technofeed

A múltkori részben azt ígértem, egy huzamosabb használati idő után fogok újra írni a Pebble Steel okosóráról. Most már több mint 1 hete használom, és szerintem elegendő tapasztalat gyűlt össze, hogy megosszam itt a blogon.

Ma annyival merészkedek ennél tovább, hogy a héten a Google által bejelentett androidos okosórákkal is összevetem végül, hogy azokkal versenyezhet-e. Bár teszem hozzá mindezt úgy, hogy nyáron-kora nyáron (még csak) az USA-ban megjelenő órák közül természetesen egyiket sem tartottam kezemben vagy használtam.

A Pebble, mint óra

Nagyon fontos szerintem, hogy egy okosóra legalább azt az alapvető funkcionalitást teljesítse, hogy mutatja az időt. Ebben a Pebble nagyon jól vizsgázik. A pontossághoz nem férhet kétség, hiszen a telefonról szinkronizálja az időt. És ha ott be van állítva, hogy a hálózatról automatikusan mindig frissítse az időt, menthetetlenül teljesíti azt. Sőt, ha elveszíti a bluetooth kapcsolatot is a telefonnal, akkor szépen „számolja” tovább az időt.

Emellett az e-paper kijelző megengedi, hogy mindig látható legyen az idő. És ez két részről is igaz. Az e-papernél ez olyan kevés energiát emészt fel, hogy éjjel-nappal folyamatosan megy a kijelző, amit LCD vagy AMOLED képernyőnél kevéssé tudok elképzelni legalább napi töltés nélkül. A Pebble erős használat és nyomogatás mellett is 2-3 napot simán kibír. És nem fenyegeti a kijelzőt a beégés veszélye. Amit ha valaki használja egy androidos telefonnál a Dreaming funkciónál az óra kijelzést, hamar és szomorúan tapasztalhat.

Szintén ide tartozik, hogy a legvakítóbb napsütés mellett is kiválóan látható a kijelzője, sőt szerintem akkor van igazán elemében. A sötétre pedig egy nagyszerű funkcióval válaszol: ha megrázzuk röviden a csuklónkat, a Shake to light-nak köszönhetően pár másodpercre felkapcsol a kijelző hidegkék háttérvilágítása.

Ja, van olyan óra is hogy ébresztőóra! A Pebble ezt is tudja, lehet neki megadni ébresztési időpontokat. Hogy mi fog történni szerintem értelemszerű, nem ragozom. Végre nem a fejünk mellé kell tenni a telefont, és éjszakára is távol lehet tőlünk, a Pebble átveheti ezt a funkciót.

A szíj

Valahogy idekívánkozik nekem ez a dolog. Ahogy írtam is, bár az óra bőrszíjjal érkezik, én a fémszíjjal szerettem volna hordani. Meg is oldódott a dolog, ahogy kérte a Pebble, elvittem órásmesterhez. A West End-be vittem el óráshoz a szökőkúthoz (konkrétabbat nem írok tényleg, mert nem a reklám a cél), aki nem látott még ilyet de készségesen és ügyesen kicserélte nekem a szíjat és annyi szemet hagyott benne hogy jó legyen rám is, ne csak Hulk-ra.

Kicsit így a ’80-as évek kvarcóráit idézi, de „egységesebb” a kép. Egy „hibát” okozott csak: a vibráció finom kis zümmögése és impulzustovábbítása a bőröm felé megszűnt a bőrszíj eltüntével, helyette vasláncok csörgésével adja tudomásomra a fémszíj, hogy üzenet jött.

Az üzenetközvetítés

Az alapbeállításokkal az óra automatikusan átveszi a telefonról az összes, a Notification Bar-on (értesítési sávon) megjelenő üzenetet, legyen az akár egy képernyőmentés vagy bármilyen push üzenet. A beérkező üzeneteket rövid vibrációval adja tudtunkra. Ezentúl természetesen a beérkezett sms-ek és e-mail-ek (sőt az ismertebb social app-ok üzeneteinek) tartalma is olvasható. Apropó „olvasható”. Sajnos az óra eredeti szoftverezettségével nem tud megküzdeni a hosszú ő betűvel. Helyette egy téglalap jelenik meg jelezve, hogy a magyar nyelv támogatása hiányzik.

