technofeed

Az előző részek tartalmából:

[...]

Marad az értesítési hang?

[...] Napjaink új buzzword-je a wearables. Ezek olyan eszközök (legtöbbször), amelyek a telefonhoz társulnak kiegészítőként. Ezek között van olyan, amely külseje és alapfunkcionalitása miatt mindig nálunk lehet, és képesek arra hogy diszkréten „átadják” nekünk a megkapott üzeneteket. [...]

A Pebble 

Majdnem 2 évvel ezelőtt, 2012 áprilisában indítja el néhány srác 1 hónapos kickstarter kampányukat, hogy ötletüknek a Pebble nevezetű okosóra gyártásának pénzügyi hátteret szerezzenek. Ekkor kb. 100 dollárnak megfelelő összeget várnak a bennük fantáziát látóktól, akik jutalma egy okosóra lehet, ha a beérkezett pénzösszeg eléri a megcélzott 100.000 dollárt. Aki akkor rizikózott egy okosóráért jól járt, mert nem hogy 100 ezer dollárt, de a 30 nap alatt több mint 4.7 millió dollárt sikerül összeszedniük, ezzel garantálva a gyártás megkezdhetőségét.

A megálmodott óra, a Pebble, egy kiegészítő az okotelefonokhoz, amely képes a telefonokra küldött üzeneteket bluetooth kapcsolaton átvenni. A első Pebble műanyag, és bár dizájnosnak mondják, inkább a "megszállottak" vágya. Nem nagy és színes kijelzős, nincs benne kamera, és egyéb csoda. Sőt.

A Pebble egy piciny, 144x168 pixel felbontással rendelkező e-papíros monochrome kijelzővel megáldott óra. Mutatja az időt és az értesítéseket a telefonról. Ennyi.

Ekkoriban együtt ültem egy ebédnél egy kollégámmal, aki akkor mutatta meg új óráját. Mondta a márkáját, de nem bírtam megjegyezni. Arra emlékszem csak, hogy olyan volt a márka csengése, mintha valamilyen menő német sörmárkáról, vagy a Habsburg családról lenne szó. Megkérdeztem, mit tud. Kiderült azt, hogy pontos.

Hát, a hiba benne van/volt, de miután megtudtam mennyit fizetett érte, elmondtam, én csak akkor adnék ennyit egy óráért, ha én magam szabhatnám meg a kinézetét az óralapnak, vagy bárhol (vízben vagy sötétben) is tudnám használni. Azt mondta ilyen nincs. Én mondtam, hogy van de azt nem, hogy akkor meg is rendeltem az első generációs Pebble órát. Sajnos a Pebble ekkor elég korlátozottan volt elérhető. Nem tudhattam, hogy soha nem fog megérkezni... (Szerencsére a pénzt se vonták le tőlem...)

A Pebble Steel

Aztán eltelt több mint 1 év, mikor a Pebble bemutatta új óráját, a Pebble Steelt. Végre, okulva az előző generáció tapasztalataiból, igazi óra kinézetet kapott, fémből készült óra fém- vagy bőrszíjjal. Időközben alkalmazásokat is lehetett már rá telepíteni, amelyet nem úgy kell ráhackelni, hanem a mind az Apple Store-ban, mind a Play Store-ban elérhető saját "alkalmazásáruház" segítségével rátölteni.

Végre a Pebble már nem csak a "kockák" órája lehet! Gyorsan szaladjunk azért végig a specifikáción:

• 1,26 inch-es, 144x168 pixeles e-paper kijelző, kék háttérvilágítással
• Corning Gorilla Glass kijelzőüveg
• vibramotor
• 3-tengelyes gyorsulásmérő
• mágnesességmérő
• led-es töltésvisszajelző
• USB-s mágneses töltő
• vízállóság 5 atm nyomásig (kb. 40m mélység)
• Bluetooth 4.0 LE
• 5-7 nap akkumulátoridő

Idén januárban küldte körbe a Pebble, hogy előrendelhető a Pebble Steel. Nem voltam rest, és január első hetében megrendeltem a Steelt. Szerencsére a Pebble sokat fejlődött értékesítésben is. Ha 8 hét után is, de most megérkezett a csomagom és benne a Pebble Steel Silverrel.

