Korábbi posztjaimban egy kicsit általánosabban, a főbb technológiai trendek közeljövőjét fürkésztem. Most szűkebb területre evezünk, viszont időben egy kicsit tágítjuk távcsövünk látóterét. A Gartner kiadott egy rövid tanulmányt, hogy miként látja a mobiltechnológia középtávú, 3 éves jövőjét, ebből kiindulva elmélkednék azon, hogy merrefelé tart az út, amire éppen csak ráléptünk pár éve.

Kezdjük a nyers hardverrel. A telefonok számítási kapacitása ugrásszerűen növekszik: az Apple egyelőre még szinte indokolatlanul tett bele az 5S-be egy 64 bites architektúrát, de ezzel új fejezetet nyitott az erős hardverek küzdelmében. A telefonok hardvere már az androidos középkategóriától felfelé viszonylag könnyen mozgatja az operációs rendszert. Főleg a 4.4-től felfelé, ahol rengeteg optimalizáláson esett keresztül az az Android rendszer. Az Iphone-nál ez igazából sosem volt probléma.

Kérdezhetnénk, hogy mi végre kellenek az egyre nagyobb erőművek a telefonok alá akkor. Lehetne erre mondani, hogy ez csak marketingfogás. De a válasz azért nem ennyire egyszerű. A telefonokba egyre több szenzor kerül, az Samsung Galaxy S4-be pl. 9 db, amik azért eszegetik a processzoridőt, másrészről az egyre nagyobb felbontású kijelzők egyre nagyobb számítási kapacitást igényelnek. De még mindig marad felesleges. Mire is kell ez? A felhasználók egyre csicsásabb felületeket igényelnek, itt ússzon be ez, forogjon be az, az alkalmazás dolgozzon a kezünk alá. Képzeljük el mindezt kétszer akkora felbontásban, mint amekkora egy átlagos HD tévének van. A telefonok hálózati moduljai is nagy fejlődés előtt állnak. Egyre több készülék kapja meg a szuper gyors LTE hálózatokat használó chipet, és szép lassan elkezdődik az LTE-A képes telefonok gyártása is, amelyek megfelelő sávszélesség mellett képesek lesznek online tv-adásokat, filmek lejátszani. Ide azért kell a kraft.

Természetesen ott van a másik véglet, a fennhéjázó körökben, csak feature phone-nak aposztrofált egyszerű telefonok, a Nokia és Samsung készülékek, amelyek egy hetet bírnak töltés nélkül, bár pont akkora kijelzőjük van, mint volt 10 évvel ezelőtt. Olcsók és megbízhatóak. És halottak. Nem részei az ökoszisztémának, nem lehet hirdetést eladni rájuk, nem lehet plusz bevételt beszedni az alkalmazásokra. Le velük. Erre született a Firefox OS. A cél olcsó tömegtelefonokat árulni, kevesebb funkcióval, de elérni a felhasználót szolgáltatással és reklámokkal.

Miért is van szükség okos telefonra? Olyan jól el lehet élni nélküle, egyelőre. A Gartner szerint 2020-ra az okostelefonon keresztül irányítjuk majd az életünket: vezéreljük az otthonunkat, de az autónkat is felfűthetjük vele, vagy akár az okos ruházatunk is folyamatosan visszajelzi, hogy lehet, hogy lázasak vagyunk. És minden ugyanabba az eszközbe, az okostelefonba jelez vissza. Majd meglátjuk, hogy így lesz-e, de már sorra tervezik a gyártók a játékokat, mosógépeket és mindenféle földi jót, amik csak arra várnak, hogy irányítsd őket a kezedben lévő telefonnal. Ehhez nem jók a feature phone-ok, ehhez akármilyen, de okos telefon kell. Szép jövőkép?