Emellé jön, hogy bár képes együtt működni a 4.4-es android verzióban bemutatott és összevont Hangouts sms funkciójával, cserébe viszont minden hangout üzenet kétszer jön meg: egyszer sms-ként, egyszer meg mint Gtalk üzenet. Kifejezetten idegesítő.

A fenti problémákra több szoftver is található a Store-ban. Van, amelyikkel a teljes üzenetközvetítő központ lecserélhető, a speciális ékezetes karakterek helyett megjelenő téglalapok is kicserélhetők más betűre (pl: hosszú ő rövid ö-re). A Hangout-ot is van már olyan app, amelyik jól tudja kezelni.

Telefonhívások kezelése

Itt van az egyik legnagyobb csalódás. Ideig-óráig. Bár egy iPhone-ra csatlakoztatva a Pebble képes a telefonhívás kijelzésre (ki az és honnan hív), a hívásfogadásra, kihangosítani (telefonon keresztül) vagy elutasítani. Ugyanezt az androidnál valamiért nem tudja. Csak elnémítani vagy elutasítani lehet egy bejövő hívást. Ha fogadni akarjuk a hívást, akkor elő kell venni a telefont és a szokásos módon felvenni azt.

Mondhatnánk, hogy ez valami Pebble hiba, de akkor iOS esetén miért tudja? Mondhatnánk hogy ez valami androidos hiba, de viszonylag gyorsan megtalálható a Play Store-ban egy app, ami kicseréli a gyári telefonkezelő részt és ugyanúgy, mint iOS-nél, mindhárom funkcionalitás elérhető. Sőt, visszahívási funkció és hívásnapló is.

Ha ezt felrakjuk, ezentúl ha az autóban kihangosítót használunk, elő sem kell venni a táskából a telefont. Az órán kezelhetjük a hívásokat. Roppant kényelmes, higgyétek el!

Testre szabhatóság

Ebben is nagyszerű a Pebble. Számtalan szoftver van, sőt még egy weboldal is ami ha kell generál olyan óraszámlapot (itt úgy hívják watchface) és olyan információkkal amit csak akarunk illetve összekattingatunk magunknak. Itt mindenkinek csak a saját szépérzéke és kitartása szab határt. Mivel ahogy írtam a magyar nyelvi támogatás teljesen hiányzik, gyárilag még a magyar napok neveit sem tudja. Persze aki még kibírja, mondjuk az angol napnevekkel és azok rövidítéseivel is, azokat még térdre kényszerítheti az angolszász típusú dátumkijelzés, ami őket is erre az útra terelhet.

Ettől függetlenül is ajánlom, hiszen nincs egyedibb, mint egy magunk tervezte óraszámlap.

Telepíthető alkalmazások

A Pebble Store-ban számtalan alkalmazás van, amelyekre önállóan nem akarok kitérni, de van itt minden. A teljeség nélkül: pl. időjárásjelentés, árfolyamkijelző, menetrend, naptár, világóra, RSS-olvasó, fitness-programok, iránytű, távirányítók és még (persze egyszerűbb) játékok is. Szóval rengeteg minden, mint egy igazi Store-ban.

A zeneközpont

A Pebble tökéletesen alkalmas a telefonjukat mp3-lejátszóként is használók támogatására. Az óra úgy tűnik az összes lejátszót támogatja, bár gyanítom ez inkább annak köszönhető hogy a lejátszók valamilyen közös API-n keresztül kezelik a zenelejátszást. A lejátszási listára beállított számok között lehet közlekedni, illetve leállítani és lejátszani zenét.