A doboz tartalma

Az amúgy igényes dobozban mindössze az alábbi dolgok találhatóak:

• az óra (bőrszíjjal)
• egy fémszíj
• mágneses töltőkábel

Az első pillanatok

Még vártam az órát, mikor már tudtam, hogy bár én fémszíjjal szeretném hordani, a dobozban a bőrszíjjal fog érkezni. Előre paráztam, hogy fogom tudni kicserélni a szíjat a fémre. Most már tudom, nem kell parázni, nem tudom kicserélni magam. Az egyik papíron rajta van hol kell eltávolítani az első szeget a cseréhez (a segédeszközt nem mellékelték), de az is oda van írva, hogy vidd órásmesterhez ha jót akarsz.

Aztán rájöttem, ha a fémszíjjal küldenék, akkor se tudnám felvenni! Hiszen ki fog belőle annyi szemet kivenni, hogy jó legyen a csuklómra? Az órásmester! Így amíg ez nem lesz elintézve marad a bőrszíj, de el kell mondani, egy nagyon jó minőségű bőrszíjjal érkezik, nem szégyen azzal sem hordani.

Amúgy az óra maga is nagyon jó minőségű. Igényes kinézetű, a gombok precízek, az egész ház jól ki van dolgozva.

A használatba vétel

El kell ismerni, a "szetap" szinte semmeddig sem tartott és abszolút nem igényelt semmilyen extra tudást. Ahogy mondani szokták, bolondbiztos.

Az óra egyik gombját hosszan nyomva bekapcsolt a készülék, jelezte hogy a telefonomra töltsem le Store-ból a Pebble programját. Amint letöltöttem, bekapcsolta a bluetooth-t és a párosítás után néhány pillanat múlva már azt láttam, hogy a firmware frissítődik egy újabb verzióra.

Aztán a telefon képernyőjén megjelent a lehetőség, hogy ha már mindjárt készen vagyunk, töltsek át tetszésem szerint új óraszámlapokat vagy alkalmazásokat.

Gyorsan választottam is magamnak egy a beépített 3-tengelyes gyorsulásmérő szenzort használó számlapot, amely az időt mindig olyan aspektusból mutatja, ahogy forgatjuk a kezünket.

Amikor a Pebble beindul

Hát kérem, ez ettől a pillanattól kezdve volt! Még végére sem értünk a beállításoknak, már szépen hozta a beérkező értesítéseket! Nagyon jó a vibramotorja, kifejezetten barátságos jelzéssel hozza tudomásunkra ha kap(t)unk üzenetet. Erre az időre felkapcsolja a háttérvilágítást, és a gombokkal lapozhatunk az üzenetben. (A kíváncsiak kedvéért, a 4.4-es, SMS alkalmazás nélküli Androidon is kiválóan működik együtt a Hangout-tal.) Ami nagyon nem akart beindulni, az a telefonon levő applikáció, amelynél használat közben derül ki, hogy több sebből vérzik, és használhatatlanul lassú. De majd erről később...

Használatban

És most itt jönne az a rész, ami arról szólna, hogy viselkedik a hétköznapokban a Pebble. Arra gondoltam, hasznosabb lenne, ha akkor írnék erről, ha 1-2 óránál többet használtam. Így maradjon itt zárszónak az, hogy lesz ilyen bejegyzés és most az én kis Pebble-m mivel éppen "ezt" csinálja, hagy ne is zavarjam...

Folyt. köv.

Ki az, aki nem szeret parancsolgatni, ugye? Vannak, akik a munkahelyükön élik ki magukat, de otthon szelíd bárányok és vannak, akik otthon változnak dúvaddá. Ez utóbbiak is előbb-utóbb, de akik mindkét helyen nagyon parancsolgatnak, azok általában magányosak lesznek…

Hát nekik lett kitalálva a telefonos hangvezérlés.