Adjuk hozzá az egyre tökéletesebb, akár zárt térben is működő helymeghatározást, ami egy méteren belüli pontosságot céloz meg. Az alacsony energiájú bluetooth LE modulon keresztül megvalósuló beacons technológiákat, amiken keresztül a telefon odavezet minket valahova, mert a cél szinte odavonzza a telefont. Jelenleg is tesztelnek ilyet, pl. nagy futball stadionokban, hogy megtalálják az emberek a helyüket, vagy nagy bevásárlóközpontokban, ahol egy üzletet keresnek a jónépek. Nem beszélve azokról az árukról, amikhez a telefonunk elvezet a boltban, mert a kereséseink alapján pontosan ismeri az ízlésünket. Ezek olyan funkciók, amiket a telefonokon fogunk elérni, az mondjuk jó kérdés, hogy akarjuk-e.  A tapasztalat az, hogy ha egy funkció kényelemes és könnyű használni, akkor az emberek egy csomó „jogukról” szívesen lemondanak érte és használják.

Kíváncsi lennék, hogy hány embernek van kikapcsolva az androidos készüléken jelenleg is a Google helymeghatározó funkciója, amin keresztül szépen meg lehet állapítani, hogy a telefon bekapcsolása óta merre járt a tulajdonos. Ezt a Google előzékenyen megkérdezi akkor, mikor először bekapcsoljuk a telefont, de akkor ki figyel rá. Gyorsan, gyorsan, használni szeretném mielőbb. Na így működnek ezek a dolgok, szépen felkínálva, ott a jogi szöveg is, de már annyira megcsömörlöttünk ezektől, hogy olvasás nélkül fogadunk el szinte mindent. Az gondolom nem véletlen, hogy egyesek irtóznak az ilyesmitől, és olyan szolgáltatásokat akarnak használni, amik szinte semmit sem tudnak róluk

Miután a telefon egyre több dolgot irányít majd, létfontosságú a biztonság. Nem véletlen, hogy egyre tűnnek fel a biometriai eszközök a telefonokon, ezek szép fokozatosan kiváltják majd a jelszavakat. Sokkal megbízhatóbbak és vitathatatlanul csak a jogosultak használják. Ennek a cégek is örülnek, jobban védhetik a telefonokon lévő esetleges titkokat. Ez egyébként is egyre fontosabb téma lesz a következő években. A cégek igyekeznek megvédeni a titkaikat, nem örülnek neki, ha egy átdorbézolt éjszaka után ott hagytuk valahol a telefont, rajta a titkosított levéllel, ami a cég következő öt éves stratégiájáról szól. Erre a rendszerszintű megoldások igencsak gyerekcipőben járnak, de biztos, hogy rengeteget fog fejlődni a következő két-három évben.

Végül egy-két gondolat a platformokról. Aki egy kicsit is foglalkozott mobil fejlesztésékkel, az rögtön az elején beleütközött a következő kérdésekbe: milyen platformokra fejlesszünk? A válasz most úgy tűnik, úgy néz ki: Android, IOS és Windows. Ha egy alkalmazást le kell fejleszteni, akkor azt három eszközzel, lehetőleg azonos funkciókkal kéne megvalósítani. Mivel a három platform teljesen különböző, erre jöttek létre az ún. hibrid platformok, amik azzal az előnnyel kecsegtetnek, hogy csak egy kódot kell írni, amit a hibrid eszköz portol az egyes platformokra. Ezekkel sajnos az a gond, hogy irgalmatlanul lassúak. Néhány éve a Facebook próbálkozott hasonlóval, de annyi kritika érte a mobilos klienst, hogy röviddel utána visszacserélte a natív kliensekre. Természetesen ez is fejlődik, majd meglátjuk, hova jut, plusz a hardverek is egyre erősebbek lesznek. De ne felejtsük, hogy a telefoneladások 80 százalékát a legolcsóbb telefonok adják, amelyek a legtöbb esetben még mindig egymagos processzorral dolgoznak, kevés memóriával. A lehetőség tovább romlik, ha szeretnénk a honlapunkat újra felhasználni egy mobil alkalmazás keretében. Már évek óta a HTML5 szabvány a válasz erre, ami viszont csak nem akar teret hódítani. Azt mondják, annyira széttöredezett, hogy az áttörés sajnos nem jön el a következő két évben sem. Marad az egyetlen megoldás, hogy minden funkciót le kell fejleszteni minden platformra. Sajnos csak így kapjuk meg a legjobb végeredményt. A felhasználó örül, az alkalmazás csillog-villog, pörög a vadonatúj szerzeményén és a kör bezárul.