A Pebble alkalmazás

A Pebble bluetooth-on keresztül tartja a kapcsolatot a telefonnal. Azonban minden (pontosabban minden, ami telefonfüggő) funkcionalitást egy a telefonon futó gazda program biztosít számára. Ez az, amit első telepítéskor fel kell tennünk. Ebben érhető el a Pebble Store is, illetve az óra adminsztrációs felülete is érhető el. A programot röviden tudom csak jellemezni: gyalázatosan lassú! Kicsit a legutóbbi verzió javított rajta, de csak az öngyilkosságtól ment minket meg, a várakozástól nem.

Konklúzió

Rettentően megszerettem ezt a kis órát. Hű segítőtársam lett, és tényleg sok esetben nélkülözhetővé tudja tenni a telefont. Én nagyon nyúztam az elmúlt időszakban, rengeteg üzenet érkezett rá, a vibramotor be volt kapcsolva és jó pár óraszámlapot készítettem, ám még csak 3-szor töltöttem fel.

Jött felém kérdés, most hogy megjelentek az Android wear órák, nem sajnálom-e hogy ezt vettem. Persze a színes, érintőképernyős kijelző és az androidos világ csábító. És szépek.

De nem sajnálom, és le is írom, miért nem hiszek (még) azokban:

• nem hiszem, hogy egy 280x280-as színes LCD kijelző egész nap mehetne jelentősebb akkumulátor merülés nélkül *
• ha igen, tuti be fog égni
• hogyan fognak ezek látszani fényes nappal? Akinek van telefonja, sejtheti mennyire nem.
• ha nem jelzi ki az órát, milyen óra az? Persze biztos lesz valamilyen gesztus (itt is csuklórázás?) amivel fel lehet ébreszteni. De én nem szeretném megbeszélésen ülve csuklót rázva megtudni a pontos időt. Főleg ha a partner sejti miért teszem.
• a Pebble vízálló. Gyanítom ezek nem. *
• ja, és hogy csak nyáron fognak megjelenni és csak az USA-ban?
• az Android wear órák alapvetően a Google Now funkcionalitását használják ki. Aki használja az tudja, hogy mennyire korlátozott képességekkel bír a Google Now az USA-n kívül, de hazánkban aztán különösen alig tud valamit. Szerintem ezért is először Amerikára koncentrál a Google a megjelenéskor.
• Sok parancs amit tud az angol nyelvet támogatja. A magyar itt sem az, ahogy még az androidos telefonon sem kezelhetjük magyarul a Google Now-t.

Szóval egyelőre elégedett vagyok a Pebble Steel-el és nincs párja. Jó szívvel ajánlom másoknak is.

* Mondjuk úgy, lapzárta után jött a hír, hogy - mivel lehet ezek a kétségek másokban is felmerülhettek - a Motorola kiadott egy sajtóanyagot arról, hogy az ő androidos órájuk cseppálló és OLED kijelzős lesz. A  LED-es technológia lehetővé teszi, hogy a nem aktív pixelek kikapcsoljanak (local dimming), ne fogyasszanak energiát. Bár ez elnézve a fenti képet nem tudom sokat segít-e. De bíztató, hogy elindult a harc egy használható hardverű óra irányába...

Az előző részek tartalmából:

[...]

Marad az értesítési hang?

[...] Napjaink új buzzword-je a wearables. Ezek olyan eszközök (legtöbbször), amelyek a telefonhoz társulnak kiegészítőként. Ezek között van olyan, amely külseje és alapfunkcionalitása miatt mindig nálunk lehet, és képesek arra hogy diszkréten „átadják” nekünk a megkapott üzeneteket. [...]

A Pebble 

Majdnem 2 évvel ezelőtt, 2012 áprilisában indítja el néhány srác 1 hónapos kickstarter kampányukat, hogy ötletüknek a Pebble nevezetű okosóra gyártásának pénzügyi hátteret szerezzenek. Ekkor kb. 100 dollárnak megfelelő összeget várnak a bennük fantáziát látóktól, akik jutalma egy okosóra lehet, ha a beérkezett pénzösszeg eléri a megcélzott 100.000 dollárt. Aki akkor rizikózott egy okosóráért jól járt, mert nem hogy 100 ezer dollárt, de a 30 nap alatt több mint 4.7 millió dollárt sikerül összeszedniük, ezzel garantálva a gyártás megkezdhetőségét.