Egy biztos, a Google pontosan tudta, hogy mikor útjára eresztette a Google Now funkciót, hogy abban több rejtőzik. Hamarosan piacra került a Moto X telefonjuk, amely külön processzorral gondoskodott arról, hogy bármikor, akár kikapcsolt(!) képernyő mellett is hangparancsokat várjon és adhassunk neki. Természetesen adott a „szótár” , de tény, mi sem kényelmesebb ennél. Véget ért a telefonon való gépelgetés, egyik programból és menüből a másikba való lépegetés, hogy például egy egyszerű ébresztést beállítsunk.

Egy csoport maradt csak szomorú, akik még továbbra is arra vártak, hogy este ne a telefonon indíthassanak el valamit, hanem a lakásukba hazaérve valamilyen más eszközt.

Persze az ember nem azonnal válik valami rabjává. Hosszabb vagy rövidebb, de apró „bűnökkel” kikövezett út vezet oda. Így nem csak a geek-ek, de a smart home rajongók is már általában végtelenségig automatizáltak maguknak mindent a telefonjukon. Ebben nagy segítségükre vannak az ún. profilozó vagy ütemező applikációk. Ezen alkalmazások működése egy nagyon egyszerű elven alapul: a hely (amelyet legtöbb esetben a közeli GSM adótornyok háromszögeléséből vagy a GPS segítségével állapítanak meg) és az idő függvényében az azokhoz társított elemi beállításokat képesek végrehajtani.

Egy-két példa:

ha a pozíció = gyár/munkahely, akkor Teljes hangerő és Wifi kikapcs.

Vagy ha az idő>23:00 óra akkor Némítás.

A dörzsöltebbek beállíthatják,

ha a hely = otthon és idő>23:00 akkor Némítás, különben Teljes hangerő mert még tuti a szórakozóhelyen vannak… (sic!)

A kínálat bármely mobilplatformon széles az ilyen applikációkból. Ám van közülük egy, amely méltán örvendhet népszerűségnek. Az androidos Tasker sikerét elsősorban annak köszönheti, hogy a fentiek mellett még minden szenzorra, telefonos állapotra és eseményre tud reagálni, majd annak bekövetkeztekor lefuttatni feladatokat. 

Sőt, nem hogy egy-egy feladatot, amelyekből több mint 200-at tud, de egész feladatsort, amelyek a matematikai műveletektől a webszervíz (tudom, tudom, mélyvíz) hívásig bármit magukban foglalhatnak. Mindezt úgy, hogy az előre definiált több száz eseményből és feladatból mi magunk kattintgathatjuk össze, amit szeretnénk. (ugye, hogy mégse mélyvíz!)

Ezek után talán nem meglepő, hogy a Tasker ismeri a Get Voice utasítást, amely nem mást hív elő, mint a Google Now mögött levő hangfelismerőt, és annak lefutása után képes visszaadni a felismert hangot szövegként. Innen a következő lépés a feladatsorban a szöveget összehasonlítani a számunkra kívánatos parancsszóval, és ha teljesül a feltétel, akkor jöhet is amit végre szeretnénk hajtatni a telefonnal.

Azért látszik a bevágott példaképen is, és a furmányosabbak észrevehetik, hogy nem ez a módszer az, amelyből akár 100 összetett parancsból is álló szótárat fogunk építeni. Persze szegény ember vízzel főz, és elég lehet neki 5-10 elemi hangparancs is. De ekkor kipróbálás után szembesülhetünk a következő problémával: ja, hogy ha ki van kapcsolva a képernyő, hogyan indítjuk el a mi kis művünket? Hát sehogy. És itt be is fuccsol a dolog.

 Adjuk fel? Nem! Mert ez különbözteti meg a felfedezőket és kutatókat a hétköznapi emberektől! És mert így nem lesz semmi a mi kis okos otthonunkból! De most főleg azért, mert szerencsére nem ismeretlen útnak indulunk.

Joao Dias jóvoltából elérhető egy beépülő modul a Taskerhez, amely felszámolja ezt a problémát. Az AutoVoice plugin szerencsésen egészíti ki a Tasker hiányosságait:

- indítás után képes a memóriában maradva, kikapcsolt képernyő mellett is várni hangparancsainkat, amelyeket a Tasker segítségével feldolgozhatunk. És hogy a kényesebbek kedvében is járjon, képes hangparancs-sorozatokat értelmezni önálló Tasker feladatként, eliminálva az előzőekben tárgyalt szótár problémát.

