. Jelenleg a legtöbb 3D-s tervező programnak van olyan kimenete, amit a 3D-s nyomtatók tudnak fogadni, és tudnak belőlük dolgozni. Pl. a RepRap legalább 30 fajta open source, illetve fizetős szoftvert ismer el támogatottként. Az egyes modellek apró kis háromszögek sokaságából épülnek fel, lehetnek egyszínűek, de használhatnak színeket is. A folyamat nem nagyon különbözik attól, ahogy már egy ideje a 3D-s grafikusok dolgoznak és megalkották pl. a Hobbitban a sárkányt. Természetesen a végeredmény minőségében egyelőre még a nyomtatók a szűk keresztmetszet, de ez is rohamosan változik.

Hogy mennyire, arra álljon itt néhány példa. Angliában  két szupermarket-lánc is tervezi, hogy 3D-s szkennereket és nyomtatókat fognak üzembe helyezni az áruházakban idén. A nyomtatók a nálunk nem annyira ismert Asda porcelánokat fogják tudni replikálni, míg a Tesco tartalék alkatrészeket szándékozik nyomtatni a boltokban. Jelenleg van olyan kiegészítő is, amivel meglévő okostelefonunkat tudjuk 3D-s szkenerré változtatni. A Occipital 3D-s szkennere például abban tud segíteni, hogy felmérhetünk egy helyiséget, majd ha elmegyünk egy bútorboltba, akkor meg tudjuk nézni, hogy befér-e a Kékes tévé a sarokba és ráfér-e az a szép szarvasszobor, amit a búcsúban vásároltunk. A viccet félretéve, ha szeretnénk megvenni egy kanapét, de nem tudjuk befér-e, elég beszkenneli a helyét és a bútort, és megkapjuk az egzakt választ, úgy hogy a szoftver azt is megmutatja, hogyan nézne ki a szobában a vágyott szófa.

Egy kicsit másik koncepció, a 3Doodler speciális tolla, ami egyfajta olvasztási technikával képes műalkotásokat előállítani 3 dimenzióban, úgy, hogy vonalakat húz, amelyek szobahőmérsékleten megkeményednek, hasonlóan a jelenleg is széles körben használt ragasztópisztolyokhoz. Ha már pisztoly, akkor meg kell említeni azt a témát is, hogy nemrég komoly botrány volt, amikor valaki egy műanyag, de teljesen működőképes fegyver 3D-s modelljét tette fel a honlapjára, amit nagyon sokan néztek meg. Végül a bíróság határozatban szólította fel a honlap üzemeltetőjét, hogy távolítsa el a modellt. Egy másik példa a Solid Concepts cég, amely fémből egy teljesen működőképes pisztolyt rakott össze úgy, hogy minden alkatrészét 3D-s nyomtatóval nyomtatták ki. Az itt található videóban az első éles lövészeti gyakorlatot láthatjuk.

Számtalan felhasználási lehetőség közül egyet emelnék még ki, az ún. szövet 3D-s nyomtatási területet. Itt most nem arra gondolok, hogy ruhákat hogyan lehet nyomtatni, bár volt már olyan divatbemutató, amiben a kifutón 3D-s nyomtatott ruhákban nyomultak a manökenek, hanem az élő szövetek nyomtatását. Ha látta valaki az Elysium című filmet, akkor talán emlékszik arra jelenetre, amikor Kruger arcát egy 3D-s nyomtató újraépítette. Itt még nem tartunk, de az alapokon már nagyon komolyan dolgoznak. Ennek a témának terjedelmes irodalma van a neten, de ez még meghaladják a tudásomat, képességeimet. A lényege azonban az, hogy a nyomtatási alapegységnek a sejtet veszik. Különböző féle alapegységek (sejtek) léteznek, attól függően, hogy mit szeretnének előállítani. A cél az, hogy csontot, izmot, vagy akármilyen élő szövetet képesek legyenek nyomtatni. Az első, kutatási célokra üzembe állított 3D-s szövetnyomtatót a NovoGen készítette, amely ebben látja a rák legyőzésének lehetőségét. Egyszerűen csak lecserélni az elrákosodott szervet olyanra, amiben nincsenek rákos sejtek. Már jelenleg is tudnak mindenféle izmot, pl. szívizmot előállítani, de ezek még nagyon kezdeti kísérleti stádiumban vannak.

Most szeretnék egy kicsit elszabadulni a mából és elképzelni ennek a technológiának a következményeit. Kicsit gondoljunk bele, hogy hol tartott a sima kétdimenziós nyomtatás 30 éve, amikor még mátrix nyomtatók kerregtek és hat pontból állt egy oszlop, és nézzük meg, most mit lehet nyomtatni egy 30.000 Ft-os nyomtatóval. Ha ugyanezt a fejlődési ütemet erre a témára is kivetítjük, akkor 30 éven belül bármit ki lehet majd nyomtatni, bármit. Itt mindig az a kérdés, hogy mennyiért. Jelenleg a hagyományos gyártási eljárás gyorsabban és olcsóbban dolgozik, mint a 3D-s nyomtatás. A NASA viszont már ma olyan minőségben nyomtat, hogy ezzel akarja pótolni a világűrben az űrhajók cserealkatrészeit.

Honnan lehet majd megállapítani, melyik műalkotás az eredeti és melyik a másolat? Erről a témáról már pl. születnek a törvények. Lehet, hogy megszűnnek a gyárak és az üzletek? Ami tetszik, annak letöltjük a 3D modelljét és egyszerűen kinyomtatjuk? Fantasztikusnak tűnik, de szerintem nagyon közel állunk hozzá. A technológia már itt van, csak fejleszteni kell. Az a kérdés továbbá, hogy mit fog érni pl. a készpénz, a bankkártya, ha bárki otthon le tudja pont ugyanolyanra másolni. Na erről fog szólni a következő posztom: az elektronikus pénzekről. 

Megtalálsz minket már a Facebookon is, ha tetszett a cikk, kérlek like-old.