A megálmodott óra, a Pebble, egy kiegészítő az okotelefonokhoz, amely képes a telefonokra küldött üzeneteket bluetooth kapcsolaton átvenni. A első Pebble műanyag, és bár dizájnosnak mondják, inkább a "megszállottak" vágya. Nem nagy és színes kijelzős, nincs benne kamera, és egyéb csoda. Sőt.

A Pebble egy piciny, 144x168 pixel felbontással rendelkező e-papíros monochrome kijelzővel megáldott óra. Mutatja az időt és az értesítéseket a telefonról. Ennyi.

Ekkoriban együtt ültem egy ebédnél egy kollégámmal, aki akkor mutatta meg új óráját. Mondta a márkáját, de nem bírtam megjegyezni. Arra emlékszem csak, hogy olyan volt a márka csengése, mintha valamilyen menő német sörmárkáról, vagy a Habsburg családról lenne szó. Megkérdeztem, mit tud. Kiderült azt, hogy pontos.

Hát, a hiba benne van/volt, de miután megtudtam mennyit fizetett érte, elmondtam, én csak akkor adnék ennyit egy óráért, ha én magam szabhatnám meg a kinézetét az óralapnak, vagy bárhol (vízben vagy sötétben) is tudnám használni. Azt mondta ilyen nincs. Én mondtam, hogy van de azt nem, hogy akkor meg is rendeltem az első generációs Pebble órát. Sajnos a Pebble ekkor elég korlátozottan volt elérhető. Nem tudhattam, hogy soha nem fog megérkezni... (Szerencsére a pénzt se vonták le tőlem...)

A Pebble Steel

Aztán eltelt több mint 1 év, mikor a Pebble bemutatta új óráját, a Pebble Steelt. Végre, okulva az előző generáció tapasztalataiból, igazi óra kinézetet kapott, fémből készült óra fém- vagy bőrszíjjal. Időközben alkalmazásokat is lehetett már rá telepíteni, amelyet nem úgy kell ráhackelni, hanem a mind az Apple Store-ban, mind a Play Store-ban elérhető saját "alkalmazásáruház" segítségével rátölteni.

Végre a Pebble már nem csak a "kockák" órája lehet! Gyorsan szaladjunk azért végig a specifikáción:

• 1,26 inch-es, 144x168 pixeles e-paper kijelző, kék háttérvilágítással
• Corning Gorilla Glass kijelzőüveg
• vibramotor
• 3-tengelyes gyorsulásmérő
• mágnesességmérő
• led-es töltésvisszajelző
• USB-s mágneses töltő
• vízállóság 5 atm nyomásig (kb. 40m mélység)
• Bluetooth 4.0 LE
• 5-7 nap akkumulátoridő

Idén januárban küldte körbe a Pebble, hogy előrendelhető a Pebble Steel. Nem voltam rest, és január első hetében megrendeltem a Steelt. Szerencsére a Pebble sokat fejlődött értékesítésben is. Ha 8 hét után is, de most megérkezett a csomagom és benne a Pebble Steel Silverrel.

A doboz tartalma

Az amúgy igényes dobozban mindössze az alábbi dolgok találhatóak:

• az óra (bőrszíjjal)
• egy fémszíj
• mágneses töltőkábel

Az első pillanatok

Még vártam az órát, mikor már tudtam, hogy bár én fémszíjjal szeretném hordani, a dobozban a bőrszíjjal fog érkezni. Előre paráztam, hogy fogom tudni kicserélni a szíjat a fémre. Most már tudom, nem kell parázni, nem tudom kicserélni magam. Az egyik papíron rajta van hol kell eltávolítani az első szeget a cseréhez (a segédeszközt nem mellékelték), de az is oda van írva, hogy vidd órásmesterhez ha jót akarsz.

Aztán rájöttem, ha a fémszíjjal küldenék, akkor se tudnám felvenni! Hiszen ki fog belőle annyi szemet kivenni, hogy jó legyen a csuklómra? Az órásmester! Így amíg ez nem lesz elintézve marad a bőrszíj, de el kell mondani, egy nagyon jó minőségű bőrszíjjal érkezik, nem szégyen azzal sem hordani.