Aki ügyes, ide juthat:

Azért ne feledjük, az előző részben tárgyalt vezetéknélküli, háztartási elektromos eszközökre szükségünk lesz mindehhez. És hogy nincs ingyenebéd. Sajnos az AutoVoice memóriában tartva, kikapcsolt képernyő mellett nem csak hallgat ránk, de brutálisan meríti az akkumlátort. Szóval ha csajozásra használjuk, gyorsan végezzünk a bemutatóval, aztán titokban kapcsoljuk le és térjünk a lényegre, mert hamar visszájára sül el a dolog. Mert szégyenkezhetünk halott okostelefonunk felett és kézzel kell lekapcsolnunk a villanyt. Ha még lesz ezek után miért…

Elértünk a smart home / home automation téma végére. Nyilván lehetne még boncolgatni, de a célhoz hozzátenni már nem. Hiszen akit eddig sem fogott meg, azt egy új rész sem fogja, akit pedig érdekelt az megkapott mindent, hogy saját felfedezéseket érjen el.

Ám szerintem maradhatott egy kicsiny tömeg, aki most lett éhes. Aki most vett észre valamit, ami eddig elkerülte a figyelmét. Hogy szolgája lett a telefonjának, ahelyett hogy az fordítva történne.

Nekik fog szólni a következő rész: - Hogyan legyünk úrrá a telefonunkon?

Folyt. köv.

Talán 8 éve már mikor a festő beállított hozzánk, kezébe nyomtam a Dulux falfestéket, hogy lásson neki, mielőtt elindulok a munkába. Nézett a színre, majd a szemembe és megszólalt: - Tisztára, mint a hülye Star Trek-be! Hát, van aki szereti ezt a színt…

De nem! Eszembe se jutott (tudatosan), hogy olyan színt válasszak a falhoz, amitől olyan lesz mint ami a Star Trekben van. De onnantól már szerettem volna. Aztán mikor elkészültek szürkés-ezüstös falak, a fehér ajtókeretek és fehér polcok, a fehér és fekete bútorok visszakerültek a helyükre nem is lett Star Trek-es...

Kép az Oblivionból. A kritikusok szerint a dizájn messze jobb volt, mint a történet.

Aztán rájöttem, egyszerű oka volt, hogy nem lett „jövőbeli”. Sajnos az előző lakótól megörökölt 20 nm-nyi barna mediterrán járólapot nem volt pénzünk, de lelkierőnk se felszedetni és lecserélni. Pedig azóta tudom, egy szép szürke műgyanta padló hozta volna az érzést. Egészében kell nézni és csinálni a dolgokat, ha tisztességes eredményt akarunk elérni.

Nem véletlen ez az otthoni dizájn bevezető. Az előző bejegyzésemben is írtam, hogy a jövő életérzéséhez a környezet szerintem nagyon fontos. Ezért úgy döntöttem, most a smart home, vagy home automation lesz a téma, amelyet igyekszem boncolgatni egy-két bejegyzésen keresztül. 

 [off] Akit érdekel az otthoni dizájn is, az szóljon, hátha a technofeed blog adminjától kapok engedélyt, hogy arra is elkalandozhassak! Housefeed?!? [on]

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, egy kis rendrakás. Sokan azt hiszik, a robotizált vagy automatizált otthon nem létezik még, vagy ha igen Magyarországon nem elérhető. Nos, egyik sem igaz. Létezik, és itthon is elérhető számos eleme. És most már nem a konyhai robotgépre (értsd: turmix) és nem a 10-15 éve nagyon elterjedt, a lakást spagettivé szétkábelező, LCD irányítópult-paneles megoldásokra gondolok.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ezek ne automatizálnák otthonunkat. Ami a kábelek végén volt, a szenzorok hada (fény-, hőmérséklet-, füstérzékelők, stb.,) és egy rakás működési szabály egy számítógépszerű dologban, az teljesen jó. De ma a mobilitás korában a kábel a múlté, és az olcsó vezetéknélküli és a smart megoldások pedig könnyedén elérhetők és beépíthetők.

Ma a legegyszerűbben elérhető vezérlés valamilyen okostelefonnal, és a hozzátartozó okos háztartási tartozékkal lehetséges. Sok gyártó készít olyan vezetéknélküli kapcsolattal ellátott eszközt, amely vezérlése a telefonon található applikáció segítségével végezhető el.

Wifis izzó.

A gyártók közül én az Insteon-t  és a Belkint emelném ki. Az elsőt a hihetetlen választéka miatt (van padlóra rögzíthető wifis nedvesség- és vízérzékelőjük is!), az utóbbit meg azért mert az ő termékeik kis hazánkban is elérhetőek. Mindkét gyártó saját mobilos applikációt is ad termékeihez.

Én azt gondolom, ha rendelkezésünkre áll otthon egy izzó, egy konnektor, egy kapcsoló és egy mozgásérzékelő, amelyek mind vezérelhetőek wifis kapcsolaton keresztül és a kívánt működéshez vezérlési szabályok is adhatóak az applikációban, a lehetőségek tárháza végtelen. Főleg ha a wifi routerünknek van internetkapcsolata is!

A vezeték nélküli kapcsoló vagy konnektor segítségével még útban hazafelé bekapcsolhatjuk a hősugárzót, hogy mire hazérünk meleg várjon minket otthonunkban. Az ágyba már bebújva kapcsolhatjuk le a villanyt, és nem kell a kapcsolótól az ágyig a sötétben botorkálnunk. (Akinek van kisgyereke, tudja milyen ilyenkor végiglépkedni gyanútlanul az összes lego darabkán és zenélő játékon!) Sőt éjszaka ha szükséges a lakásban valahol már előre felkapcsolhatjuk a villanyt mielőtt odaérnénk. De aki megveszi az Insteon előbb említett vízérzékelőjét, akár figyelmeztető üzenetet is küldethet magának munkahelyére az otthon folyamatban lévő beázásról.

Persze sokan mondhatják, nem olyan kényelmes ez, állandóan egy telefon képernyőjén matatni, nyomogatni rajzolt kapcsolókat. Hol itt a jövő kényelme, hol itt a kimondható parancs ereje: „Villanyt le!”? Sajnos itt periféria oldalon a gyártók lehetőségei egyelőre véget értek. Még várat magára a nem csak wifivel, de hangfelismeréssel rendelkező izzó. A magyar nyelvű pedig még tovább…

Szerencsére a téma nem csak a háztartási elektromos eszközök oldalán tevékenykedőket mozgatja meg. A telefonok oldaláról hagy említsem meg rögtön a Google-t, aki a 2011-es I|O-n mutatta be az android@home elképzelését. Természetesen ennek középpontjában az android vezérlőeszközök és az ahhoz kapcsolódó vezetéknélküli eszközök állnak. A konferencián a Google egy a Lighting Science által készített wifis izzóval demózott.

Azóta többször is megcsillant a lehetőség, hogy az android@home valósággá válik – és bár állítólag a Google-ön belül már egy nagy team dolgozik rajta – egyelőre a megjelenés várat magára.

De nem mindenki tud várni erre. Mert bár még az Android 4-es kezdetű verziói sem hozták el közénk az otthoni vezérlést, az android@home-ot, de elhoztak mást. Mást, amivel a türelmetlenek végre egy lépéssel közelebb kerültek a jövőhöz. Hogy a telefon képernyőjének vad nyomogatása nélkül is irányíthassák smart eszközeiket.

A 4.1-es verziótól a Google Now megjelenésével a hangvezérlés új értelmet kapott az androidban. Lehetőség nyílt hangvezérléssel kérdezni és választ kapni a telefontól.

Néhány hónapot kellett várni csak, és megjelenik az első applikáció, amely gombok és ikonok nyomogatása nélkül (ki)használja a Google Now hang- és nyelvfelismerőjét, és a felismert hangot szövegként képes parancsszerűen továbbadni.

A következő részben innen folytatom...

Folyt. köv.