Amúgy az óra maga is nagyon jó minőségű. Igényes kinézetű, a gombok precízek, az egész ház jól ki van dolgozva.

A használatba vétel

El kell ismerni, a "szetap" szinte semmeddig sem tartott és abszolút nem igényelt semmilyen extra tudást. Ahogy mondani szokták, bolondbiztos.

Az óra egyik gombját hosszan nyomva bekapcsolt a készülék, jelezte hogy a telefonomra töltsem le Store-ból a Pebble programját. Amint letöltöttem, bekapcsolta a bluetooth-t és a párosítás után néhány pillanat múlva már azt láttam, hogy a firmware frissítődik egy újabb verzióra.

Aztán a telefon képernyőjén megjelent a lehetőség, hogy ha már mindjárt készen vagyunk, töltsek át tetszésem szerint új óraszámlapokat vagy alkalmazásokat.

Gyorsan választottam is magamnak egy a beépített 3-tengelyes gyorsulásmérő szenzort használó számlapot, amely az időt mindig olyan aspektusból mutatja, ahogy forgatjuk a kezünket.

Amikor a Pebble beindul

Hát kérem, ez ettől a pillanattól kezdve volt! Még végére sem értünk a beállításoknak, már szépen hozta a beérkező értesítéseket! Nagyon jó a vibramotorja, kifejezetten barátságos jelzéssel hozza tudomásunkra ha kap(t)unk üzenetet. Erre az időre felkapcsolja a háttérvilágítást, és a gombokkal lapozhatunk az üzenetben. (A kíváncsiak kedvéért, a 4.4-es, SMS alkalmazás nélküli Androidon is kiválóan működik együtt a Hangout-tal.) Ami nagyon nem akart beindulni, az a telefonon levő applikáció, amelynél használat közben derül ki, hogy több sebből vérzik, és használhatatlanul lassú. De majd erről később...

Használatban

És most itt jönne az a rész, ami arról szólna, hogy viselkedik a hétköznapokban a Pebble. Arra gondoltam, hasznosabb lenne, ha akkor írnék erről, ha 1-2 óránál többet használtam. Így maradjon itt zárszónak az, hogy lesz ilyen bejegyzés és most az én kis Pebble-m mivel éppen "ezt" csinálja, hagy ne is zavarjam...

Folyt. köv.

Ki ne olvasott volna már statisztikákat az okostelefonok használatáról? Most nem is arra gondolok, hogy mennyi használat után kaphatunk tőle agyrákot, hanem hogy mennyit is használjuk őket, mennyire eluralták a mindennapjainkat. Rémisztőek az erről szóló kimutatások és cikkek, talán szörnyűbbek, mint az agyrákosak.

 Ha túltesszünk magunkat ezeken, és legyintünk rá, egy félelmetes dologgal akkor is szembe kell néznünk gyakori használat esetén. Az akkumulátor vészes fogyásával, a rettegéssel mikor merül le a telefonunk. Pedig egyszerű. A legrosszabbkor.

 Sokan ilyenkor visszavágyódnak az 1 soros, monochrome kijelzős Nokiák korába, ahol akár 4-5 napig is életben maradt a telefon. Na, nem csak azért mert olyan volt a kijelzője, hanem mert annyira lagymatag volt a mobil világ információs sűrűsége. De tény, mai napig is az akkumulátorok legnagyobb ellensége a telefonban a legtöbb energiát használó elem, a kijelző.

Törjük össze a kijelzőt? Nyilván nem, árnyaljuk ezt. Manapság már legtöbb esetben az emberek 2-3 percenként bekapcsolják a telefonjukat, hátha jött vagy történt „valami”. Így aztán ahelyett, hogy a telefonra bíznánk magunkat, valójában mi kezdjük el megoldani helyette a feladatait. Sőt, még akkor egy kicsit nyomogatjuk, kipróbáljuk oda-vissza egy párszor a launchert (nem árt neki egy kis edzés), körbejárjuk az összes social app-ot, hátha a telefon nem értesített minket valamiről, mégis csak mi tudjuk ezt jobban. Tovább víve a gondolatmenetet, valójában így mi vagyunk azok, akik lemerítjük a telefonunkat.

A mai bejegyzés azzal a nem titkolt céllal íródik, hogy egy elinduljunk azon az úton, amivel ez csökkenthető, esetleg megfordítható.

Miért nézzük 2-3 percenként a telefonunkat, miért nyomogatjuk a kelleténél többet?

Most egy kicsit tegyük félre, hogy különben lemaradnánk a Facebook hihetetlenül értékes információáradatáról. Vagy hogy megtudjuk a Twitterről melyik celeb mos éppen fogat.

Legtöbb esetben arról van szó, hogy nem hisszük, hogy időben értesülnénk a valóban fontos dolgokról, illetve ha megszólal az értesítő hang, olyan kevés információt értünk meg abból, hogy a végén mégis csak kézbe vesszük a telefont.

Ha pedig csak egyszerűen be akarunk állítani valamit, annyira nem a mi szokásaink szerint működik a telefon, hogy végül marad a vad nyomogatás.

Biztos itt kellene kitérni az Apple termékekre, amelyeknél ez valószínűleg nem probléma. Még alig vagyunk túl 1-2 bejegyzésen itt a technofeed-en, már megkaptuk az első feddést, hogy itt csak a zöld robot van középpontban, sehol nincsenek az iOS termékek.

Nos, ez igaz, és az én részemről ez így is fog maradni. Az ok elég prózai. Nekem nincsenek Apple termékeim. Egy sem. Az okokat ne firtassuk, nem akarok belemenni a klasszikus iOS-android vitába, ezért kérem, hogy elégedjetek meg a „zöld robottal az én bejegyzéseimben.

Kaptam valamit?

Az információ szerzésnek/éhségnek több szintje van. Az első, amikor megelégszünk azzal, hogy tudjuk, kaptunk valamit. Erre jó az értesítési hang.

Viszont amint két különböző dolog is küld értesítést, már kezdődik a baj. Mert vajon melyiket kaptuk? Sms-t vagy email-t? Nem mindegy! Rég múlt korok hősei itt kezdik beizzítani a különböző hangzású értesítéseket. Minden üzenettípus kap egyet. Szuper. Azon túl, hogy egy idő után dunsztunk sincs melyik csengő-bongó hang mit jelent, elérkezik a következő szint, vajon fontos-e amit kaptunk? És ott vagyunk, ahol a legelején, elővesszük a telefont.

Vajon fontos amit kaptam?

 Bizony itt az értesítési hang ki fog rajtunk. Ez nem fogja tudni megmondani, fontos-e amit kaptunk. Itt komolyabb fegyvert kell bevetni. Mivel okosabbak vagyunk mint a telefonunk, és az istenért sem bíznánk rá magunkat, ezt a kérdést nekünk kell elbírálni. De hogyan?

Úgy, hogy megnézzük!

Most sokan felhorkannak, na, ez aztán a nagy ötlet, fából vaskarika. Ám mindenki higgye el, van megnyugtató megoldás. Az Android egyik leggyengébb eleme, az értesítési sáv. Vagy egy ikonka jelenik meg, vagy egy pár másodpercre az értesítési sávba kiíródik apró betűkkel mit kaptunk, és láthatjuk. Ha éppen a kezünk be volt a telefon, és rajtunk a szemüveg. Erre a gyengeségre kaphatunk gyógyírt.

A magam részéről jó sok programmal próbálkoztam már, de végül jó ideje és nagy megelégedéssel a Silver Finger Software applikációit használom. Illetve egyet csak, de ezek mind egymás deriváltjai. Így lényegében mindenki saját szája ízlése szerint dönthet, melyiket használja. Az applikáció lényege, hogy be lehet állítani mely progamoktól várunk értesítést. És ha kapunk, azt szép nagyban (illetve ahogy beállítottuk) kijelzi, az adott változattól függően. Majd ha letelik az általunk beállított megjelenítési idő, szépen visszaaltatja a telefont. Ez egy megbeszélésen bőven elegendő, hogy az asztalon pihenő telefont ne kelljen felvenni, lássuk mit kaptunk és eldöntsük fontos-e amit kaptunk.

Ki lát el ilyen messzire?

Igen, igen. Ennek megoldásnak az a korlátja, hogy ez csak akkor működik, ha a közelünkben van a telefon. De Murphy törvénye szerint fontos hívást vagy értesítést akkor kapunk, ha le van némítva a telefonunk, vagy nincs a közelünkben.

Ha le kell mondanunk arról, hogy lássuk a telefont, csak a fülünkre hagyatkozhatunk. De már megbeszéltük, a csengőhang nem megoldás. Jöjjön a (egy?) megoldás, de ezzel sokak számára kilépünk a privát szférából. Ez pedig a jó öreg Tasker barátunk. Viszonylag könnyedén összekattingatható benne egy profil, amely beérkező értesítés esetén felolvassa (Say utasítás) a számunkra fontos információkat (Notification title, Text From, stb..).

Na, itt már megint biztos sokan a fejüket ingatják, és óvatosan néznek körbe. Igen, magam is ültem olyan férfitársaságban mikor meghallották hogy a telefonom felolvasta, hogy a feleségemtől kaptam üzenetet, azonnal jelezték ez számukra milyen veszélyes lenne otthon, lévén barátnőt tartanak.

Persze nem kell mindenkinek barátnőt tartani a feleség mellett, hogy úgy érezze, kényelmetlenné is válhat egy felolvasott üzenet.

Hallottam hogy kitől kaptam, de vajon fontos?

 Itt jön a következő lépés, és sajnos a személyes szféra tovább gyengítése. Aki a tartalmát is fel akarja olvastatni az értesítésnek, tegye hozzá a tartalom (Body) részt is a felolvasandókhoz. Itt már elszabadulhat a pokol, gondoljunk nagymama gondoskodó sms-étől a bankunk bérátutalási sms-éig.

De tudjuk az előző bejegyzés óta, a Taskerrel feltételeket is adhatunk meg. Így megszabhatjuk, kitől mit olvasson fel. Ez megmenthet minket a teljes bérünk felolvasásától egy megbeszélésén, de asszonykánk pikáns hazacsábító üzenetétől nem, hacsak tőle sem olvastatunk fel semmit. Ezen valamennyit még segíthet a múltkoriakban tárgyalt Get Voice utasítás, ahol a tárgy felolvasása után jelezhetjük hangparanccsal ha tovább akarjuk olvastatni az üzenetet. Persze loholnunk kell a telefon felé, mert sajnos a másik szobából ez nem fog működni.

Marad az értesítési hang?

Bizony, visszaérkez(he)tünk a kiindulási pontra. Aki eddig nem talált magának kényelmes megoldást, annak jöjjön az ultimate megoldás. Napjaink új buzzword-je a wearables. Ezek olyan eszközök (legtöbbször), amelyek a telefonhoz társulnak kiegészítőként. Ezek között van olyan, amely külseje és alapfunkcionalitása miatt mindig nálunk lehet, és képesek arra hogy diszkréten „átadják” nekünk a megkapott üzeneteket. Már itt a technofeed-en is foglalkozott Gergő az okosórákkal , ezért én már nem is mennék ezek mélyére, melyik milyen és mit tud.

Ám ezek megoldhatják a problémánkat. Megóvnak minket az állandó telefonozástól, szuper-energiatakarékos Bluetooth 4.0 LE-n keresztül csatlakoznak a telefonunkhoz vigyázva az akkumulátoridőre, és mégis eljuttatják hozzánk a fontos (és nem fontos) üzeneteket is.

Ezzel az értesítések problematikáját lezárnám, és jöhet a következő terület:

- hogyan csinálja azt a telefon amit akarok?

Ez a következő rész…

Folyt. köv.